Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A vasárnap a dacos oxi napja lehet Görögországban, egyfajta megismétlése az 1940. októberi "nemnek", amivel a görög kormány elutasította Mussolini ultimátumát, és megkezdődött a görögök heroikus küzdelme a jóval nagyobb katonai erővel rendelkező olasz, majd német támadókkal szemben - jellemi az országban kialakult hangulatot a brit konzervatív Telegraph athéni tudósítója.

Az oxi, az elutasítás szava, amely egyre több helyen látható a transzparenseken Athénban, ugyanaz mint 85 éve, és Alekszisz Ciprasz miniszterelnök nem tartja vissza magát attól, hogy felidézze a szavazókban a háborús ellenállás szellemét. Televíziós beszédében szerdán az IMF és az EU intézményeinek élén álló autoritárius vezetőkről beszélt, akik zsarolni próbálják a görög embereket. A szavazásra bocsátott hitelezői ajánlatról - amely igazából már nincs az asztalon - azt mondta, hogy az része az előbbiek Európát leromboló politikájának.

Áruhiány

Eközben azonban egy komolyabb gondok adódnak a lakosság ellátásában. Görögország északi részén a mentők kifogytak az üzemanyagból. Az ország kereskedelmi szakmai szövetsége arra figyelmeztet, hogy a jövő hétre komoly hiány alakulhat ki alapvető élelmiszerekből (köztük az importált hústermékekből, sajtból és rizsből), valamint gyógyszerekből. Az athéni ekathimerini.com hírportál szerint a kereskedők egy része saját teherautóin szállítja az árukat, mert beszállítóinak nincs pénzük üzemanyagra.

Az exportcégek szövetsége szerint tagszervezeteiket hetente 80 millió euró kár éri a tőkekorlátozások okozta fizetési nehézségek miatt. Becslésük szerint a következő hetekben hét százalékkal eshet a kivitel, miközben a behozatal 28 százalékkal zuhanhat. A friss termékek mellett gyorsan hiány alakulhat ki a gépek tartalékalkatrészeinek piacán. A görög termékek külföldi vásárlóit arra figyelmeztetik bankjaik, hogy az átutalt vételár a görög bankrendszerben ragadhat, így nem jut el az eladóhoz.

Előnyben az európártiak

A kormány tehát vékony jégen jár, amikor a "nemre" biztatja szavazóit. A GPO közvélemény-kutató intézet csütörtökön megjelent felmérése szerint a szavazók 47 százaléka szándékozik "igennel" voksolni, míg 43 százalékuk áll a "nem" pártján. A vizsgálat hibahatára azonban három százalék, így csak annyit lehet biztosan tudni, hogy szoros meccs lesz a referendum.

Ennek tükrében nem meglepő, hogy Jánisz Varufakisz pénzügyminiszter a Bloombergnek adott csütörtöki tévéinterjújában azt állította, hogy ha a "nem" győz, akkor hétfőn vége lehet a tőkekorlátozásoknak. Az ECB megnyitja a pénzcsapot - legalábbis ő így értelmezi Mario Draghi ECB-elnök 2012. nyári nyilatkozatát, amely szerint a európai jegybank mindent megtesz az euró védelme érdekében. (Ha az igen mellé kerül több X, akkor távozik posztjáról - ígérte meg a pénzügyér emelve a tétet azok számára, akik hiányolnák amerikai filmsztárokhoz illő megjelenését a tévéképernyőkről.)

Népámítás

Görög bankárok szerint ugyanakkor a pénzintézetek már a referendum előtt vagy legkésőbb a jövő hét első napjaiban kifuthatnak a pénzükből - írta a Guardian. Nem hogy a "nem", de még az "igen" győzelme esetén is kérdéses, hogy mi történik. Berlin és más eurótagállamok ugyanis is világossá tették, hogy miután kedden befejeződött az EU-IMF hitelporgram, teljesen új tárgyalásokat kell kezdeni, vadonatúj feltételekkel. A németek nem bíznak Alekszisz Ciprasz kormányfőben és Christine Lagarde, az IMF igazgatója is besokallt a sok utolsó, módosított, javított stb. görög ajánlattól.

Ciprasz azt követően mondta el a "nem" szavazatra biztató, keménykedő beszédét szerdán, hogy néhány órával korábban még a hitelezők vasárnapi ajánlatát nagyobb részben elfogadó ellenajánlatot tett tárgyalópartnereinek. Mindennek tükrében nem meglepő, hogy Angela Merkel német kancellár és pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble a Grexit következményeiről beszélt szerdán a német parlamentben.

Akárcsak a görög vezetők, ők is igyekeztek megnyugtatni hallgatóságukat. Nekik persze nem a görögök baja fájna, ezért arról beszéltek, hogy a kilépés nem járna számottevő káros hatással az európai gazdaságra. Sok szakértő azonban ezt legalább annyira vitatná, mint Varufakisz megjegyzését arról, hogy a tőkekorlátozásokat egyik napról a másikra fel lehet oldani.

Pirruszi győzelem

Hiába kényszerítették térdre Görögországot a hitelezői, valójában pirruszi győzelmet arattak. Európa imázsa jóvátehetetlenül megsérült több szempontból is - véli a Telelegraph szakírója. Kezdődik mindez azzal, hogy a közös európai valutát használó államok egyike az első olyan fejlett ország, amely nem tudta kifizetni az IMF-nek járó törlesztőrészletet. Az eurózóna képtelennek bizonyult alapvető problémáinak kezelésére, ami megkérdőjelezi hitelességét.

A napvilágra került dokumentumokból kiderült, hogy már a kezdet kezdetén elszúrták dolgot, ugyanis a Görögországnak nyújtott - 2010-es - első hitelcsomag célja nem a görögök, hanem az eurózóna megmentése volt. A donorok újabb hatalmas adóssággal terhelték meg a görög államot, hogy elkerüljék csődjének tovagyűrűző hatásait a eurózóna többi államára és bankrendszerére. Az IMF zsargonja mindent elárul: euro-Lehmanként utaltak a görög összeomlásra az amerikai Lehman Brothers 2008 szeptemberi csődjére célozva, amely lefagyasztotta a világ hitelpiacait.

Elesett az ECB

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az Európai Központi Bank (ECB) lehetetlen helyzetben találta magát. Nem szabadna ugyan beavatkoznia az eurótagállamok belső ügyeibe, ám nem finanszírozhat fizetésképtelen bankrendszereket. Az ellenmondást úgy oldotta fel, hogy fokozatosan szűkítette a görög pénzintézetek euróellátását, arra várva, hogy csak megállapodnak egymással a felek, ami életre kelti az EU-IMF hitelprogramot, s ezzel finanszírozhatóvá teszi Görögországot.

Nem ez történt, sőt azzal, hogy a hét végén nem emelték az ország euróellátását biztosító utolsó forrás, az ELA 89 milliárd eurós keretét, gyakorlatilag kikényszerítették a készpénzfelvétel és az átutalások korlátozását. Az európai polgár tanúja lehetett annak, hogy az ECB, amelynek fő feladata az euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosítása, éppen ennek ellenkezőjét teszi és befolyásolja egy kormány túlélésének esélyeit.