BUX
38657

Katasztrófa felé sodródunk - túl későn jött a figyelmeztetés?

Az, hogy ember olyan cégnél dolgozik, amely nem fizeti utána az adókat, illetékeket, sőt, akár a termékeit is pult alól értékesíti nem meglepetés senki számára sem. A kérdés, hogy mit lehet ez ellen tenni és egyáltalán akarunk-e tenni ellene.

Dzindzisz Sztefan, 2017. július 5. szerda, 07:08

Az árnyékgazdaság 2011-ben a globális GDP 23 százalékát tette ki, ám várhatóan ez az arány 21 százalékra esik 2025-re - áll az ACCA (Association of Chartered Certified Accountants, Pénzügyi és Számviteli Szakemberek Nemzetközi Szervezete) a világ egyik legnagyobb számviteli szakmai testületének friss előrejelzésében.

És hogy mit tart a dokumentum árnyékgazdaságnak? Az olyan piaci alapon készülő termékeket, amiket feketén adnak el, kifejezetten figyelve arra, hogy elkerüljék a hatóságok, például adóhatóságok, rendőrség figyelmét. Az itt működő cégek ennek megfelelően nem fizetnek adót, szociális hozzájárulást a dolgozóik után, megszegik a legalapvetőbb munkaügyi szabályokat, mint például a minimálbér megadása, a munkaidő és a biztonsági előírások betartása.

Fontos kiemelni, hogy nem kis területről van szó: számítások szerint 2011-ben az árnyékgazdaság 10 ezer milliárd (!) dollárt tett ki, miközben legalább 1,8 milliárd embert alkalmazott. Magyarán, ha ez egy önálló ország lenne, akkor az a világ második legnagyobb gazdasága lehetne.

Korrupció, demokrácia és a túl sok idős

A javulás ugyanakkor nem fog mindenkit egyenlően érinteni: a feltörekvő országok többségében például stagnálást, vagy az árnyékgazdaság további növekedését prognosztizálja az ACCA, mondván ezen államokban az intézményi és kormányzati rendszereket kellene fejleszteni annak érdekében, hogy vissza lehessen szorítani az szürkegazdaságot. Jó példa erre Dél-Afrika, ahol az állandó munkanélküliség, a nem hatékony bürokrácia, a jog nem megfelelő alkalmazása, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nőjön az árnyékgazdaság. Máshol más miatt vannak gondok: Azerbajdzsánban például a magas korrupció, a nem demokratikus államforma és az átlagosnál alacsonyabb GDP-növekedés okoz hasonló hatásokat.

Bár sajnos Magyarország nem szerepel az ACCA 28 országot felsoroló listájában, a térségből bekerült Bulgária, Lengyelország és Ukrajna is, így rajtuk keresztül mutatjuk be, mit vár a könyvelők szervezete. A három országból csak utóbbiban várja a szürkegazdaság növekedését az ACCA, amely 2025 az ország GDP-jének közel felét (!) fogja adni. Ukrajnában nem meglepő módon a top 3 gond között megtaláljuk a politikai bizonytalanságot, de nagy problémát okoz a bürokrácia, illetve az egy főre jutó GDP alacsony szintje is. Lengyelországban nincs politikai bizonytalanság, van viszont helyette korrupció, míg Bulgáriában a fentieken túl a munkanélküliség okoz még problémát.

A fentiek egyébként szinte minden országban visszaköszönnek, ám van, ahol helyi sajátosságokkal kell megküzdeni: ilyen például Japán, ahol nagyon kevés a fiatal, Kenya, ahol etnikai feszültségek vannak, vagy éppen Ausztrália, ahol az adó mértéke növeli a szürkegazdaságot.

Mit lehetne tenni?

Az ACCA szerint számos olyan lépés van, aminek segítségével csökkenteni lehet az árnyékgazdaság méretét. A legfontosabb minőségi gazdasági kormányzás, aminek segítségével csökkenteni lehet a munkanélküliséget. Legalább ennyire fontos a szegénység visszaszorítása, a minél több fiatal bevonása az oktatásba, az állam nyújtotta közszolgáltatások szintjének emelése, a munkaerő nagyobb jogi védelme, illetve a középosztály felemelése.

Ezzel szemben az ACCA felmérésében megkérdezettek szerint leginkább a magas adóterhek (a válaszadók 92 százaléka jelölte be ezt a lehetőséget), a helyi gazdasági visszaesés (91 százalék) és a bonyolult adórendszer (91 százalék) növeli az árnyékgazdaságot. Érdekesség, hogy 73 százalék megemlítette a sharing economy, azaz a közösségi gazdaság térnyerését is, de az új technológiák megjelenését, például a 3D-nyomtatást is 61 százalék említette. Ez utóbbiak ugyanis az indoklás szerint növelik a bizonytalanságot, hiszen ma még nem látjuk, hogyan alakítják majd át az életünket a jövőben.

A szociális-demográfiai tényezők közül a növekvő munkanélküliséget említette a legtöbb válaszadó (94 százalék), de az egyre több szegényt (92 százalék), az oktatáshoz való korlátozott hozzáférést (70 százalék), illetve a népességnövekedést (61 százalék) is sokan említették, mint az árnyékgazdaságot növelő tényezőt.

Ki tehet róla?

A válaszadókat arról is megkérdezték, hogy ki tehet arról, hogy ekkorára nőtt a szürkegazdaság. A válaszok megosztottak voltak, a legtöbben a kormányzatokat tették felelőssé, mások szerint ez mindig az adott egyén döntése, ahogy sokan voltak azok is, akik azt mondták, hogy az adott közösségnek kellene olyan normákat felállítania, amiket követni lehet.

Ahogy látjuk, a legtöbben a kormányzati szektort emelték ki, azon belül is 70 százalék a korrupció visszaszorítását említette, mint fő feladatot. Érdekesség, hogy 55 százalék szerint legalizálni kellene a szürkegazdaság egy részét, ugyanennyien említették azt is, hogy növelni kellene az átláthatóságot a pénzköltések körül és azt is, hogy javítani kellene az adórendszerek hatékonyságán, például megszüntetni azt a gyakorlatot, amivel a nagy cégek kihúzzák magukat a közös teherviselés alól.

Sokak szerint segítene az is, ha valamilyen pénzügyi ösztönzővel vennék rá a cégeket, hogy megmaradjanak a fehér gazdaságnál. Ennek formája lehet sima adócsökkentés is, de a fogyasztás után fizetendő adót is sokan (58 százalék) említették.

A vállalatok tennivalói között kiemelték, hogy mindig kérjék be ügyfeleikről elérhető információkat, ellenőrizzék a hírnevüket, hatékonyabban kommunikáljanak az velük üzleti kapcsolatban lévőkkel, mindig legyen nyoma a tranzakcióknak, ennek megfelelően pedig utasítsák vissza a készpénzes tranzakciókat.

Az ACCA pedig összefoglalójában azt emelte ki, hogy a határon átnyúló szabályok létrehozása tisztább helyzetet teremtene, ami nemcsak a szürkegazdaság ellen lenne hatásos, de a nemzetközi együttműködések is gyarapodnának. Az egyenlőtlenségek csökkentése legalább ennyire fontos, ahogy az is, hogy a kormányzatok szorosabbra fűzzék kapcsolatukat az NGO-kal, azaz a civil szervezetekkel, hiszen ezáltal olyan plusz tudás és tapasztalat érkezhet a rendszerbe, ami eddig nem volt meg. (Ez ugye az Orbán-kormány annyira nem tartja fontosnak.)

A közeljövőben létrejövő megapoliszokban létre kell hozni a megfelelő infrastruktúrákat, hogy mindenki hozzáférhessen a legújabb vívmányokhoz. Ezzel párhuzamosan ki kell képezni a megfelelő szakembereket, akik fel tudják venni a harcot a szürkegazdaság ellen, de fontos az is, hogy ne a munkanélkülieket támogassák a kormányok, hanem segítség őket vissza a munkaerőpiacra.

Mit hoz a jövő?

A technológiai fejlődés, például a sharing economy, a közösségi finanszírozás térnyerése valószínűleg megkönnyíti az átmenetet a szürke és a "normál" gazdaság között, hiszen könnyebb lesz úgymond a garázsból illegálisan előállítani és értékesíteni az adott javakat.

Ugyanakkor a fejlődésből a kormányzati szektor sem marad ki, ami számukra könnyebbé teszi majd, hogy megtalálják ezen szürke foltokat. Elég csak arra gondolni, hogy digitális azonosítás már manapság nem elérhetetlen, így pedig a munkavállalók azonosítása is könnyebb lesz a jövőben, amivel az egész munkaerőpiac monitorozása is egyszerűsödik.

A jövő tehát nyitott, az ACCA szerint nagyon sok múlik azon, milyen lesz többek közt a kormányzatok hozzáállása. Amennyiben például nő a külső nyomás a cégeken és dolgozókon és az államok sem lépnek fel hatékonyan, úgy egy extra pesszimista forgatókönyv is megvalósulhat, ahol akár a világ lakosságának 75 százaléka is a szürkegazdaságban dolgozik. Ez persze a végletet jelentené, míg a másik oldalt az, hogy 15 százalék alá sikerül vinni ezt az arányt.

A két forgatókönyv között óriási a különbség: előbbi esetében folyamatos recesszióval kell megküzdeni, miközben a kis cégek többsége bedől, nő az adóelkerülők aránya, a gazdagság és a hatalom néhányak kezében összpontosult, aminek hatására jelentősen nő a szegénység.

Utóbbi esetében azonban alacsony szinten marad a korrupció, új paradigmák és világnézetek jelennek meg, fenntarthatóvá válik a gazdaság, erősödik a középosztály - szól az optimista szcenárió.

Természetesen nem csak ezzel a két véglettel számol az ACCA, hanem két másik, közepesen rossz vagy éppen jó forgatókönyvvel is. A kicsit rossz esetben jelentősen nő a helyi gazdaságokban a külföldi befektetések száma és bár nem változik, még mindig magas az egyenlőtlenség. A kis vállalkozások ugyanakkor még mindig nehezen tudnak becsatlakozni a globális gazdaságba, miközben a szegénység csak lassan tud visszaszorulni. Az enyhén pozitív forgatókönyv pedig azzal számol, hogy gyorsul a globalizáció, ám helyi recessziókra még mindig számítani kell. A jó közszolgáltatások miatt nő az adóteher, ám a globális verseny növekedése miatt számos szolgáltatás és termék ára visszaesik, miközben egyre többen férnek hozzá a megfelelő oktatáshoz, a világ lakossága pedig gyarapodik és öregszik.