A brit Munkáspárt a tavaly májusi parlamenti választások után került a politikai dinoszauruszok kezébe, a Konzervatív Pártra pedig a brit népszavazás után vár ez a sors - véli Philip Stephens, a Financial Times (FT) vezető politikai publicistája. A munkáspárti szavazók Jeremy Corbyn személyében egy az 1970-es évekbe illő forradalmi szocialistát választottak elnöküknek, miután pártjuk csúfosan vesztett a szavazáson.

A toryk Brexit-párti csoportja, amely ki akarja léptetni Nagy-Britanniát az EU-ból, a brit nacionalizmus korszakába vinné vissza az országot, abba az álomba akarja ringatni az embereket, hogy még mindig a brit birodalomban élnek. Ezzel azonban nem mindenki ért egyet a toryknál, így a patinás párt visszakerülhet a dinoszauruszok korszakába, mint a Munkáspárt. Ez rácáfolna Dávid Cameron miniszterelnök számításaira.

Elszámította magát

Stephens szerint amikor a kormányfő három éve meghirdette, hogy függetlenségi népszavazást fog kiírni, akkor abban bízott, hogy a szavazás enyhítheti a toryk EU-tagsággal kapcsolatos mély megosztottságát. Lesz egy kis vita a dologról, majd az emberek megszavazzák a jelenlegi státus quo fenntartását, a konzervatívok pedig - jó hazafiak lévén - a nép döntését elfogadva egyesítik soraikat.

Ez volt a terv, ám a referendum előtt kibontakozó kampány durvasága, még azokat is meglepte, akik tudták, hogy a békés vita feltételezése irreális elképzelés.

Tényleg azok

Közhely, hogy a politikusokat csalóknak, hazugoknak és szélhámosoknak tartják. Cameron megtapasztalhatta ennek az előítéletnek a megalapozottságát kollégái körében. Miután úgy döntött, hogy nem várja el kormánya tagjaitól az EU-tagság támogatását - azaz saját véleményüket képviselhetik a kampányban -, a Brexit-pártiak sutba dobták a racionális érvelést.

Csúnya vége lehet

Boris Johnson, London tory polgármestere, az ország legnépszerűbb politikusa azzal indított, hogy fals bizonyítékok gyártásával vádolta Cameront. Már-már övön alulinak látszik az, hogy Tony Blair munkáspárti kormányfőhöz hasonlította, aki valóban később alaptalannak bizonyult Irak-ellenes vádakra hivatkozva léptette be Nagy-Britanniát a közel-keleti ország ellen indított 2003-as háborúba.

Johnson Cameron helyére pályázik a Downing street 10-be, ezért valamennyire érthető a magatartása, ám a kormányfőt "barátai" sem kímélik.

Michael Gove igazságügyi miniszter azzal vádolja, hogy Nagy-Britannia gyengeségének defetista víziójával traktálja a választókat. A sértegetés rávilágít arra - amit Cameronnak előre kellett volna látnia -, hogy a népszavazás szétszakíthatja a konzervatívokat.

Rossz példák

A Leave, azaz a távozás mellett érvelő tábornak nincs világos képe arról, hogyan festene Nagy-Britannia az unión kívül. Mit sem törődnek azzal, hogy nincs olyan forgatókönyv az EU-tól elvált szigetországról, amely ne egy sérült, romló életszínvonalat kínáló, kevésbé biztonságos nemzet képét mutatná.

Gove a napokban egy vitán bajba került, amikor olyan európai országokat kellett felsorolnia, amelyek függetlenek. Csak Albánia, Bosznia, Szerbia és Ukrajna jutott eszébe. Az FT publicistája ugyan nem akarja leszólni ezeket a nemzeteket, de azért nem tartja meggyőzőnek, ha valaki azzal érvel, hogy saját hazájának közéjük kellene tartoznia.

Obamát le lehet szólni

Lehet megjegyzéseket tenni Barack Obamára, az USA elnökére, aki nyíltan kiáll a Nagy-Britannia uniós tagsága mellett. A legkevesebb, amit a Brexit hívei elvárnak tőle, hogy ezt ne tegye. De mi van azokkal a korábbi republikánus és demokrata pénzügyminiszterekkel, a kanadaiakkal, az új-zélandiakkal és az ausztrálokkal, akik ugyancsak arra figyelmeztetik a briteket, hogy rossz üzlet lenne hátat fordítani az EU-nak.

A kilépés hívei az angol nacionalizmust akarják felturbózni egy populista, az érzelmekre ható világképpé. Ezt próbálják felerősíteni bizonyos politikai jelenségek becsatornázásával. Az elitellenességgel, a megszorítások keltette indulatokkal, a stagnáló életszínvonal miatti elégedetlenséggel és a bevándorlóellenességgel.

Mivé lesz az ártatlanság

Az ártatlan nacionalista nosztalgiát így lehet felfújni hódító szenvedéllyé. Mintha Nagy-Britannia megszabadulva az EU béklyójától újra nekiindulhatna a világ meghódításának. Gove és társai szerint a kilépés felszabadítaná és felpörgetné a nemzeti megújulást.

Ezek az ostobaságok ugyanolyanok, mint amilyenekkel Donald Trump ingatlanmágnás, a legesélyesebb republikánus elnökjelölt eteti az amerikaiakat, vagy amit a bevándorló- és EU-ellenes, az egyre népszerűbb Szabadságpárt vezetőjétől, Marine Le Pentől hallanak a franciák. A tények, a geopolitikai realitások nem számítanak.

Ilyen egyszerű(?)

Johnson, Gove és a Brexit-pártiak szerint mindent az identitáspolitikára tettek fel. Az ennek megfelelő képlet igen egyszerű: Nem szereti a külföldieket? Szavazzon a távozásra! A Leave mellett kampányoló angol nacionalisták azt gondolják, hogy ha győznek, akkor a vezetésükkel egyesülnek a konzervatívok.

Valójában biztosra vehető, hogy a Brexit esetén Skócia érzékeny búcsút venne Nagy-Britanniától, felbontva a háromszáz éves államközösségét Angliával. A munkáspárt molyette forradalmárai eljönnek a panoptikumból, és újra kezdenék kedvenc harcukat a reakciós toryk ellen. Így aztán a rossz politikai számítás és az érzelmi politizálás eredményeként létrejöhetne a komplett bolondokháza.