BUX
38228

Gázcsapdába kerültek az oroszok

Hiába szeretné az évtized végétől végleg elkerülni az ukrán gáztranzitot a Gazprom, ez nem fog sikerülni neki - állítják szakértők. Az EU inkább keres alternatív importálási lehetőséget, mint hogy hagyja magát zsarolni, arra kényszeríteni, hogy más útvonalon át szerezze be az orosz gázt.

Napi.hu, 2015. február 16. hétfő, 17:06

Irreális az az orosz terv, amely szerint az évtized végétől Ukrajna helyett Törökország érintésével szállítanak gázt Európába, ugyanis az EU nem fogja kiépíteni az ehhez szükséges vezetékkapcsolatot a görög-török határig. Ehelyett az erre fordítható pénzből az alternatív beszerzési lehetőségek feltételeit teremti meg - írta a Moscow Times iparági forrásokra és elemzőkre hivatkozva.

Vlagyimir Putyin orosz államfő tavaly év végén jelentette be, hogy nem építik meg a Déli Áramlat vezetéket, amely a Fekete-tenger fenekén kötötte volna össze Oroszországot és Bulgáriát. Azért döntöttek így, mert Brüsszel az uniós szabályokkal összhangban elvárta volna, hogy a vezeték és a benne susogó gáz ne legyen egy tulajdonos - a Gazprom - kezében. Putyin azt is közölte, hogy Törökországig kívánnak kiépíteni tengeri összeköttetést, amelynek segítségével a török-görög határra szállíthatják az orosz gázt.

Nem ijedtek meg

Innentől az EU-nak kellene kiépítenie azt a vezetéket, amely továbbszállítaná az energiahordozót az európai vevőkhöz. A Gazprom az államfő bejelentését követően, néhány hét múlva egyfajta ultimátumot intézett az EU-hoz, amely szerint 2019-től teljesen leállítják az ukrán gáztranzitot, amit vevőik a török közvetítéssel válthatnak ki. A Török Áramlatnak nevezett vezeték első, évi 15,75 milliárd köbméter gáz szállítására alkalmas szakaszát, amelyen csak a török vevőknek szállítanak energiahordozót 2017-ben akarják átadni.

A fenyegetés hűvös fogadtatásra talált. Meg lennék lepve, ha azok a cégek, amelyek messze 2019 utánra szóló szerződések alapján vásárolják a gázt, egyik napról a másikra váltanának a két szállítási útvonal között - idézte az orosz hírportál Oliver Kochot, az Európai Bizottság energiaügyi osztályának vezetőjét. Szerinte a Déli Áramlat ügyében még nem mondták ki az utolsó szót az oroszok - láttunk már nagy váltásokat tőlük.

Kölcsönös utálat

Az EU tavaly 147 milliárd köbméter orosz gázt vásárolt, ami szükségletei nagyjából harmadát fedezte. Ebből 60 milliárd köbméter érkezett Ukrajnán keresztül, a többi Fehéroroszországon, a Németországban kikötő Északi Áramlaton és egy létező török kapcsolaton, a Kék Áramlaton át jutott el a címzettekhez. Valószínűtlen, hogy az itteni vásárlók hajlandóak lennének módosítani ezeken az útvonalakon, különösen azt követően, hogy az EU segítséget ígért Kijevnek gázvezetékrendszere korszerűsítéséhez.

Európa és Ukrajna is mérsékelni akarja függését a Gazpromtól. Brüsszel azt a déli gázfolyosót támogatná, amely azeri energiahordozót hozna Európába. Eközben Oroszország sem kedveli mostani vevőit, ezért állapodott meg Kínával egy nagy vezeték kiépítésében kelet felé, ám ez a projekt sok évet vesz még igénybe.

Szakértők szerint ugyanakkor a csökkenő gázárak és az európai vevővel szemben kialakult patthelyzet arra fogja kényszeríteni a Gazpromot, hogy jobban alkalmazkodjon a piaci viszonyokhoz. Úgy járhatnak, mint a norvég nemzeti energiaipari cég, a Statoil. Emellett figyelembe kell venniük azt is, hogy az új vezeték kiépítésének csillagászati, becslések szerint 10-12 milliárd eurós költségét is.

Ki az erősebb kutya?

Az Eurasia Group tanácsadó szervezet januári jelentése szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy Európa még a korábbinál is nagyobb összegeket fog arra fordítani, hogy mérsékelje függését az orosz gáztól. Ezért komoly fejfájást okozhat az oroszoknak, ki fogja megvenni azt a 47 milliárd köbméter gázt, amelyet a Török Áramlaton keresztül az európai vásárlóknak szánnak.

Ha az ukrán tranzitszerződést nem hosszabbítják meg 2019 után - ahogy azzal a Gazprom vezetői fenyegetőztek -, akkor az európai energiacégek inkább más gázimportforrások infrastruktúrájának megteremtésére fogják költeni a beruházásokra rendelkezésre álló tőkéjüket - magyarázza Thierry Bros, a Société Generale vezető elemzője. A szakértő megemlíti az amerikai folyékonygáz-import lehetőségét - az USA 2016-től tervezi az lng-export elindítását.

A Gazpromnak eközben az évtized végéig, a kínai üzlet beindulásáig nem lesz komoly exportpiaca Európán kívül, ezért aligha lesz más választása, mint hogy legalább részben fenntartsa az ukrán tranzitot. Optimalizálni kell Európa gázellátását, és nyilvánvaló, hogy a Gazprom fenyegetése ellenére az ukrán útvonalat nem lehet teljesen kiiktatni - hozta hallgatói tudomására az EU véleményét néhány hete Moszkvában Maros Sefcovic, az unió energiaügyekben illetékes főmegbízottja.