Amennyiben az eurózóna adósságválsága eszkalálódik, még nagyobb lassulást szenvedhet el Svájc gazdasága, ami súlyos deflációs veszélyhez is vezetne - mondta Thomas Jordan, a svájci jegybank (SNB) megbízott elnöke a svájci-amerikai kereskedelmi kamara rendezvényén. (Jordan azt követően vette át az SNB irányítását, hogy az intézmény elnöke, Philipp Hildebrand január 9-én lemondott, felesége rosszul időzített devizaügyletei miatt.)

Az év elejére várt stagnálás után csak gyenge növekedés valószínű a következő negyedévekben 2012-során - tette hozzá. Jordan hangsúlyozta: a frank további erősödését meggátolni hivatott árfolyamlimit pozitív hatással volt, de a svájci cégek túlnyomó többsége számára a helyzet igencsak kihívásos maradt.

Korlátlan devizapiaci intervenció

A frank továbbra is igen erős, az SNB pedig elszánt, hogy megvédje a szeptember 6-án bevezetett 1,20-as EUR/CHF-határt, mégpedig "korlátlan devizapiaci intervencióval" - derült ki az ügyvezető elnök szavaiból. Így fogalmazott: ebben a nehéz helyzetben továbbra is elkötelezetten védjük az 1,20-as minimum árfolyamot. (A kurzus az elmúlt hetekben már ezzel a szinttel kezdett flörtölni.)

Az SNB kész bármikor, "a hétfői sidney-i piacnyitástól kezdve a pénteki New York-i zárásig" cselekedni, "nem fogunk tolerálni semmilyen, a minimumkurzus alatti ügyletet" - fogalmazott Jordan. Az üzenetből persze ezúttal sem maradhatott ki jövőben beavatkozás lehetőségét megpendítő rész: Jordan szerint a bank készen áll arra, hogy amennyiben a gazdasági kilátások és a deflációs veszélyek megkövetelik, további intézkedéseket hozzon.

A jegybankár szavai hatásosnak bizonyultak, az EUR/CHF keresztárfolyam 1,2050 környékéről 1,21 közelébe ugrott kedden.

Nostradamus az SNB élén?

Jordanra - aki a hírek szerint akár az SNB új elnökévé is avanzsálhat - egyébként is érdemes odafigyelni. A Reuters beszámolója emlékeztet arra, hogy a 2007 óta a jegybank kormányzó tanácsában ülő szakember idejekorán figyelmeztetett arra, hogy Olaszország és Görögország elvesztheti a kontrollt adóssága felett. A hírügynökség által emiatt - kérdőjelesen - Nostradamusként aposztrofált Jordan erről közel két évtizede, doktori értekezésében írt. A disszertációban arra is kitért, hogy egy valutaunió arra ösztönözhet bizonyos országokat, hogy adósságaik felhalmozásából költekezzenek, ami bankválsághoz vezethet.

Az 1994-ben - vagyis jócskán az euró bevezetése előtt - a berni egyetemen írt értekezés szerint alig lehetséges Belgium, Olaszország és Görögország számára a 60 százalékos adósságlimit elérése, sőt, utóbbi két államnak még az adósság stabilizálásához is jelentős lépéseket kell tennie.

Amennyiben különböző államadósság-szinttel rendelkező országok valutauniót alakítanak ki, a relatíve kevésbé eladósodottak számára nőnek, míg a magas államadássággal bírók számára csökkennek a kamatok. Ez az utóbbi kör számára ösztönzést jelent arra, hogy több hitelt vegyen fel, mint azt tette volna valutaunió nélkül, továbbá a kormányok elvesztik képességüket arra, hogy az infláció elengedésével vagy árfolyamleértékeléssel csökkentsék adósságukat. (Jordan vátesznek bizonyult, hiszen pontosan ez történt Görögorszgággal, Portugáliával, Spanyolországgal és Írországgal.)

Ha egy állam nem tudja visszafizetni adósságát, az a bank- és a pénzügyi szektor válsághoz vezet, amennyiben ezek az intézmények jelentős állampapír-tulajdonnal bírnak - mutatott rá Jordan. Amennyiben amiatt bénul le a pénzügyi rendszer, mert az egyes államok többé nem képesek finanszírozni magukat, végül a jegybanknak kell cselekednie, hitelezőként kimentve a fizetésképtelen államot. Amikor egy tagállam súlyos problémákkal szembesül, az unió, amely alapvetően egy szolidaritásra épülő közösség, nem tudja elkerülni, hogy pénzügyi segítséget nyújtson - fogalmazott disszertációjában a jegybankár.