A most semmítőszék elé került, tavaly októberben meghozott másodfokú ítéletben négy év börtönnel és a közügyektől való ötéves eltiltással sújtották Silvio Berlusconit, mert 2002−2003-ban - három társával együtt - 7,3 millió eurós adócsalást követett el, amikor vállalkozása, a három országos tévécsatornát összefogó Mediaset megszerzett egyes televíziós jogokat. A börtön Berlusconi esetében az elévülés miatt eleve legfeljebb egy év lehet, és korára való tekintettel azt is közmunkával vagy házi őrizetben tudhatja le. A közügyektől való eltiltás nagyobb büntetés lett volna, mert ha Berlusconi kikerül a szenátusból, akkor nehezebben tudja kézben tartani a sajátjait, emellett a mentelmi jogát is elveszíti - márpedig még két nagyobb peres eljárásban érintett.

A döntés nem csak azért érdekes, mert Olaszország többszörös volt kormányfőjéről, egyszersmind leggazdagabb emberéről van szó. A 77 éves politikus-médiacsászár a jobboldali Szabadság Népe (PdL) vezére, pártja miniszterelnök-helyettessel is jelen van az előrehozott választások után nyűglődve összeálló nagykoalíciós kormányban. Az Enrico Letta vezette kabinet ért már ugyan el részsikereket a gazdaságban, de a 2011 közepe óta tartó recesszió végét még az optimisták is csak ez év végére teszik.

Tartós kilábaláshoz pedig évtizedek óta halogatott reformokra volna szükség a közigazgatási rendszertől a munkaerőpiacon át az elképesztő bürokráciáig. Ezekbe egy nagykoalíciós kormány nehezen tud belevágni, de az alapok lerakásáig eljuthat - beleértve egy új választási rendszert is. A mostani patthelyzet ugyanis nagyban köszönhető a még a 2011-ben megbukott Berlusconi-kormány alatt elfogadott választási rendszernek, amely mellett nagyon nehéz megfelelő többséggel rendelkező, így reformokra is képes kormányt összehozni.

Berlusconi többször is hangsúlyozta, hogy akármi lesz a döntés, nem borítják fel a koalíciót - kérdés, mennyire partner ebben a másik fél. A baloldalon ugyanis sokan gondolják úgy, hogy nem kellene egy adócsalásért elítélt politikussal és pártjával közösködni, már csak azért sem, mert ezt a helyzetet a legjobban a mind a bal-, mind a jobboldalt elutasító protestmozgalom, az Öt Csillag használhatja ki.

A piacok pedig addig is kíméletlenek lehetnek: a GDP 130 százaléka körüli adósságállomány leépítése növekedés hiányában elég kilátástalan - a beígért privatizációk dacára - , finanszírozása bármikor könnyen megdöccenhet. Ez esetben akár az ECB-re, illetve az unióra hárulhat a segítségnyújtás - akkor pedig újabb borús fejezet kezdődhet az eurózóna válságában.

További részletek hamarosan...