Az Agropolychim, Bulgária legnagyobb műtrágyagyára 2009. január 6-án hajnalban egy rövid faxot kapott, amelyben arról értesítették az éjszaki műszak vezetőjét, hogy azonnal leállítják a cég gázellátását. A mérnökök kértek négy óra haladékot, mert enélkül robbanásveszélyes félkész termékek maradtak volna a cég berendezéseiben. Így kezdődött Bulgáriában az orosz gázszállítás leállítása az öt évvel ezelőtti orosz-ukrán gázvita idején.

A gázcsapok elzárása kétszer hozta szinte kezelhetetlen helyzetbe a kelet-közép-európai régió országait, köztük Magyarországot. Bulgáriában annak idején, 2006-ban és 2009-ben órák alatt kifogytak a boltokból az elektromos melegítők, a Balkán vidéki részein sokan visszaálltak a fafűtésre. A szófiai állatkert majmait forró citromos-mézes teával tartották melegen. Látva az idei orosz-ukrán konfliktust a Financial Times (FT) felteszi a kérdést: mérsékelhető-e Európa gázfüggősége? Nem véletlenül említették ezzel kapcsolatban elsőként az Agropolychimet.

Ami a csövön kifért

A helyzet látszólag reménytelen. Európa tavaly 16 százalékkal több orosz gázt importált Oroszországból, mint egy évvel korábban, amivel fogyasztási rekordot állított fel. A kontinens gázellátásának 30 százalékát szállítja a Gazprom, több régiós országban - a balti országokban - ez az arány eléri a száz százalékot (Magyarország esetén 80 százalék az arány). A behozatal fele keresztezi Ukrajnát.

Ennek tükrében elég riasztónak látszik, hogy idén év közben Kijev kénytelen volt Európából importálni orosz gázt, hogy pótolja a Gazprom kieső szállításait. Az orosz exportőr ár- és adósságviták miatt június óta nem szállít gázt Ukrajnába. Az import felújításáról jelenleg is folynak a tárgyalások uniós közvetítéssel.

Védelmi vonalak

Európa ugyanakkor nem teljesen kiszolgáltatott. Az első védelmi vonalat a tárolók bővítése jelenti. Ebben Magyarország jár az élen, amely 6,2 milliárd köbméterre bővítette raktározási képességét az elmúlt években, miközben éves fogyasztása 10,2 milliárd köbméter. A magyar készlet jelenleg 4,2 milliárd, a cseh 3,3 milliárd köbméter. Az utóbbi ország éves fogyasztása 7,5 milliárd köbméter.

Javítja a fogyasztók esélyeit az olajár folyamatos csökkenése is - a fekete arány ára jelenleg a 90 dollár/hordás szint felé csúszik -, mivel ez megvágja az orosz állam bevételeit. A moszkvai kormány komoly bajba kerülhet emiatt, ezért kevésbé játszadozhat az energiahordozók kivitelének akár csak ideiglenes leállításával. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy túl késő az oroszoknak, fogyasztóik igyekeznek búcsút inteni nekik.

Csapásokat adunk

Az egyik legjobb példa erre az Agropolychim esete. A cég a jövő évtől biomasszára (szalma és faforgács feldolgozására) áll át a gáz felhasználásáról. Ez igencsak rosszul érinti a Gazpromot, ugyanis az Agropolychim és a Neochim, Bulgária két legnagyobb műtrágyagyára fogyasztja el az országba érkező gáz negyedét.

Hasonló a helyzet Lengyelországban, ahol a Grupa Azoty műtrágyagyár, az ország legnagyobb gázfogyasztója, amely lengyel gázimport 15 százalékát nyeli le, 2016-ra felére csökkenti oroszországi beszerzéseit. A varsói kormány az európai energiarendszerek egyesítését célzó uniós tervek, az energiaunió megvalósításának előrehaladásában bízik. Ez lehetővé teszi, hogy hozzájussanak a távoli európai folyékonygáz-terminálokon keresztül érkező földgázhoz is.

Csapásokat kapunk

Az energiaunió technológiájának kiépítése azonban csiga lassúsággal folyik. A Fitch hitelminősítő ezért úgy véli, hogy Európa orosz gázfüggősége a következő évtizedben vagy esetleg még ennél hosszabb ideig is fennmarad. A legnagyobb nyugat-európai fogyasztóknak könnyebb a helyzetük, mivel lng-termináljaikon keresztül norvég, algériai és más forrásból származó gázhoz juthatnak. Emellett részben már kiépült az Északi Áramlat, amely Ukrajna megkerülésével szállít orosz gázt Németországba.

A legnehezebb helyzetbe Olaszország kerülhet, ha egyszerre akadoznának a szállítások Oroszországból és a polgárháború szaggatta Líbiából. A Grupa Azoty azonban építhet a Balti-tenger partján, Swinoujscie településen jövőre megnyíló lng-terminálra. Egy másik hasonló létesítmény a litván tengerparton, Klaipedában épül. Ez is 2015-től üzemelhet. Ezek akár amerikai palagázt, akár az Öböl menti országokból származó gázt is fogadhatnak.

Olcsóbb lesz a gáz?

Az Agropolychim és a Grupa Azoty a megbízhatatlanság mellett az orosz gáz magas árával indokolja, miért keres más nyersanyagforrásokat. (A Gazprom nem kommentálta ezt a megjegyzést az FT kérésére.) Az oroszok sokkal többet kérnek a gázért, mint amennyiért az az európai elosztóközpontokban beszerezhető. A biomassza nem drágább ma már, ezért váltottak a bolgárok.

Iljan Vasziljev energiaipari szakértő, Bulgária volt moszkvai nagykövete úgy véli, hogy az orosz gáz magas ára egyszerűen tönkreteszi a kelet-közép-európai vállalatok versenyképességét. A Gazprom ezzel az árpolitikával gyakorlatilag maga taszítja el magától fogyasztóit. Bulgária gázimportja például az 1989-es 6,7 milliárd köbméterről 2013-ra 2,7 milliárd köbméterre esett.

Mi lesz a télen

A szakember úgy véli, hogy a téli gázszállítások megakasztásának politikai okai lehetnek. Ugyanakkor Vlagyimir Putyin orosz államfő "irracionalitásának" is megvannak a határai, nevezetesen nem csinál olyasmit, ami veszélyezteti túlélését. Ha el is zárják a gázcsapot, ez nem fog sokáig tartani, mert az oroszok tudják, hogy minden ilyen eset gyorsítja vevőik elpártolását, az EU diverzifikálási, a beszerzési források bővítését célzó terveinek végrehajtását.

Vacláv Bartuska, a cseh kormány energiaügyi nagykövete szintén úgy véli, hogy az oroszok is nagyon sokat kockáztatnak. Az energiaforrások megváltoztatása nagyon nehéz dolog, sokáig tart és sokba kerül. Ha azonban megtörténik, akkor sok fogyasztó semmiképpen nem lesz hajlandó visszatérni a gázhoz. Akkor sem ha a szénhidrogénipar képviselői térden állva könyörögnek nekik.