BUX
39709

Kormányválság fenyeget, borulhat az eurózóna?

Úgy tűnik, Angela Merkel német kancellár kormányának nincs meg a parlamenti többsége ahhoz, hogy elfogadtassa a második görög segélycsomagot, mivel saját pártjában is egyre többen ellenzik az övezet gazdaságpolitikai kapcsolatainak erősítését.

Komócsin Sándor, 2011. augusztus 29. hétfő, 09:22

Egyre jobban terjed a hisztéria Németországban az adósságválságba került eurózóna-tagországok megmentésével kapcsolatban - idézi Klaus Regling, az európai stabilitási eszköz (EFSF) igazgatójának megállapítását a brit Telegrap. Egyre több német politikus és gazdasági szakember látja úgy, hogy az övezet szorosabb gazdaság integrációja nem jelentene mást, mint hogy a hatékonyabban, fegyelmezettebben gazdálkodó északi tagállamok fizetnék vissza a pazarló déliek adósságait. A német média a hét végén arról számolt be, hogy a Bundestag 23 kormánypárti képviselője nem akarja megszavazni a második görög segélycsomagot, amelyet az eurózóna vezetői július végi rendkívüli csúcsértekezletükön fogadtak el. Ez azt jelenti, hogy Merkel kancellár ellenzési voksokra szorulhat, ami igencsak kockázatossá teszi annak elfogadását. A megállapodás egyebek mellett feljogosítaná az EFSF-et, hogy saját jogán vásároljon az eurózóna országainak államkötvényeiből, illetve feltőkésítsen bankokat.

Az elemzők ugyan arra számítanak, hogy a csomag végül valahogy átmegy a német parlamenten, de a vele kapcsolatban kialakult vita lehetetlenné teszi az eurózóna biztonsági mechanizmusának további erősítését. A világ legnagyobb bankjainak becslése szerint az EFSF-nek kétezer-milliárd euróra lenne szükséges ahhoz, hogy megállítsa az adósságválság átterjedését Spanyolországra és Olaszországra, ezzel szemben csak 440 milliárdot költhet, amrlynek egy része már elment az ír és a portugál pakkra.

A kancellár jól látja, amikor úgy értékeli a helyzetet, hogy többfrontos harcot vív elképzelései elfogadtatása érdekében. A múlt héten Christian Wulff német államfő kijelentette, hogy az Európai Központi Bank (ECB) túllépte a hatáskörét, amikor spanyol és olasz állampapírokat vásárolt a két ország kötvénypiaci helyzetének stabilizálásáért, és leszögezte, hogy a fiskális unió felé tett lépések a demokráciát veszélyeztetik, mivel annak alapját az európai országok parlamentjei jelentik. Egy nappal korábban a Bundesbank figyelmeztetett arra, hogy az ECB lépésével az eurózóna közelebb került az adósságunió állapotához, anélkül, hogy erre az EU alapszabálya vagy a tagországok felhatalmazást adtak volna.

Merkel hivatkozhat a Nicolas Sarkozy francia államfővel kötött megállapodására, amelynek szövegét kiszivárogtatták. Eszerint Európa két legbefolyásosabb vezetője elutasítja az eurózóna-tagországok közös gazdasági kormányzásának lehetőségét, és az európai monetáris unió szabályrendszerének megváltoztatását követeli annak érdekében, hogy az eurózóna tagállamai csődbe mehessenek és ha sorozatosan megszegik a szabályokat, akkor ki lehessen őket zárni a közösségből. A kancellár személyes sorsa is eldőlhet szeptemberben, a segélycsomag szavazásakor, de legalább ilyen nagy a tét Németország és az eurózóna jövője szempontjából is.