Immáron csupán 18 hónap maradt hátra 2019. március végéig, amikor a dolgok jelenlegi állása szerint az Egyesült Királyság de facto kilép az Európai Unióból, ám az ország kormányzása romokban hever - derül ki a Financial Times cikkéből. Theresa May miniszterelnök széke nagy kilengésekkel inog, miután a lemondását követelő kormánypárti képviselők nevében arcát is vállalva színre lépett Grant Shapps, a Konzervatív Párt korábbi társelnöke és volt államtitkára.

Nem hagyják szó nélkül

A lázadók vezéreként a BBC-nek nyilatkozva azt mondta, fenntartják maguknak a jogot, hogy lemondásra szólítsák fel a miniszterelnököt. Eddig harminc tory parlamenti képviselő csatlakozott hozzájuk, brexit- és uniópártiak egyaránt. A párt rosszul sikerült e heti kongresszusára utalva kijelentette: van, amikor valami balul sül el, nem hozza a várakozásokat, s ezért valakinek vállalnia kell a felelősséget.

Shapps hangsúlyozta, hogy nem Boris Johnson külügyminiszter hatalomra juttatása előtt egyengeti az utat. Johnsonról régóta az a hír járja, hogy a konzervatívok elnöke és kormányfő akar lenni, és a brexittel kapcsolatos kormánypolitika ügyében nyíltan a kormányétól eltérő állásfoglalást tett közzé.

Nem véletlen a kormány egységének erősítése érdekében, hogy sok tory vezető támogatna egy olyan kormányátalakítást, amelyben Johnson elvesztené miniszteri megbízatását. Mások arra figyelmeztetnek, hogy a népszerű brexitpárti politikus kirúgása még több ellenséget szerezne Maynek a képviselőcsoportban. Shapps szerint enélkül is bővül a számuk.

Szocialista köztársaság

May elmozdításának alapfeltétele, hogy a konzervatív párt parlamenti képviselőinek legalább 15 százaléka, azaz a 316 tory képviselő közül 47 kezdeményezze ezt a pártfrakcióban. Ettől egyelőre messze vannak a lázadók, ugyanis a kormány tagjai és képviselőtársaik többsége is kiáll a londoni kormány vezetője mellett.

A legkevesebb, amitől félnek az az, hogy a távozását a "polgárháborúig" menő belső utódlási harc követné. Ugyanakkor a toryk szempontjából még ennél is rémisztőbb forgatókönyvet fogalmazott meg az egyik miniszter.

Eszerint May lemondását összeomlás követné. A párt szétszakadna, a kormány működésképtelenné válna és a britek végül Kis-Britannia Népköztársaságban találnák magunkat. Utóbbival arra utalt, hogy egy előrehozott választáson Jeremy Corbyn, a Munkáspárt félig-meddig marxista nézeteket valló, radikális baloldali vezetője kerülhetne hatalomra.

Kellemetlen cáfolatok

Theresa May támogatói kénytelenek cáfolni azokat a pletykákat, amelyek szerint a miniszterelnök teljesen összezavarodott. Ő maga azt mondta, hogy a helyén marad, mivel kormányának tagjai mögötte állnak. Ugyanakkor egy tory bennfentes arról számolt be az FT-nek, hogy gyászos körülötte a hangulat és férje, Philip szinte soha nem mozdul el mellőle. Egy másik neve elhallgatását kérő parlamenti képviselő szerint a miniszterelnök napjai meg vannak számlálva, a kérdés csak az meddig kell elszámolni.

Ráadásul sokan nem csupán vele, hanem a konzervatívok konferenciájának üzenetével is elégedetlenek voltak. May politikáját, amely az energiaipartól kezdve a lakásépítésig sok mindenben erős állami beavatkozást szorgalmaz a munkáspárti program light változatának tartják.

Nick Timothy, May korábbi kabinetfőnöke, akitől a júniusi választási kudarc után kellett megválnia - a kormány által kezdeményezett előrehozott szavazáson a konzervatívok ahelyett, hogy növelték volna támogatottságukat, elvesztették parlamenti többségüket -, sötét képet fest a tanácskozásról. A Daily Telegraphban azt írta: a konferencia esélyt kínált a toryknak, hogy új irányt szabjanak saját maguknak és az országnak, ám elszalasztották ezt a lehetőséget.

Nincs kint a vízből, bármit mondjon

Theresa May messze nem mászott még ki a gödörből - mondta a Bloombergnek Matthew Goodwin, a University of Kent politológus professzora. Több tényező játszhat szerepet az események végkimenetelében. A brexitpártiak azt akarják, hogy a függetlenség teljes legyen, azaz az Egyesült Királyság úgy váljon le az EU-ról, hogy kilép az egységes piacról és a vámunióból (bár független államként az ezekben élvezetthez hasonlóan kedvező kereskedelmi megállapodás köt az unióval), és a jövőben nem lesz rá érvényes az Európai Bíróság joghatósága. Nagy kérdés, hogyan érhetik ezt el, mert az EU visszautasítja, hogy a britek kimazsolázzák az uniós jogból azokat a szabályokat, amelyek kedvezőek a számukra, miközben azokat, amelyeket kedvezőtlennek ítéltnek, hátra hagyják.

További tényező a politikai mozgásokban, hogy a konzervatív parlamenti képviselők nem szeretnék elveszíteni az állásukat egy esetleges előrehozott választáson. Végül a toryk vezetésére pályázó, rivalizáló politikusok manőverezése is befolyásolja a végeredmény, mert nekik, ugye, azt is ki kell sakkozniuk, hogyan hullhat éppen az ő ölükbe a pártelnök-miniszterelnöki megbízás.

A legkisebb rossz

Néhány miniszter attól tart, hogy May arra a következtetésre juthat, hogy nem tudja helyrehozni hibáit, s ezért önként lemond a miniszterelnökségről. A miniszterelnök jövőjével kapcsolatos híresztelések nyomán a Bloomberg találgatásba bocsátkozott arról, milyen brexitforgatókönyveket eredményezhet a brit kormánypárton belüli hatalmai harc.

Az első lehetőség, hogy May a posztján marad. A gond az, hogy a befolyása elporladt hazájában és ami fontosabb, Brüsszelben is. Nem világos, hogy kormánya tartja-e azt a politikáját, amelyet a kormányfő firenzei beszédében felvázolt. Ennek lényege, hogy Nagy-Britannia uniós kilépése után nagyjából két évig átmeneti periódus következne, amelyben a jelenlegi szabályok maradnának érvényben a szigetország és az EU viszonyában.

Brüsszel vonakodva tárgyalna olyan valakivel, akiről nem tudhatja, meddig marad még hatalmon. Mindezzel együtt a piacok ezt a lehetőséget tartanák a legkisebb rossznak.

Menekülő vállalatok

A másik lehetőség, hogy May lemond, majd ezt követően három hónapos utódlási kampány indul a Konzervatív Pártban. Erre jó esélyt ad a toryk mély megosztottsága, amely e heti kongresszusukon is megmutatkozott. A vezetési válságból vélhetően egy brexitpárti politikus kerülne ki győztesen.

A csata idejére - a tavaszi brit parlamenti választásokat megelőző szünet után ismét - felfüggesztenék a válási tárgyalásokat az EU-val, így az új miniszterelnöknek egy éve maradna a brexit előkészítésére. Vélhetően keményebb vonalat vinne, mint May, a firenzei javaslat az átmenetről a szemétkosárba kerülne és végtelen vita indulna a korábbi brit vállalások után fizetendő kilépési pénzről is, amit a brexitpártiak nem ismernek el jogos uniós követelésként.

E forgatókönyv megvalósulásával párhuzamosan a bizonytalanságtól rettegő vállalatok folytatnák biztonsági terveik végrehajtását, ezen belül tevékenységeik áttelepítését a szigetországból a kontinensre. A font gyengülne.

David Davis

Elkerülendő a hosszas utódlási harcot a toryk megállapodnak David Davis brexitügyi miniszter kormányfővé emelésében. Davis kilépéspárti, de pragmatikus politikusként nyitott az uniópártiak érveire is. A brexittel foglalkozó tárca átalakulna a miniszterelnök kabinetjévé. Brüsszel tudná, kinél van a gyeplő Nagy-Britanniában, a piacok értékelnék a válság gyors rendezését, a bizonytalanság megszűnését.

Jeremy Corbyn

Bár a következő parlamenti választások csak öt év múlva esedékesek és semmi jele, hogy a társadalom újabb előrehozott szavazást akarna, nem kizárható ez a forgatókönyv. A közvélemény-kutatások szerint a Munkáspárt nyerne, amely a brexit ügyében puhább vagy inkább tétova állásponton van, mint a konzervatívok.

A párt fő szövetségesei, a szakszervezetek azt akarják, hogy a szigetország az egységes európai piac része maradjon, mert ez biztosíthatja a munkahelyek megőrzését. Ugyanakkor a kulcskérdésben, a szabad munkaerő-vándorlás ügyében - amely utat nyitott a kelet-európai vendégmunkások százezrei előtt -, a Munkáspárt is elutasító állásponton van.

Brüsszelben az az általános vélemény, hogy könnyebb lenne a mai brit ellenzékkel tárgyalni, mint a torykkal. A választások az utódlási harchoz hasonlóan jelentős időveszteséget okoznának. A font ellen spekulációs támadás indulhatna és a tőke menekülőre foghatná, miután a párt radikális államosításokat és adóemeléseket ígér.

(A nyitókép forrása: Justin Tallis, AFP)