Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Lengyelország soha nem volt olyan jómódú, min most, a jövedelmi különbségek csökkennek és a helyi vállalkozások jól muzsikálnak. Az elégedetlen emberek mégis arra készülnek, hogy búcsút intsenek annak a pártnak, amely az elmúlt nyolc évben kormányozta az országot - kezdi beszámolóját az október 25-ei parlamenti választásra készülő Lengyelországról a politico.eu.

Marek Belka, a varsói jegybank elnöke - aki 2004 és 2005 között Lengyelország miniszterelnöke volt és kétszer dolgozott pénzügyminiszterként - csak találgatja a furcsa ellentmondás okát. Egyetért azokkal, akik szerint a rendszerváltás óta eltelt 25 év Lengyelország aranykora volt, és csak annyit tud ehhez hozzátenni, hogy az a hangulat, ami kialakult, nem vezethető vissza valamelyik politikai párt sikerére vagy kudarcára.

Rossz nézni

Közgazdászként el kell ismernem, hogy nincs válaszom az országot sikeresen vezető kormánypárt mélyrepülésére - tette hozzá felrúgva azt a szabályt, miszerint hivatalban lévő jegybankelnök ne tegyen politikai nyilatkozatokat.

Az etikett áthágására az késztette, hogy elhűlve hallgatja a pártok ígéretlicitjét. Ha a hatalomra kerülő politikai erő nekikezd a vállalásai végrehajtásának, azzal olyan költségekbe verheti az országot, amelyek lerombolhatják a két és fél évtized alatt elért eredményeket.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az ellenzéki nacionalista Jog és Igazságosság Pártja a szavazatok 36 százalékára számíthat, míg a kormányzó jobbközép Polgári Platform 24 százalékon áll. Ha az ennek megfelelő papírforma teljesül, akkor az előbbi 2005 és 2007 közötti rövid kormányzása után visszatérhet a hatalomba.

Ne jöjjenek haza!

A Jog és Igazságosság először tavasszal ért el áttörést, amikor jelöltje, Andrzej Duda megnyerte az elnökválasztást. Duda arról beszélt a választóknak, hogy valami nem stimmel Lengyelországgal: a gazdasági sikerek csak látszólagosak. Azóta is erről ezt ismételgeti.

Ha azt mondanám önöknek, hogy érdemes hazajönniük, hazudnék. A GDP-növekedés csak papíron létezik, az emberek egyre szegényebbé válnak, a középosztály elenyészik - fejtegette a múlt hónapban Londonban élő lengyelek előtt. A rendszerváltás óta kétmillió lengyel vált vendégmunkássá Európában, a brit fővárosba rengetegen jutottak el közülük.

Mi van?

Ez az az üzenet, amellyel pártja ki tudott lépni hagyományos szavazóbázisából, amely az idősebb, vidéki városokban, az ország keleti felén élő emberekre korlátozódott. A furcsaság az, hogy a számok nem támasztják alá ezt a politikai mesét. Az egy főre eső GDP növekedésben a lengyelek érték el a legjobb eredményt az elmúlt negyed században az EU új tagállamai közül.

Idén 3,3 százalékkal bővülhet a GDP, amely a második leggyorsabb tempó az EU-ban. Az egyenlőtlenséget mérő adatok nem sokkal rosszabbak az Európában megszokott számoknál. A lengyel farmerekre hullik az unós pénzeső, a munkanélküliségi ráta 7,2 százalék, és csökken. Belka elmondta a portálnak, hogy az export mennyiségének 45 százalékát hazai cégek jegyzik, értékben pedig 60 százalék ez az arány.

Nem jó ez

A lengyelek mégis úgy érzik, hogy nem látják hasznát ezeknek a sikereknek. Az adózás utáni (nettó) átlagbér 2800 zloty (205 ezer forint), ami kevesebb mint harmada annak, amit a szomszédos Németország polgárai hazavisznek.

Bizonyára ezt is sokan keveslik, ám a gazdasági szaksajtó megemlít egy csúnya jelenséget, ami a kormánypárt ellen hangolja a szavazókat. A fiatalok jelentős részét ideiglenes szerződéssel foglalkoztatják, ami azzal jár, hogy nem fizetik a tb-járulékaikat és fizetett szabadságot sem vehetnek ki.

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a Jog és Igazságosság és a Polgári Platform is ígérgetésekbe kezdett. Ewa Kopacz miniszterelnök, az utóbbi első embere a minimálbér emelését és átfogó adóreformot hirdetett, amely összesen évi 2,5 milliárd euróval rövidítené meg a költségvetést.

Magyar elemek

Az ellenzék négyszer ennyit osztogatna szét. Megállítanák a nyugdíjreformot, ezen belül a korhatár emelését, növelnék a minimálbért, több családi szociális kiadást ígérnek és mérsékelnék a kisvállalkozások adóterheit. Forrásul a magyar olvasónak az Orbán-kormány gyakorlatából ismert intézkedéseket jelölnek meg. Új bankadót vetnének ki, különadóval terhelnék meg a főként külföldi tulajdonban lévő áruházláncokra és megszigorítanák az áfa behajtását.

A vállalásaink teljesítése valóban több tíz milliárd zlotyba kerülne - ismerte el Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság vezetője néhány hete. Hogy honnan lenne pénz a kiadásokra? Egyszerű: csak javítani kell az adóbehajtás hatékonyságát - vezette elő "kézenfekvő" megoldását.

Emellett mindkét párt segítséget ígér a több mint félmillió deviza-jelzáloghitelt fizető banki ügyfélnek. Főként svájcifrank-kölcsönökről van szó, amelyek - akárcsak Magyarországon - a hazai valuta 2008 utáni gyengülése miatt duzzadtak óriásira.

Mi lesz itt?

Belka ki van akadva. A józan ész eltűnik a választási kampányok idején - fejtegette. Lehet, hogy a választások a demokrácia örömünnepei, ám a kampányok inkább a legénybúcsúkra emlékeztetnek, amelyek másnapossággal, vagy még súlyosabb következményekkel szoktak járni. Ha egy országban úgy érzik az emberek, hogy nagyjából rendben mennek a dolgok, akkor azt hihetik, nem kockáztatnak sokat azzal, ha olyan - radikális - pártot emelnek hatalomra, amely nagyobb jólétet ígér.

Ez azonban nem igaz. A kockázat és ezzel a választás tétje jóval nagyobb, mint gondolják. Sokszor elmondjuk, hogy a lengyel pénzügyi rendszer stabil, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet felborítani az egyensúlyát.

A rossz döntés további következménye lehet a bankrendszer megrendítése. Ha a politika elkezd játszani a pénzintézetekkel, akkor hamar kiderülhet milyen komoly károkat okozhat. És csak ezt követően fognak rádöbbenni az emberek, hogy meg kellett volna becsülni azt, amit a lengyelek a pénzügyi rendszerük megerősítésében korábban elértek.