Vlagyimir Putyin orosz államfő az elmúlt időszakban szinte kizárólag a múltról beszél - nem véletlenül. A rubel 30 százalékot veszített értékéből a dollárral szemben az év eleje óta, ami hét százalékkal lökte feljebb az árakat 2013 januárja óta. A közösségi oldalakon mindez kisebb pánikot okoz, az egyik moszkvai lap orosz valuta apokalipsziséről írt - kezdi elemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája.

Az olaj ára, és ezzel az orosz exportbevétel a mélyben van. A költségvetésből hiányzó összegek pótlására felmerült egy kkv-adó bevezetése: négyzetméterenként 130 dollárt szednének be a szolgáltatóktól, ami csődbe taszítana számos vendéglőt és hajvágó szalont. Az ukrajnai tűzszünet felbomlása nyomán borítékolható, hogy a szakadárokat támogató moszkvai kormány újabb szankciókra számíthat.

Rémálom

Minek azonban ezekről a kellemetlen dolgokról és lehetséges következményeikről beszélni, amikor minden nemzet múltja oly sok emlékezetes történetet kínál - nagyjából így gondolhatja az orosz állam feje. Valamilyen jövő azonban, ha beszélünk róla, ha nem, mindenképpen vár Oroszországra. Ez sarkallhatta Andrej Movcsan ismert pénzügyi szakértőt "szenvedélyes előrejelzésének" megfogalmazására a snob.ru weboldalon. Movcsan azt ajánlotta olvasóinak, gondolkodjanak úgy, mint ő: hiú remények nélkül.

A szakértő abból indul ki, hogy Putyin feudális nacionalista politikája kitart 2018-ig, a következő elnökválasztásig. A gazdaság ez alatt az idő alatt stagnálni fog, az életszínvonal mindössze négy év alatt visszaesik a 2003-as szintre, azaz abba a mélységbe, ahol Putyin hatalomra kerülésének idején volt. Oroszország nemzetközi elszigetelődése még átfogóbbá válik.

Katasztrófa

Putyin ebben a súlyos helyzetben félreáll, megtartva a nemzet vezetője címet, a hatalmat belső körének egyik tagja veszi át. Az orosz belpolitika balra tolódik, mivel erre az időszakra minden szétosztható korábbi tartalékot kimerítenek. (Oroszország az ezredforduló után évtizedben a magas olajárból származó bevételek egy részét külön alapban tartalékolta. Az eredeti cél az volt, hogy ezt technológiai fejlesztésre fogják költeni, de a jelen helyzetben kénytelenek a költségvetés folyó kiadásaira fordítani.)

A kormány az évtized vége felé korlátozni fogja a tőkeáramlást, az embereknek megtiltják, hogy valutát vigyenek ki az országból. A magánszféra cégeit büntetőadókkal és egyéb korlátozásokkal sújtják. Az internetet cenzúrázzák. Az export vékony behozatali erecskévé zsugorodik.

Széthullás

Movcsan látomásában az élelmiszer-termelés válsága miatt 2024-ben Moszkva elővárosi parkjaiban ismét zöldséges veteményes kertek lesznek, akárcsak az 1990-es évek elején. A bűnözés visszazuhan a jelcini káosz idején, a kilencvenes évek közepén tapasztalt mélységbe. Ugyanakkor Kelet-Ukrajna Oroszország része lesz.

A gazdaságban 2024-re elkerülhetetlenné válnak a piaci reformok, ezért Oroszország visszafordul a Nyugat felé - leginkább hiteleket vesz fel, ami odavezet, hogy az államadósság eléri a GDP 100 százalékát. A segítségéért cserébe a Krím félszigetet visszaadják Ukrajnának, ám a reformok visszahozzák a Putyin-stílusú félfeudális kapitalizmust.

További négy év múlva a felhalmozódott adósság miatt az orosz állam csődbe megy és széthullik. Etnikai alapon elkülönülő területei a Kaukázusban és máshol leválnak, 2050-re az ország európai területének maradványai beintegrálódnak az Európai Unióba, ahol egyesülnek Ukrajnával és Fehéroroszországgal. Az így kialakuló kelet-európai régió a gyors gazdasági növekedés egyik központja lesz. Eközben Szibéria egy része és az orosz Távol-Kelet gyakorlatilag kínai domíniummá válik.

Elég az optimizmusból!

Mindent elmond a Nyugat-barát orosz értelmiség hangulatáról, hogy az előbbi prognózis az optimista forgatókönyve közé tartozik. Vladiszlav Inozemcsev társadalomtudós szerint Movcsan abba a hiába esett, amitől másokat óvott: előrejelzése megfogalmazásakor teret engedett vágyainak.

Inozemcsev arra számít, hogy a Putyin fölényes támogatottsága, ami a Krím "dicsőséges" elcsatolása nyomán kialakult az orosz nép lelkében, tovább erősödik, és hozzásegíti az államfőt ahhoz, hogy 2018-ban újraválasztassa magát. Az olajárak emelkedésnek indulnak, ami lehetővé teszi az orosz elitnek, hogy levegye a maga részét az ennek köszönhető pluszjövedelmekből. Akiknek nem tetszik a putyini rendszer körül kialakuló konszenzus, azok emigrálnak - 2020 és 2024 között évente 700-800 ezer ember hagyhatja el így Oroszországot.

Zsákutca

A Nyugat leírja az országot, de erőteljesen tolja a tőkét a perifériájába, aminek eredményeként a Szovjetunió volt európai és kaukázusi tagköztársaságaiban beindul a gazdasági növekedés. Ukrajna, Féhéroroszország, Grúzia és Moldova 2030-ra belép az EU-ba, amivel nagy orosz ajkú kisebbség kerül az unió falain belülre.

Oroszország eközben Kína felé fordul, és végül az ázsiai óriás "tiszteletre méltó" szatelit államává és fő energiahordozó-ellátójává válik válik. Az európai energiapiacot elveszti, mert ott a megújuló energiaforrások kiszorítják hagyományos versenytársaikat. Inozemcsev forgatókönyve szerint Putyin még hivatalban lesz, amikor a 2030-as évek közepén meghal. Országának lakói addigra apatikusan belenyugszanak, hogy társadalmuk a világ fejlődésének holtága, Kína előtt viszont megnyílik az út, hogy viszonylag fejlett csendes-óceáni hatalommá váljon.

Hátha mégis úgy lehetne

Movcsan és Inozemcsev is tisztában van azzal, hogy nem hogy évtizedekre, de még egy-két évre is lehetetlen pontos előrejelzést adni. A magyarázat egyszerű: Oroszország stratégiai irányváltásai túlságosan függenek egyetlen ember akaratától. Ahogy az oroszok többsége, ők is úgy látják, hogy Putyin hatalma megingathatatlan és az államfő egyre nosztalgikusabb víziói alapján szabná meg Oroszország szerepét a világ hatalmi játszmáiban.

Tényleg nehéz előre látni, mi ingathatná meg Putyint a közeljövőben, mi késztethetné arra, hogy megváltoztassa jelenlegi stratégiáját: a szembefordulást a Nyugattal párosítva az eleve kudarcra ítélt importhelyettesítő gazdaságpolitikával. Miért dobná félre a gazdasági kilátástalansághoz és a politikai bénultsághoz vezető forgatókönyvet.

Ugyanakkor Oroszország számtalanszor bizonyította, hogy képes egy csapásra kigyógyulni a legsúlyosabb betegségeiből is. Talán ahogy közeledik a következő kóma, csoda történik, amely rácáfol az előbbi előrejelzésekre - reménykedik a Bloomberg tárcaírója.