Kedvelem az alacsonyan képzett embereket! - mondta Donald Trump ingatlanmágnás, az amerikai republikánus párt legesélyesebb elnökjelölt-aspiránsa egyik kampányrendezvényén. Nagy ovációt kapott a közönség soraiból azoktól, akiket a szívébe fogadott - kezdi elemző cikkét Edward Luce, a Financial Times (FT) Washingtonban dolgozó szakírója.

A megjegyzés rávilágít az elnökválasztási csatározások eddigi legjellemzőbb, egyben legmeglepőbb jelenségére, a halottnak hitt munkásosztály feltámadására. Akármilyen abszurd is, a kék galléros munkavállalók rétegének nem kis része egy republikánus színekben induló, gazdagnak született emberben látja azt a politikust, aki hangot ad az érdekeinek.

Fogást keresnek

A republikánus elitet nem csupán a populista Trump, hanem ez a szavazóbázis is taszítja. Először az előbbin kerestek fogást. A National Review, egyik vezető lapjuk nevetséges bohócnak minősítette az ingatlanbfektetőt. Az újság szerkesztősége januárban 22 értelmiségi meghívásával fórumot szervezet, amelyen Trump jelöltségét a konzervativizmus létét fenyegető veszélynek minősítették.

Ez nem hatotta meg a jelöltaspiráns szavazóbázisát, mire válaszul a lap azt kezdte támadni. Az az igazság, hogy ezek a működésképtelen, lerobbant közösségek megérdemlik, hogy eltűnjenek a színről - fejtegette egyik cikkírójuk a fehér munkásosztály működésképtelenségéről szóló cikkében.

Gazdaságilag haszontalanok, erkölcsileg védhetetlenek. A fehér amerikai roncstársadalom rabja egy rosszindulatú, önző kultúrának, amelynek fő termékei a használt heroinos tűk és a szenvedés. Donald Trump szónoklatai jó érzéssel töltik el őket, akár csak az OxyContin (kábítószerhez hasonló hatású fájdalomcsillapító - a szerk.).

Pontatlan leírás

A cikk jó a hangulatkeltésre, de szociológiai leírásnak gyenge. Az amerikaiak millióit röghöz köti elértéktelenedett vagyona vagy olyan hitelei, amelyek törlesztéséhez több élet is kevés volna. Várható életkoruk csökken, munkaerő-piaci részvételük hézagos. Egyre többen próbálnak közülük rokkantsági járulékot szerezni és egyre gyakrabban íratnak fel (a morfiuméhoz hasonló hatású) opioid gyógyszereket.

A márciusi szuperkedd szavazásain azokban a megyékben, amelyekben a legmagasabb a fehérek halálozási rátája - az öngyilkosságok, a túladagolás aránya, azaz ahol a legerősebbek a lerobbant közösségek jellegzetességei -, nagyon sokan szavaztak Trumpra. Az összefüggés közel volt a nyilvánvalóhoz - idézi a konzervatív Washington Posthoz tartozó Wonkblog tanulmányát az FT szerzője.

Megosztottság

Ez a társadalmi megosztottság megjelentik a Demokrata Párt támogatóinak körében is. Miközben Hillary Clinton volt külügyminiszter mögött felsorakoznak a jómódú liberálisok, az elnökjelöltségért folyó versenyben vele szemben induló Bernie Sanders szenátorra szavaznak az USA északi részén élő munkásosztálybeliek.

A demokraták stratégái úgy vélik, hogy a történelem a Clinton-féle ideológiát, a sokszínű Amerika vízióját fogja igazolni. Eszerint a fehér munkásosztály egy dinoszaurusz, amely el fog tűnni a történelem süllyesztőjében. Az Egyesült Államokban 2042-re a fehérek kisebbségben lesznek.

Megváltozott identitás

A demográfiai statisztika azonban nem feltétlenül döntő. Sokszor többet mond a választói hangulat hullámzásáról az emberek identitástudatának változása. Míg a Gallup felmérése szerint 2000-ben az amerikaiak 33 százaléka sorolta magát a munkásosztályhoz, addig 2015-re ez az arány 48 százalékra ment fel.

Ez többet mond a jövedelmi vagy más felmérések eredményeinél. Azt tükrözi, hogy az amerikaiak majdnem fele úgy érzi, nem részesedik a gazdaság növekedésének gyümölcseiből. Ez az amerikai rossz álom.

Sötét felhők

És jelenleg egyik párt sem képviseli e csalódott, megroppant réteg tagjait: a republikánusok a felettük lévők jövedelemadóját csökkentik, a demokraták a sokszínű, megosztott társadalomra építik stratégiájukat.

Ezek az emberek a legutóbbi időkig úgy mentek el a választásokon szavazni, mintha a pulyka voksolna hálaadáskor. Lehet, hogy családi asztalra tálalt szárnyasok hamarosan Halloween idején adják le szavazataikat - célzott az FT szakírója arra, hogy a kék galléros, fehér munkásosztály kilátástalansága rémálommá teheti a demokrácia ünnepének szánt választásokat.