Az ukrán ellenzék fokozza a nyomást az ország vezetésén, hogy tegyen valamit az oroszbarát szeparatisták kezére került délkelet-ukrajnai területek problémájának megoldására. A Petro Porosenko államfőt támogató politikai csoport egyik korábbi vezetője június elején teljes blokádot követelt. Eszerint csak a humanitárius segélyeket engednék át megszállt területeket és az ország többi részét elválasztó határon, és szigorúan ellenőriznék a magánszemélyek mozgását is.

Egyáltalán nem magától értetődő azonban, hogy ez jó válasz lenne-e a lefagyott problémára - derül ki a KyivPost hírportál beszámolójából. Az Európa-barát Kucheriv Democratic Initiative Foundation kutatóintézet négy forgatókönyvet készített a lehetséges megoldásokra, négy kritérium alapján elemezve ezek előnyeit és hátrányait. Ezek a belpolitika, a külpolitika, a gazdasági kérdések és az emberi jogok ügye.

Nagy blokád

Az első forgatókönyv a teljes blokád. Ha leválasztanák a kijevi költségvetésről a szeparatisták ellenőrzése alatt lévő területeket, az 6,5-11 százalékkal mérsékelné a közkiadásokat. Áttolná a gazdaság súlypontját Ukrajna nyugati felére, és az energiazabáló iparágak visszaszorításával javítaná a versenyképességet. Eközben a szeparatistáknak adóztatniuk kellene a népet, hogy fenntartsák saját közigazgatásukat, ami megtépázná népszerűségüket. Az elválasztott területek gazdasága megroggyanna. A konfliktus befagyasztása rövid távon biztonságosabbá tenné a térséget.

A negatív oldalon az áll, hogy a durva magatartás növelné a feszültséget mindkét oldalon. Kijev nyugati támogatói, akik diplomáciai megoldást akarnak, elzárkózhatnának a teljes blokád támogatásától. A kemény fellépés akár a fegyveres konfliktus feléledéséhez vezethet. Egy ilyen blokád fellendíteni a csempészetet a frontvonalon át. Végül a megszállt részen lakó ukrán állampolgárokat gyakorlatilag magukra hagyná az államuk.

Kis blokád

Az előbbi enyhébb változatában a kormány az ellenőrzés enyhítésével lehetővé tehetné az emberek mozgását a frontvonalon át, utat nyithatna azelőtt, hogy megkapják állami juttatásaikat és más pénzügyi műveleteket folytassanak. Ezzel a megoldással enyhíthetnék a feszültséget a megszállt területeken, az állam folytatná polgárai kiszolgálását, akik kapcsolatot tarthatnának a más régióban élő ismerőseikkel, rokonaikkal, üzletfeleikkel.

Ugyanakkor ez a megoldás erősítené a függőség kultúráját az elszigetelt régiókban, ami ellenérzést szülhetne a többi ukrán körében, mert úgy látnák, hogy az előbbiek különleges elbánásban részesülnek. A legnagyobb hátrány azonban az, hogy a központi kormány nem tudná ellenőrizni a régióba jutó pénzek mozgását, amelyek így a Moszkva-barát erők kezére kerülhetnének.

Kis integráció

A kormány vegyítheti az elszigetelés és a kapcsolatok elemeit. Visszaépítheti az adminisztratív és a technikai kapcsolatokat az elszigetelt területen működő cégekkel - bizonyos feltételekkel. Ezzel erősíthetné a gazdasági kapcsolatokat, aminek eredményeként üzletiesebbé válnának a kapcsolatok a szeparatisták és a központi kormány között. Ez biztonságosabbá tenné a térséget.

Másrészt ezzel egyben legitimálnák az elszakadásukat deklaráló luhanszki és donyecki megyéket és tennének egy nagy lépést Ukrajna föderalizálása felé. Emellett az ilyenfajta kapcsolatoknak lennének költségei is és újjáélesztené a korrupciót. Megerősítené a szeparatisták pozícióját, Moszkva nem kis örömére. Ahogy a konfliktus enyhülne, Kijev nyugati támogatói esetleg úgy gondolhatnák, hogy már nincs is olyan nagy szükség a segítségükre.

Nagy integráció

Az utolsó lehetőség a megszállt területek részleges integrációját jelentené Ukrajnába. Ehhez a kijevi adminisztrációnak együtt kellene működnie a szeparatisták vezetőivel, bele kellene mennie, hogy helyi választásokat tartsanak és különleges jogokat kellene adnia a helyi autonóm régióknak. Ezzel védhetnék az ott élő ukrán állampolgárok jogait. Kijev nyugati partnerei szimbolikus győzelmet könyvelhetnének el, mivel ez a megoldás összhangban lenne az általuk támogatott februári minszki megállapodásban foglaltakkal.

Ukrajna azonban szimbolikusan, gazdaságilag és pénzügyileg is drágán fizetne az integrációért. A szövetségesek visszavonulnának, miután a további konfliktusok nem a nemzetközi, hanem hazai színtéren zajlanának. Feladnák a Moszkva-ellenes szankciókat is. Az engedmények megtépáznák a kormány népszerűségét, miközben a szeparatistákat megerősítené, hogy elismerik őket. Következésképpen a Kreml úgy látná, hogy érdemes folytatnia furcsa háborúját Ukrajna ellen.

Szakértők szerint az utolsó forgatókönyv megvalósulása azért nem valószínű, mert feltételezi Oroszország részvételét és azt, hogy szeparatisták betartanak bizonyos alapvető emberi és egyéb jogokat. Erre eddig nem igazán mutattak hajlandóságot. Nagyobb gond, hogy egyik megoldás sem biztosítja igazán a térségben élő emberek jogainak sérthetetlenségét. Ráadásul az elsőt kivéve mindegyik sokba kerülne az amúgy igen rossz anyagi helyzetben lévő kijevi adminisztrációnak.