Most, hogy kinyitottak a görögországi bankok, a kormány határidőre visszafizette az Európai Központi Banknak járó törlesztőrészletet és elhárult minden akadály a harmadik segélyprogram elindítása elöl, a szekérértők felteszik a kérdést: Lecsengett-e az eurózóna válsága? A megszokott válasz egy rövid nem - kezdi a Guardianon megjelent cikkét Anatole Kaletsky veterán gazdasági elemző és szakújságíró.

A közgazdászok többsége úgy véli, hogy a legutóbbi EU-görög megállapodás lényegében egy fájdalomcsillapító, amelynek hatása rövid időn belül elmúlik, s ezzel felszínre kerülnek az európrojekt mélyen gyökerező bajai, széteshet az övezet és esetleg az EU is. Kaletsky azonban nem ért egyet ezzel. Szerinte a görög és az európai vezetés megállapodása mindkét félnek jó. Nem a következő válság kezdete, hanem ennek ellenkezője.

Új korszak kezdődik

A szakértő szerint az elmúlt hetekben kiizzadt egyezség úgy fog bevonulni a történelemkönyvekbe, mint egy sor olyan politikai kompromisszum része, amelyek kijavítják az euró tervezésekor elkövetett hibákat és megteremtik az európai gazdasági fellendülés alapját. Kaletsky számos érvet hoz fel meglepő véleménye mellett.

Kezdi azzal, amit már nem lehet kijavítani. Jogosak a monetáris unióval szemben a kilencvenes évek óta felhozott érvek - például, hogy életveszélyes egymástól lényegesen eltérő fejlettségű gazdaságokat valutaunióba zárni -, és megalapozottak azok a bírálatok is, amelyek szerint hiba volt politikai okokból megengedni Görögországnak, hogy trükkök százaival mintegy becsalja magát az eurózónába.

Ez azonban nem jelenti azt hogy kívánatos vagy akár elfogadható lenne az övezet szétbontása. A görögök belépése katasztrofális következményekkel járt, ám a gazdaságtörténet tele van hasonló nagy zűrökkel. Ezt már Adam Smith, a híres brit közgazdász megállapítottak amikor 250 évvel ezelőtt: az észak-amerikai gyarmatok leválása pénzügyi összeomlással fenyegette Nagy-Britanniát.

Sose volt kérdés a Grexit

Az Egyesült Államok a 19 század közepén alig volt alkalmas egy közös valuta bevezetésére, az 1861-65-ös polgárháború is részben a közös fizetőeszköz használatából fakadó feszültségek miatt robbant ki a rabszolgasággal kapcsolatos mély ellentét mellett. Olaszország talán jobban jár, ha nem egyesül az olasz csizma déli és északi része. Ha azonban egy ilyen gazdasági egység egyszer létrejön, akkor a szétszedése olyan fájdalmas politikai és gazdasági következményekkel jár, amely felülírja a szakítás kínálta előnyöket.

Ezért soha nem az volt a kérdés, hogy az eurózóna szétesik-e, hogy megvalósul-e a Grexit, hanem az, hogy milyen politikai és gazdasági áldozatokkal, illetve jogi megoldásokkal lehet egyben tartani. A jó hír az, hogy Kaletsky szerint Európa összehozott egy meggyőző választ erre.

Más szóval legyűrte az eurót létrehozó maastrichti szerződés eredendő bénaságát, nevezetesen azt, hogy megtiltotta az Európai Központi Banknak (ECB) a tagországok költségvetési hiányának finanszírozását monetáris eszközökkel, illetve azt, hogy az egyes országok az európai jegybankon keresztül finanszírozzák egymás adósságát.

Megdöntötték a korlátokat

Az ECB elnöke, Mario Draghi januárban bejelentette a bank monetáris enyhítési programját, amelyben bizonyos feltétek teljesülése esetén vásárolják az eurótagállamok államkötvényeit. Ezzel gyakorlatilag félrelökték ezt a két korlátot, az adósságok jelentős részét közös tartozássá tették. A másik fontos lépés, hogy az eurózóna kormányai, ha késve is, de végre belátták, hogy az eurózóna szintjén is igaz a közfinanszírozás alapszabálya.

Ez úgy szól, hogy az államadósságot sosem kell visszafizetni, feltéve, hogy a hitelezők és az adós meg tudnak egyezni a hitelfeltételek esetleges módosításáról. Ez feltételezi, hogy a kamatokat törlesztik, mint a katonatiszt és nem vitatják az adósság visszafizetésének szent kötelezettségét. A politikusoknak alá kell rendelniük ígérgetéseiket és osztogatásaikat e két követelmény teljesítésének.

Ugye, hogy igazunk van!

Ahogy az athéni kormány elfogadta ezt az elvet, máris megkapta az bankrendszer túlélését biztosító hitelt az ECB-től, illetve az adósságtörlesztéshez szükséges áthidaló hitelt az EU-tól. Görögország hitelezői olyan könnyítésekről - kamatcsökkentésről, futamidő-hosszabbításról - gondolkodnak, amelyek kezelhetővé teszik adósságszolgálatát. Legalábbis nem lesz ezzel több gondja, mint a GDP-je 135 százalékának megfelelő hiteleket törlesztgető Olaszországnak vagy a GDP-je 240 százalékán álló adósságával bíbelődő Japánnak.

Megoldódott egy másik fontos probléma is. Németországnak és néhány észak-európai társának, továbbá más okból Portugáliának és Spanyolországnak szüksége volt arra, hogy megalázzák a görög kormányt, mert kétségbe merte vonni megszorításokon alapuló európai válságkezelést. Az előbbieknek igazolniuk kellett, hogy adófizetőik visszakapják a görögöknek adott kölcsönt, a lisszaboni és a madridi kormány pedig ősszel parlamenti választásra készül, ezért bizonyítani akarta a szavazóknak, hogy nincs más út, mint amin országuk a vezetésükkel eddig járt.

Miután megvolt a "példastatuálás", a továbbiakban nincs okuk szívózni a görögökkel. Éppen ellenkezőleg be kell bizonyítaniuk, hogy a módszer, amit kínálnak hatásos. Ehhez majd szükség szerint enyhítik a megszorításokat, hogy élénkítsék a gazdasági növekedést.

Megértették végre

Ez rámutat arra, amit eddig az Alekszisz Ciprasz vezette kormány és sokan mások, köztük elemzők sem értettek meg. A képmutatás fontos, konstruktív szerepet játszik az európai politikában és gazdaságpolitikában. Szakadék tátong a nyilvános szereplés és a privát szándékok között, de ez így működik. Ez minden politikai rendszer része, ám egy olyan óriási, nemzetközi szerkezetben, mint amilyen az EU, mindez hatványozottan jelentkezik.

Papíron a görög segélycsomag újabb költségvetési megszorításokat fog tartalmazni, ami tovább szorongatja a gazdaság torkát. A gyakorlatban azonban bizonyára megengedik majd a költségvetési célok felhígítását, feltéve, hogy Athén szépen halad a privatizációval, a munkaerőpiac szabadabbá tételét célzó reformokkal és a nyugdíjrendszer átalakításával.

Nem veszik észre a fordulatot

Ezek a szerkezeti reformok sokkal fontosabbak, mint a költségvetési célkitűzések - az Európa többi országával szemben jelentkező szimbolikus hatásukat - az újabb "példastatuálást" - tekintve is, illetve a görög gazdaság szempontjából is. Az ECB ki fogja terjeszteni monetáris enyhítését Görögországra is, ami kedvezővé teszi a pénzügyi környeztet. A magán-hitelfelvétel 2010 után fokozatosan újra lehetővé válik, ami többet hoz a gazdaság konyhájára, mint amennyit a költségvetési megszorításokon veszít.

Összességében Kaletsky szerint rendelkezésre állnak a feltételei a fenntartható gazdasági kilábalásnak Görögországban. A közgazdászok és a befektetők híresek arról, hogy képtelenek megtörténésük pillanatában felismerni a fordulópontokat. Ezért nem érdemes sok figyelmet fordítani arra, hogy most azt hiszik, hogy folyamatos depresszió vár a görög gazdaságra.