Az eurózóna több tagországa az elmúlt hónapokban nem volt túl meggyőző Görögország megmentésével kapcsolatban. Több európai kormány türelmetlen a fiskális megszorítás mértékével és ütemezésével szemben, valamint a görögök finanszírozását támogató kormányzati politikáknak egyre kevésbé van legitimitásuk. A görög fizetőképességet és eurózóna-tagságot övező félelem így egyre erősebb a piacon.

Az EB-ECB-IMF trojka ugyan ismét felvette a korábban megszakadt, a hitel további folyósításához szükséges felülvizsgálat fonalát, azonban a piaci szereplők nem gondolják, hogy eurókötvény kibocsátás nélkül tartósan tudnák finanszírozni a hiányt.

Kapcsolódó

Kinek van nagyobb szüksége a másikra?

Mindez olyan keretben mutatja az eseményeket, hogy van a bőkezű, a helyzethez képest türelmes Európa, aki hajlandó megmenteni tékozló görög testvéreit. Ugyanakkor, mint a minap Nouriel Roubini közgazdász, a New York University professzora is kifejtette, lehet, hogy a görögök jobban járnának a kilépéssel, mint a bennmaradással, mivel véleménye szerint gazdaságuk a devizaövezetben még évekig nem lenne versenyképes.

Ezzel párhuzamosan ráadásul sorra jelennek meg elemzések és szakértői-politikusi vélemények, amelyek azt elemzik, hogy az eurózóna gazdaságát igencsak megrengetheti egy görög államcsőd.

Kiszámíthatatlan kockázatokat róna a görög fizetésképtelenség a német bankrendszerre - mondta a napokban a Reutersnek adott interjúban Raimond Röseler, a BaFin (német pénzügyi felügyelet) elnöke. Bár a német bankok tőkemutatói jelentősen javultak az elmúlt két évben, a görög bedőlés következményei még így is hatalmasak lennének. Eleve csaknem 10 milliárd euró értékű görög állampapír van a rendszerben (ebből a Commerzbank 2,2, míg a Deutsche Bank 1,2 milliárddal szerepel). A sérülékenységük ugyan még mindig kisebb, mint a francia és olasz bankoknak, azok kitettsége azonban közvetett hatásként a német hitelezőkön keresztül szintén kiemelt kockázati tényezőkkel rendelkezik - figyelmeztet a pénzügyi felügyelet elnöke.

Szakíts, ha bírsz...

A fizetésképtelenség és az eurózónából történő kilépés két különböző történet - figyelmeztet Samu János, a Concorde szakértője. A csődnek nem kell szükségszerűen kilépéssel párosulnia. A görög állam adóssága 340 milliárd euró, amelynek egy csőd következtében 70 százalékát bukná a piac. Így is a GDP 40-50 százalékát tenné ki a megmaradt áht-hiány, amely még mindig nem kis tétel, ráadásul eközben a görög bankrendszer is bukna megközelítőleg 30 milliárdot.

A csőd bejelentése csak korlátozott számú módon jöhet létre. Elvileg része lehet az EB-ECB-IMF megállapodásnak. Ebben az esetben a görögök biztos ígéretet kapnának a nemzetközi szervezetektől és elkezdődhet a tárgyalás a további hitelezésről - részletezi Samu.

Egy önkéntes csődnél azonban minden fenti bizonyosság megszűnne. Eddig ugyanis nem erről szóltak a trojkával folytatott tárgyalások, és az ország további finanszírozása nem lenne megoldott. Így az ország csak egy szufficites büdzsével tudna tovább működni. Ha a jelenlegi GDP 9-10 százalékával megegyező hiányból leszámítanánk a kamatfizetést, akkor is 4 százalék körüli mínusz maradna, azaz elkerülhetetlen lenne ekkor is, hogy a kormány további korrekciókat hajtson végre a büdzsében.

Bár az utóbbi lépés elég költséges lehetne a görög kormánynak, de ha meglépnék, akkor sem lehetne őket kizárni az eurózónából. Önkéntesen mehetnének, közgazdasági szempontból azonban ez nem lenne indokolt. A Roubini által felvázolt versenyképesség ugyanis nem csak a bércsökkentésekből eredő deflációval vagy egy új leértékelt deviza bevezetésével lehetséges, hanem adórendszer-átalakítással is, például az élő munkát terhelő adók csökkentésével is elérhető.

Nemzetközi nyomás az EU-vezetőkre

Nem hiába egyre erőteljesebb a nyomás nemzetközi szinten, hogy az eurózóna álljon ki jobban a devizaövezet mellett. Timothy Geithnertől, az Egyesült Államok pénzügyminisztertől kezdve a pénzügyi piacokon keresztül Kínáig, mindenki kiáll az európai országok hitelezésére szolgáló ESFS nagyobb mértékű feltőkésítése mellett.

Az EU-vezetők azonban hárítanak és a július 21-én tett eurózóna fenntartása melletti kiállásukra és az azokhoz kapcsolódó gyakorlati lépéseikre hivatkoznak. A bejelentésük szükségességéről és elégtelenségéről Soros György befektető és mások is reagáltak, jelezve, hogy többletlépéseket várnak Európától. Ugyanakkor Németország és Franciaország vezető politikusainak cselekvései nem jutnak túl a tanúvallomásokon.