Jelentős vagyoncsökkenés közeledik - jósolja Marc Faber, hongkongi elemző, egyike a sötét jóslatokat adó, dr. Végzetként számon tartott neves elemzőknek. Hogy miként történik ez meg, az még kérdés - folytatódik a MarketWatch összefoglalója. Vagy a magas infláció értékteleníti el a javakat, vagy szociális háborgás söpri el a kiépített egzisztenciákat, vagy újra összeomlik a hitelpiac vagy háborúk lesznek. A lényeg, hogy a dolgok még rosszabbra - lehet, hogy sokkal rosszabbra - fordulnak, mielőtt javulnának.

Faber szerint a piacok többsége 2011 májusában érte el csúcsát, 2012 második fele újabb gyengülést hoz: a vállalati profitok csalódást keltőek lesznek, a tőkepiacok túladottak, az amerikai államkötvények túlvettek, a dollár túlvett, az arany rövid távon túladott. És a hosszabb távú kilátások sem biztatóak.

Jön, jön, jön

Az elemző azt sem tudja pontosan megjósolni, mikor üt be az újabb krach - ez történhet három, négy vagy öt év múlva -, csak abban biztos, hogy a világ egy nagy válság felé tart. Az összeomlást Ben Bernanke, a Fed elnöke okozza Faber szerint. A 2008 óta végrehajtott mentőakciók, a gazdaság telepumpálása pénzzel sem tartós vagyonbővülést, sem gazdasági növekedést nem hozott, és akárki lesz az USA következő elnöke, nem fog változtatni ezen a helyzeten.

Lehet, hogy Bernanke második elnöki periódusának 2014. januári lejárta előtt még megtapasztalhatja politikájának összeomlását. A Faberhez hasonló "vészmadarak" szerint azért könnyű megjósolni a következő - a 2008-asnál is mélyebb - válságot, mert a döntéshozók ugyanazokat a hibákat ismétlik, amelyeket korábban elkövettek. Az olcsó pénz előnyben részesítette a bankokat, leértékeli a dollárt, lerombolja a részvények értékét, táplálja az inflációt, munkahelyek elvesztéséhez vezet és növeli a szociális feszültségeket. Röviden a Fed és a Wall Street közti együttműködés öngyilkossággal ér fel, amely magával rántja egész Amerikát.

Hova bújhatunk?

Faber szerint még mindig a legjobb befektetés amerikai állampapírokat vásárolni, mivel az USA képes arra, hogy pénzt teremtsen, s így kamatot fizessen. Igaz, hogy legjobb esetben is csak 1,6 százalékot lehet keresni ezen az üzleten, miközben világszinten átlag öt százalék körül alakul az infláció, azaz a befektető vagyonának értéke lemorzsolódik, de ez még mindig jobb, mint ha kockázatot vállalna, amit a guru szerint biztosan elbukik, és így még nagyobb vagyonvesztést szenved el.

Emellett hosszabb távon is defenzív stratégiát kell folytatni: senki se bízzon az inflációnál jelentősen többet ígérő befektetési ígéretekben, hiába érvelnek emellett a brókerek, a pénzügyi tanácsadók vagy akárki más. A következő évtizedben az első szabálynak így kell szólnia: Sose veszítsünk, olyan befektetést keressünk, amely a legkisebb buktával fenyeget. Ha nem így teszünk, akkor az óriási vagyonvesztésnek tesszük ki magunkat.

Jégre visz a magabiztosság

Akik úgy vélik, hogy nem kell komolyan venni a dr. Végzetek jóslatait, azok jó teszik, ha emlékeznek arra, hányan és hányszor figyelmeztettek az elmúlt két évtizedben a lehetséges összeomlásokra - hiába. Aztán 10 ezer milliárd dollárt veszítettek el a befektetők az internetgazdaság buborékának 2000-es kipukkadása után és az elmúlt évtized krízisei leradírozták az amerikai nyugdíjmegtakarítások ötödét.

De nem kell messze menni, az elmúlt hetekben is találunk elrettentő példákat arra, hogyan működik a pénzvilág a háttérben. A JP Morgan elszabadult londoni kereskedője 4,4 milliárd dollár kárt okozott, és a Libor meghamisításával kapcsolatos botrány kapcsán is kiderült: voltak, akik tudtak róla, és szóvá is tették a befektetőknek kárt okozó csalást. Ezermilliárd dolláros költséget jelenthet, hogy egyes bankok nem egyszerűen túl nagyok ahhoz, hogy bedőljenek - s ezért az államok kénytelenek bármi áron megmenteni őket -, hanem túl nagyok ahhoz, hogy irányítani lehessen őket.

Faber szerint szerint a befektetők legfőbb ellensége az agyuk, amely túlzott önbizalommal árasztja el őket. A befektetési döntések előtt az emberek beveszik a biztató szövegeket, elhessegetik maguktól a figyelmeztetéseket, a kellemetlen tényeket és a pucér igazságot. A guru saját magán is azt tapasztalta, hogy a túlzott önbizalom vezette a később veszteséget okozó döntések útjára.