Ha az élelmiszer is olyan drága lenne, mint egy Ferrari, ugyanúgy vigyáznánk rá és megbecsülnénk minden morzsáját - kezdi összefoglalóját a világ élelmiszer-pazarlásáról a BBC. A helyzet riasztó - derül ki az ENSZ Élelmezési Szervezetének (FAO) statisztikájából. Miközben az Egyesült Államokban a feldolgozott élelmiszer 40 százaléka kárba vész, Európában pedig évente 100 millió tonnát dobnak el a fogyasztók, a világon egymilliárd ember éhezik.

A FAO optimistább becslése szerint a megtermelt élelmiszer átlagosan nagyjából harmada vész el azelőtt, hogy valaki megenné. A probléma ugyanakkor nem egyszerű: az ENSZ élelmiszer-biztonsági bizottsága szerint számos különböző ok vezet a pazarláshoz, a világ különböző részein az élelmiszerlánc más és más pontjain jelentkezik a legnagyobb veszteség.

Ismerős példa

Az Európai Unió szabványaihoz szokott olvasót nem lepi meg a pazarlás egyik tipikus amerikai példája. Egy hagymatermelő arra panaszkodik, hogy a kereskedő szépségük alapján szelektál termékei közül. Csak a nagy, kerek, arányos hagymákat veszi meg, mert ezek kelletik a legjobban magukat az áruházak polcain. Hiába ugyanolyan jók a kisebb és csúnyább példányok, a legutóbbi időkig trágya szerepben fejezték be pályafutásukat a farmer földjein. Ez azonban megváltozhat: a City Harvest nevű cég ugyanis jótékony célra átveszi a terméket - számos étterem és élelmiszerbolt maradékával együtt.

Riasztó számok

- A megtermelt élelmiszer 33 százaléka elvész.- Az elpazarolt termékek értéke 750 milliárd dollár.- A földeken termelt termények 28 százaléka nem hasznosul.- Az elpazarolt élelem felel az üvegház hatású gázok kibocsátásának 6-10 százalékáért.- A háztartások pazarlásának 39 százaléka gyümölcs és zöldség.

A brit Waitrose szupermarketlánc több fronton próbál harcolni a veszteség ellen. Csökkenti a termékek árát a szavatossági idő lejárta előtt, jótékony célra ajánlja fel a nyakán maradt árut, illetve ami nem ehető, azt átadja egy bioenergiát termelő vállalkozásnak. Céljuk az, hogy semmi se kerüljön a szemétbe. Egy kétgyermekes anyuka azt mondta a BBC-nek, hogy minden igyekezete ellenére hetente 20 fontnyi (7800 forint) élelmiszert kénytelen kidobni. Kutatások szerint a brit háztartások évente hétmillió tonna élelmiszert dobnak ki, amelynek fele még ehető.

Zűrzavar

A fogyasztók túlköltekezésén túl szerepet játszik a pazarlásban a szavatossági idő és minőségét megőrzi felírat értelmezése körüli zűrzavar. Sokan az utóbbi lejárta után azonnal kidobják az ennivalót, mert az hiszik, hogy már nem ehető, pedig csak a minőségét kezdi elveszteni. A fejlett országokban gondot okoz, hogy az élelmiszerekre fordított összegek viszonylag szerény részét viszik el a jövedelmeknek, így - visszautalva a Ferrarival kapcsolatos példára - nem foglalkoznak kellő gondossággal az ennivalóval.

A világ déli részén más gondok is lehetnek: Indiában például, ahol a friss zöldség és gyümölcs csak rövid ideig áll el, nem elég nagyok a piacok hűtői ahhoz, hogy el elég sok ennivalót lehessen elhelyezni bennük. Nem jut elég tőke a korszerű termelési, raktározási és szállítási technikára, ami szintén hozzájárul a pazarláshoz.

Drága alapanyag

A gond azonban már a termelésnél kezdődik. A FAO számításai szerint a mezőgazdasági termelők a világ népességére leosztva naponta fejenként átlag 4600 kalóriányi élelmiszert termelnek, miközben az átlagos fogyasztás csak 2000 kalória. Más szóval a megtermelt élelem több mint fele el sem jut a fogyasztók gyomrába. Átszámolva a pazarlást azt láthatjuk, hogy az emberiség minden évben egy Mexikónak megfelelő nagyságú földterületen olyan élelmiszert termel, amelyet azonnal ki is dob.

A felesleges termeléshez felhasznált vízzel kilencmillió ember napi ellátását lehetne megoldani. A kidobott élelmiszer előállítása felelős az üvegház hatású gázok 10 százalékának keletkezéséért. Az Egyesült Államokban egyelőre nem a termelésnél, hanem a kidobásnál fogják meg a problémát: a New York-i éttermeknek például 2015 elejétől megtiltották hogy a szemétbe dobják a megmaradt ennivalót. Egyik lehetőségük, hogy bioenergia-termelő üzemeknek juttatják el feleslegüket.

Ekkora a veszteség (százalék)
Az USA-ban és ÓceániábanEurópában*Ázsiában és a déli féltekén
A termésnél10,511,38,7
A raktározásnál3,53,49,6
A feldolgozásnál3,43,92,7
A forgalmazásnál2,42,24,6
A fogyasztásnál12,610,62,6
*Oroszországgal együtt
Forrás: BBC