Az eurózóna munkaerőpiaca még mindig nem tért magához, a foglalkoztatottság még mindig 3,5 millióval marad el a válság előtti szinttől és a következő négy évben a munkanélküliek száma megközelítheti a 22 milliót, hacsak nem történik összehangolt változás a politikákban - állapítja meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfrissebb jelentése. Az ILO szerint a legaggasztóbb jel, hogy a 2010-11-es mérsékelt fellendülés után a foglalkoztatottság 2012 elejétől az eurózóna felében - legalábbis azokra az országokra értve, ahol friss adatok rendelkezésre állnak - újra csökkenni kezdett. Idén árpilisra az eurózónás munkanélküliségi ráta elérte a 11 százalékot, ami 17,4 millió álláskeresőt jelent.

A válság a legsúlyosabban a déli országok munkaerőpiacát érintette, Ausztriában, Belgiumban, Németroszágban, Luxembourgban és Máltán ezzel szemben a foglalkoztatottság szintje már a 2008-as szint felett van. Az ILO azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a pozitív folyamatok ellenére már ezekben az országokban is vannak arra utaló jelek, hogy a munkaerő-piaci helyzet javulása nem folytatódik tovább.

Az ILO szerint egy munkahelyteremtést középpontba helyező, átfogó, és a relágazdasági befektetéseket célzó eurózónás növekedési stratégiával javítani lehetne a helyzeten és a megszorítási csapdából ki lehetne vezetni a valutauniót. Ha viszont nem következik be hamarosan egy politikai fordulat, akkor akár még további 4,5 millió munkahely is elveszhet a következő négy évben, miután azok a vállaltok is elvesztik a gazdasági helyzet javulásába vetett hitüket, akik eddig még próbálták megtartani az alkalmazottaikat. Ez pedig az euró stabilitásának veszélyeztetése mellett további társadalmi feszültségeket generálhat és tovább erodálhatja az állampolgárok nemzeti kormányokba, pénzügyi rendszerbe, valamint az európai uniós intézményekbe vetett bizalmát - figyelmeztet a szervezet.

Gyűlnek a viharfelhők

Az ILO jelentése hangsúlyozza, hogy egyre több jel mutat afelé, hogy egy elhúzódó munkaerő-piaci válság van kialakulóban. Növekszik a hosszú távú munaknélküliség aránya és egyre több munkavállaló rekesztődik ki a munkaerőpiacról. Ez év elején az eurózónában az aktív korosztálynak 31,5 százaléka volt, vagy munka nélkül, vagy inaktív, ami a 2007-es helyzethez képest 1,5 százalékpontos emelkedést jelent. Emellett a munkanélkülieknek 44 százaléka több mint egy éve nem talál állást.

Az ILO a fiatalkok miatt különösen aggódik, mondván egyre nagyobb annak a kockázata, hogy a munka világával való első találkozáskor negatív tapasztalatokat szerezzenek, ami az egész életükre kihatással lehet. Az eurózónában a fiatal munkanélküliség 2012 áprilisában 22 százalék felett volt, miközben Olaszországban, Portugáliában és Szlovákiában ez az arány meghaladta a 30 százalékot, Görögországban és Spanyolországban pedig 50 százalék felett volt. A nemzetközi munkaügyi szervezet ugyanakkor megjegyzi, hogy a munkanélküliségi problémákat aránylag sikeresen kezelő Belgiumban és Máltán is relatíve magas ez a ráta.

Gyors váltás kellene

A jelentés szerint egy a munkahelyteremtést középpontba helyeztő eurózónás növekedési stratégiával lehetséges lenne a fellendülés, de a  lehetőségek tárháza egyre szűkül. Gyors - a krízist megcélzó, a munkaadók és munkavállalók bizalmát és támogatását bíró - politikai fordulat hiányában az eurózónát a stabil növekedési pályára visszaállító szükséges reformok kivitelezése nehéz lesz - jegyzi meg az ILO jelentése.

A szervezet - mint ahogy erre korábban is többször felhívta már a figyelmet - legfissebb jelentésében is rámutat, hogy a szűken vett fiskális szigorra épülő megszorítások nem teljesítik a hozzájuk fűzött reményeket, hiszen gyengébb gazdasági növekedést, a hitelezés beszűküléséhez vezető romló banki mérlegeket, a beruházások visszaesését és elbocsátásokat eredményeztek. MIndeközben a fiskális deficit viszont nem csökkent jelentősen. Ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a gazdasági növekedésre jobban öszpontosító stratégiákkal a munkahelyteremtés, a befektetések és a pénzügyi stabilitás terén is jobb eredményeket értek el országok.

Az ILO az eddigi válságra adott válaszokkal kapcsolatban kritikaként megjegyzi, hogy az eurózóna 17 államából 13-ban reformok keretében rugalmasabbá tették a munkaerőpiacot, ám ez az esetek többségében abból állt, hogy megkönnyítették az elbocsátásokat. Egy depressziós makrogazdasági környezetben azonban ezek a lépések munkahelyteremtés nélkül vezetnek nagyobb elbocsátásokhoz - legalábbis addig, amíg a gazdasági fellendülés be nem indul.

Az elhibázott döntések mellett a helyzetet súlyosbítja, hogy 2011-ben az eurózónában egy kivétellel minden tagállamában esett a beruházások GDP-hez mért aránya, mindez alacsony kamatok és a nagyvállalatok rendelkezésére álló bőséges likvid eszközök ellenére. Ez a trend pedig leginkább a munkahelyek több mint kétharmadát adó kis- és középvállalatokat sújtja.

Emellett fennmaradtak a jelentős versenyképességi külnbségek is az eurózónán belül: míg a fajlagos bérköltségek a válság kirobbanása óta valamennyire közeledtek egymáshoz, addig emellett kevés figyelmet szenteltek annak, hogy egy koordinált növekedési és munkahelyteremtési stratégiával enyhítheti lehetne a valutaövezeten belüli versenyképességi egyenlőtlenségeket - jegyzi meg az ILO.

Hogy lehet kijönni a megszorítási csapdából?

Addig semmilyen fellendülésre nem lehet számítani, amíg a pénzügyi rendszert nem hozzák helyre. Ennek keretében a legégetőbb és a legsürgősebben kezelendő probléma a szervezet jelentése szerint a bankok fizetőképességének és ezáltal a kisvállalatok hitelezésének helyreállítása. Ha ugyanis a hitelezést sikerülne visszaállítani és a befektetések GDP-hez viszonyított rátája a válság előtti szintre emelkedne, akkor a válság kezdete óta elvesztett munkahelyeknek mintegy kétharmadát is vissza lehetne nyerni. (Az elmúlt időszak bővülési szakaszában a befektetések GDP-hez viszonyított rátájának 1 százalékos növekedése 1,4 millió nettó új munkahelyet jelentett az eurózónán belül cirka két év alatt.)

A gazdasági növekedés és a foglalkoztatás bővítésének fellendítéséhez az adott ország sajátosságait is figyelembe vevő, jól megtervezett befektetési- és jövedelemszabályozások is kellenek - hangsúlyozza az ILO. Ahhoz, hogy el lehessen kerülni a versenyképességi problémákat célzó intézkedések által okozott mély és elnyúló recessziót, javítani kell a termelékenységen és ehhez igazítani a bérek szinvonalát. Az ilyen intézkedésekhez azonban elengedhetetlen a társadalmi párbeszéd is - figyelmeztet az ILO.

A munkaerőpiaci válság leküzdéséhez jól megtervezett hatékony, aktív munkaerő-piaci programokra is szükség van, a fiatalok foglalkoztatását érintő garanciák beiktatásával (annak biztosítása, hogy a fiatalok ne ragadjanak a bizonytalan állások csapdájába). Utóbbi esetében az iskola és a munka világa közötti átmenet segítését célzó programok fontosságára utal a jelentés.

Hiánycsökkentést, de ésszel!

Az ILO szerint a munkahelyteremtés támogatására reális finanszírozási tervek is szükségesek a fiskális hiánycélok közép távú tartása mellett. Ennek kapcsán a szervezet leszögezi: alapvető fontosságú a hiányok fenntartható szintre való csökkentése, ám annak gyorsaságát (időbeli kivitelezését) és a kiadáscsökkentő intézkedések jellegét is szem előtt kellene tartani. A munkahelyteremtéshez szükséges forrásokat az ILO szerint a pazarló kiadások visszafogása mellett adóintézkedésekkel (pl. adóalapszélesítés, ingatlanadók) lehetne megteremteni, a beruházások ösztönzéséhez pedig mobilizálni lehetne az uniós strukturális alapok forrásait, valamint az Európai Beruházási Bankot.

Mindehhez azonban a politikai intézkedések eurózónán belüli nagyobb koordinációjára is szükség van, ami a közös valutát is erősítheti és így az állampolgárok gyengülő bizalmát kormányaikban, hogy a válságot kezelni tudják. Ezügyben a nemzetközi szervezet szerint a június 29-i eurózónás csúcstalálkozón tett nyilatkozat, valamint az Európai Bizottság stabilitásra, gazdasági növekedésre és a foglalkoztatás javítására tett javaslatcsomagja  jó irányba tett lépéseknek bizonyulnának, ám további konkrét intézkedések szükségesek.