BUX
39279

Különös elitklubba került Orbán Viktor

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulójára írt cikkében a Washington Post publicistája a mai világ legbefolyásosabb bolsevikjei közé sorolja Donald Trump, Marine Le Pen, Jaroslaw Kaczynki mellett Orbán Viktort is. Úgy véli, bár nem baloldaliak, radikalizmusuk alapján illik rájuk a neobolsevik jelző.

Komócsin Sándor, 2017. november 7. kedd, 19:30

Hosszú cikkben ír a 2017. november 7-ei oroszországi bolsevik hatalomátvételről Anne Applebaum, a Washington Post publicistája. Ezt az alkalmat felhasználva megosztja olvasóival azt a véleményét, miszerint egyes politikusok tevékenységével az elmúlt években megjelent a fejlett világban a neobolsevizmus jelensége.

Nem a radikális baloldal feltámadására gondol, amelynek halvány képviselői a görögországi kormánypárttól a Szirizától kezdve az angol a Jeremy Corbyn vezette brit Munkáspártig több országban megjelentek. Úgy véli, a jelen befolyásos bolsevikjai (nem teszi idézőjelbe a "bolsevik" jelzőt) a politikai élet radikális perifériájáról indulva immáron több helyen bekerültek a politika fősodrába, sőt hatalmon vannak és befolyást gyakorolnak a nyugati világra.

Jobb vagy nem jobb

Donald Trump, az USA elnöke, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Nigel Farange, a brit függetlenségi pért (UKIP) volt elnöke, Marine Le Pen a francia Nemzeti Front elnöke és Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság elnöke, Lengyelország tényleges vezetője radikális jobboldali vagy alternatív jobboldali politikusokként jelennek meg a színen.

Applebaum szerint azonban valójában neobolsevikok - azaz nem egyszerűen radikális nacionalisták vagy populisták -, akiknek nem sok közük van a mérsékelt, demokratikus, liberális, kereszténydemokrata jobboldalhoz.

Szemben a mérsékelt jobboldallal az említett neobolsevikok nem akarják megőrizni (konzerválni) a súlyok és ellensúlyok rendszerére alapuló demokráciát és a nyílt piacgazdaságot. Félre akarják lökni a meglévő intézményeket. Szemben Leninnel és Trockijjal nem hamis jövőképet árulnak, hanem a múltat hamisítják meg, állítják be borzalmasnak, amelyet a régi politikai-gazdasági berendezkedés, az elhasznált elit cseréjével lehet orvosolni.

Jók és rosszak

Etnikai és faji szempontból egyszínű nemzeteket hirdetnek zárt határokkal, hagyományos férfi-nő alárendeltséggel és régi vágású iparvállalatokkal, ahol az átlagemberek megkeresik a kenyérre valót. Ellenségeik a faji és vallási kisebbségek, az emberjogi szervezetek, a homoszexuálisok, a szabad sajtó és a független jogszolgáltatás.

Kereszténységükre hivatkozva egyfajta törzsi közösséget kínálnak megkülönböztetve ezt a muszlimuktól vagy, ha azok éppen nincsenek kéznél, akkor a liberálisoktól.

Közös jellemzőjük, hogy elvitatják ellenfeleik legitimitását - folytatja leírását a Washington Post publicistája. A Jog és igazságosság igazi lengyelekről és a legrosszabb fajtába tartozó lengyelekről beszél. Trump valódi amerikaiakról és a káros elitről. Egyik beszédírója, Stephen Miller nemrégiben kiegészítette ezt a kozmopoliták szapulásával, akik alatt a szélsőséges bal- és jobboldalon a zsidókat szokás érteni.

Még a demokrácia őshazájában, Nagy-Britanniában is megjelent ez a szemlélet. Amikor a bíróság úgy határozott, hogy a brexitről döntő népszavazás eredményére rá kell bólintania a parlamentnek is, az egyik kilépéspárti lap az emberek ellenségének minősítette a bíróságot. Trump szintén használta már az amerikai emberek ellensége kifejezést twitterüzenteiben.

Hazudnak

Applebaum szerint elődjeikhez hasonlóan a neobolsevikok is hazudnak. Trump mindennapi tevékenységéhez tartoznak a kisebb-nagyobb ferdítések, Le Pen ellen eljárás folyik azzal a váddal, hogy bizonyos pénzügyekben becsapta az Európai Parlamentet. A Jog és Igazságosság igazságügyi reformnak állítja be az alkotmányt felülíró intézkedéseit, Orbán Viktor elrejti a nyilvánosság elől a paksi bővítés korrupciógyanús részleteit.

A neobolsevikok megteremtették a maguk alternatív médiáját, a dezinformáció, a gyűlöletkampányok, a rasszista viccek és a szervezett trollkodás specialistái. Mind az ehhez az irányzathoz tartozó politikusok, mint az "újságíróik" meggyőződéssel hazudnak, mert úgy vélik, hogy a hagyományos morális követelmények (elsősorban a fair play, a jóhiszeműség, a tolerancia) nem vonatkoznak rájuk.

Romlott világukban az igazságot fel lehet áldozni a nép ellenségei elleni harcra hivatkozva. A hatalom megszerzéséért és megőrzésre hivatkozva minden megengedett - folytatja kíméletlen jellemzését Applebaum.

Különbség

A Washington Post publicistája cikke végén visszatér kiindulópontjához, a bolsevik hatalomátvételhez. Talál egy nagy különbséget és egy hasonlóságot az akkori időkkel. A különbség az, hogy az orosz politikai-gazdasági rendszer 1917-re összeomlott, az emberek szélsőséges szegénységben, nyomorban éltek, az országban anarchia uralkodott, ami utat nyitott a bolsevik hatalomátvétel előtt.

A mai nyugati világ nem tart itt és az elmúlt év hollandiai, franciaországi, illetve németországi választása megmutatta, hogy a populista politikai erők előretörése ellenére a mérsékelt pártok és politikusok kezében van az irányítás. Hiba lenne azonban, ha ez elbizakodottá tenné a támogatóikat - véli Applebaum.

Hasonlóság

A nagy hasonlóság a 100 évvel ezelőtti helyzethez ugyanis az, hogy bolsevikok, akik később erőszakkal és technológiai fejlesztéssel felépítettek egy világhatalmat, akkor még csupán fantáziáló radikálisok voltak a politikai perifériáján, akik mozgolódását a cári rendszer rendőri problémaként kezelte.

Ha a nyugati demokráciák és piacgazdaságok eléggé meggyengülnek, a mérsékelt politikai erők eléggé megosztottak lesznek, a középosztály eléggé nagy részének megroggyan az egzisztenciája és ezzel az életszínvonala, akkor feltámadhatnak a száz évvel ezelőtti idők démonjai. A nyugati világ nincs kellően felkészülve erre a lehetőségre - vonja le végkövetkeztetését Anne Applebaum.

A nyitókép forrása: Nicholas Kamm, AFP