A spanyol kormány elmúlt hetekben alkalmazott stratégiájának lényege az, hogy Spanyolország Európa negyedik legnagyobb gazdaságaként túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen, ezért ki tudja kényszeríteni az uniós támogatást külön segélycsomag kérése nélkül is. Így látja legalábbis a Guardian madridi tudósítója, Giles Tremlett. A spanyolok azzal érvelnek, hogy bajaik egyik fő forrása a rosszul kitalált európai monetáris rendszer, amelyre a több Európa, a szorosabb integráció jelenti az orvosságot. Ennek jegyében lehetővé kell tenni, hogy az európai biztonsági mechanizmuson (EFSF és ESM) keresztül közvetlenül feltőkésítsék bajban lévő spanyol bankokat.

Az alternatíva: ha Spanyolország fizetésképtelenné válik, akkor vége a közös európai valutának, mert sem az EFSF-nek, sem az ESM-nek, sem az IMF-nek nincs annyi forrása, hogy abból gatyába rázzanak egy ekkora gazdaságot. Arról már nem is beszélve, hogy Madrid kilövése után rögtön Róma, azaz az olasz gazdaság kerülne a pénzpiacok célkeresztjébe. A spanyol politikusok szerint ezért nem megoldás a görög, ír, portugál mintára az államnak szóló segélycsomagot ajánlani Spanyolországnak.

Versenyfutás az idővel

A döntéseket brutális gyorsasággal, a tíz nap múlva esedékes görög választások után két héten belül meg kell hozni. Spanyolország ki tud tartani a hónap végéig, de éppen hogy csak, ezért az európai vezetőknek a tőlük nem megszokott tempóban kell eljutniuk a hosszabb távú megoldást ígérő elhatározásokhoz.

A piaci befektetők immáron világosan látják, hogy az eurózóna a jelenlegi formájában életképtelen, ezért a spanyol problémára - ami egyben az euró túlélésének kérdése is - egyetlen válasz lehetséges: a fiskális és a bankunió létrehozásának kőbe vésése. Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy az EU hó végi csúcsértekezletének résztvevői leteszik a főesküt arra, hogy nem hagyják kimúlni az eurót.

Tervet kell szőni!

Az elkötelezettség vállalása sokat enyhítene a spanyol államkötvényekre nehezedő piaci nyomáson, de ettől még nyitva maradna a kérdés, hogyan pumpáljanak pénzt a spanyol bankokba. Ebbe beleértendő annak a 19 milliárd eurónak az előteremtése is, amelyre a Bankia megmentéséhez van szükség. A pénzintézet jelezte igényét, de egyelőre nem kapott garanciát a kormánytól a pénz előteremtésére. A következő hetekben kell kitalálni ennek a módját is.

Az unió szorosabbra fűzését persze könnyen követelik a spanyolok, mivel túlnyomó részt EU-pártiak. Ezért az is külön feladat, hogy - ha a tagállamok többsége végül is belátja ennek szükségességét, akkor - miként oldják meg a dolgot. A maastrichti feltételrendszer érvényesítése jó mintát szolgáltathat - véli a Guardian szakírója. Ez rögzítette az eurózónába - azaz egy az EU-27-nél szorosabb unióba - kerülést mint végső célt, az ehhez vezető utat és a teljesítés feltételeit.

Dupla vagy semmi

Ezzel a folyamatot időben széthúzta, ám világos útjelzőket helyezett el, amelyek mutatják az irányt az egyes tagországoknak, egyben a piacok számára is láthatóvá teszik, ki hol tart. Remélhetőleg megnyugtatná a befektetőket, ha az EU a fiskális és a bankunió ügyében is lefektetne egy ilyen úti tervet.

A menet közben felmerülő, ideiglenes likviditási gondok enyhítésére közbeléphetne az Európai Központi Bank - hasonlóan ahhoz, ahogy az elmúlt egy évben államkötvény-vásárlásaival és hitelakcióival beavatkozott a válságkezelésbe. A játszma végül is dupla vagy semmi jellegű: Európa vagy határozottabban hozzáköti jövőjét az integrációhoz, megerősíti bizalmát az unióban, vagy hagyja az egészet a fenébe.