Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Ironikusnak tartja a Financial Times (FT) feltörekvő piacokkal foglalkozó rovatának (Beyondbrics) szerzője, Dalibor Rohac washingtoni közgazdász professzor, hogy a budapesti 4-es metrót tavaly ősszel elárasztották a magyar kormány "Állítsuk meg Brüsszelt!" plakátjai. A létesítmény ugyanis óriási uniós támogatással épült és megállítani legfeljebb azokat kellett volna, akik az OLAF, az EU csalás elleni hatósága szerint szabálytalanul költötték el ennek a pénznek egy részét.

Hogy is van ez?

Az ilyen és hasonló ügyek nyomán sokan felteszik a kérdést: finanszírozni kell-e továbbra is az európai adófizetők pénzéből az olyan országokat, mint Magyarország és Lengyelország, amelyek visszautasítják egyes közösen elfogadott uniós döntések (például a menekültek szétosztása) betartását, továbbá visszavesznek olyan közös alapelvek érvényesítéséből, mint a jogállamiság?

Könnyen belátható, hogy az uniós források befagyasztása csak felerősítené Orbán Viktor magyar miniszterelnök és a Lengyelországot ténylegesen irányító Jaroslaw Kaczynski pártvezér EU-ellenes kirohanásait. Nem hozná őket közelebb az európai politizálás fősodrához. Célszerű lenne tehát tartózkodni egy ilyen beavatkozástól, ám ez nem jelenti azt, hogy mindennek úgy kell tovább mennie, mint eddig.

Nem olyan rossz ez

A strukturális alapok számos egymással átfedésben lévő célt szolgálnak a kkv-k támogatásától az infrastruktúra fejlesztésén és a környezet védelmén át a kutatás-fejlesztés (k+f) támogatásáig. A cél az EU regionális különbségeinek csökkentése és az egész térség gazdasági versenyképességének javítása.

A pénzt a nemzeti kormányok osztják el az EU ellenőrzése mellett. A világos prioritások és a tagországok józan mérlegelésének hiánya azonban súlyos következményekkel jár. Számos országban - főként Kelet-Közép-Európában - aszerint osztják el a pénzeket, hogy az növelje az éppen regnáló kormánypártok választói támogatását.

Nem arról van szó, hogy minden pénzt így költenek el, vagy hogy az uniós támogatások miatt jelentek volna meg az uram-bátyám rendszerek a régióban. Az viszont kétségtelen, hogy kliensrendszerek kiépítése, a korrupció, ami korábban is jellemezte a térséget, felerősödött az óriási pénzek beáramlása nyomán.

Mi a megoldás?

Az FT cikkírója szerint az ellentmondást - mármint hogy a támogatások hasznos célokat szolgálnak, ezért továbbra is szükség van rájuk, ám eközben erősítik a nepotizmust - két változtatással lehetne feloldani.

  • Az első a célok pontosabb meghatározása. A k+f támogatása, illetve a közlekedési vagy távközlési fejlesztések tipikus példái a világos, elérhető céloknak, feltéve, hogy ezekkel kapcsolatban az EU a határokon átnyúló projekteket támogatna. A több szereplő jobban figyelné egymás kezét.
  • A másik változás nyilvánvaló: az EU-nak közvetlenül magához kellene vennie a pénzosztást az utólagos kontroll helyett. Más szóval lehetőleg ki kell hagynia ebből a tagállamok közigazgatását. A minta az úgynevezett Juncker-terv lehet, amelyben az Európai Befektetési Bank közvetlenül köt üzleteket a projektjeire jelentkező magánvállalatokkal és közigazgatási szervezetekkel, és a banki hitelezés gazdasági követelményeit támasztja velük szemben.

Persze ez a két változtatás sem szűrné ki teljesen a korrupciót és a pazarlást, ám sokkal jobb lenne annál, amit az európai intézmények ma tesznek. Jobb lenne annál, hogy ingyen pénzeket adnak a helyi autokratáknak, akik zsíros részesedést húznak belőlük.

Kisebb kalapból több finanszíroznivaló

Az már biztosra vehető, hogy az Egyesült Királyság - mint az egyik legnagyobb nettó befizető tagállam - kilépésével mintegy 10-12 milliárd eurónyi befizetés kiesik az uniós költségvetésből, ugyanakkor az EU-nak több feladatra - a migráció, belső- és külső biztonság és a védelem területén jelentkező - kellene forrást biztosítania. Bár még nincs végleges döntés arról, hogy az EU milyen irányba haladjon tovább, az a tagállamok felől hallható vélemények alapján feltételezhető, hogy a nettó befizető országoknak nem fűlik majd a foga ahhoz, hogy ők dobják össze a brexittel kieső befizetést, így a maradék büdzsét kell majd újra osztani. Hogy hogyan is nézzen ki az EU finanszírozása, arról az Európai Bizottság még június végén közzétett egy vitaanyagot. Ennek bemutatásakor Günther Oettinger költségvetésért felelős uniós biztos leszögezte, hogy ha arról születik döntés, hogy csökkenteni kell a kiadásokat, akkor azok alól az agrárpolitika vagy a kohéziós politika sem lehet kivétel. Ez egyebek mellett Magyarország számára is meglehetősen fájó lenne, úgy ahogy az is vészjósló lehet, hogy az EU vélhetően jobban meg fogja nézni, mire költi a közös pénzt. Erre pedig Oettinger azon kijelentéséből lehet következtetni, hogy a jövőben egyetlen eurót vagy eurócentet sem lehetne úgy elkölteni, hogy annak ne legyen a tagállami szinthez képest valami hozzáadott értéke.