− A fukusimai nukleáris katasztrófa után hogyan változhat a világ energiaipara? Várható, hogy a nem konvencionális gázkészletek jelentősen felértékelődnek?

− A két területet érdemes különválasztani. Az atomenergia jövőjével kapcsolatban erős aggodalmai vannak az ügynökségnek, komoly veszélyét látjuk annak, hogy a Japánban történt katasztrófa visszaveti az atomenergetikai beruházásokat. Az IEA modellezte, miként festene a világ energiaipara, ha Fukusima politikai következményeként az eredetileg tervezetthez képest szignifikánsan visszaesnek a nukleáris beruházások. A fosszilis energiahordozók − elsősorban a földgáz és a szén − fogyasztása lényegesen megemelkedne, a magasabb kereslet pedig az árakat is felfelé hajtaná. Komoly atomenergia-termelés folyik fosszilis nyersanyagokban szegényebb országokban is, így ezek importfüggősége is jelentősen nőne, ahogy a széndioxid-kibocsátás is. Az ügynökség ugyanakkor nem kívánja felülbírálni a tagállamok döntéseit, az minden ország szuverén joga.

Kapcsolódó

− Vélhetően hasonlóak igazak Magyarországra is...

− Hazánkban az atomenergia súlya jelentős, az ország pedig fosszilis energiahordozókban szegény, így a paksi atomerőmű kiváltása hazai energiaforrásokkal gyakorlatilag teljesíthetetlen lenne. Szemben például Oroszországgal, amely − bár a katasztrófa után is elkötelezett az atomenergia iránt − különösebb nehézség nélkül támaszkodhatna hazai gáz- és szénkészleteire.

 

Atom kontra megújuló


− Gyakran hallható álláspont a megújulók és az atomenergia szembeállítása, erről mi a véleménye?

− Hamisnak tartom ezt a szembeállítást, amely időnként a magyarországi diskurzusban is megjelenik. A cél ugyanis nem az atomenergia kiváltása megújuló energiával, hiszen akkor az egyik alacsony kibocsátású termelési mód helyére lépne a másik. Az IEA előrejelzései a megújuló energia részarányának − szükséges − gyors növekedésével számolnak, a világ energiafelhasználásának növekedéséből adódó kihívás azonban hatalmas. A globális szénfogyasztás tavaly több mint 11 százalékkal nőtt, a széndioxid-kibocsátás pedig történelmi csúcsot ért el. A magyarázat a feltörekvő piacok energiaintenzív dinamikus fejlődésében keresendő, amely a szénen alapul. Divatos dolog Kínát ebből a szempontból "rossznak" beállítani, az ottani energiapolitika azonban komoly erőfeszítéseket tesz a gazdaság hatékonyságának javítása, a szénfüggőség és a kibocsátás csökkentése érdekében. Az országban jelenleg 26 atomerőmű épül, tavaly sokkal több szélkereket helyeztek üzembe, mint a világ bármely más országában, és a globális napelemgyártó kapacitások nagyjából fele is Kínában található. A világon ma folyamatban lévő nukleáris fejlesztési projektek 85 százaléka egyébként négy országban, Kína mellett Oroszországban, Indiában és Dél-Koreában zajlik.

− Milyen szerepet játszhatnak ebben a rendszerben a nem hagyományos gázkészletek?

− Ezek az Egyesült Államokban átírták a játékszabályokat: az amerikai árutőzsdén kevesebb mint feleannyiba kerül a gáz, mint amennyit Magyarország az orosz gázért fizet. Az olcsóvá vált energiahordozó egyre inkább kiszorítja a szenet az áramtermelésből. Az USA-n kívül is van nagy nem konvencionális potenciál, ahhoz azonban, hogy a piacokat valóban újradefiniáló termelés induljon el, sok tényezőnek meg kell változnia. A nem konvencionális kitermelés fúrásintenzív tevékenység, felszerelésekre, beszállítói láncra, háttériparra, szakemberekre és munkásokra van szükség. Nem véletlen, hogy az évszázados olajipari központ Észak-Texasban kezdődött el a folyamat − a világ energiaiparában az egyik nagy probléma a szakemberhiány. Az Egyesült Államokon kívül a legnagyobb készlettel rendelkező országok közül Kínában egyelőre az infrastruktúra okoz problémát. Vélhetően ez a közeljövőben megoldódik, de így is a kínai gázimportigény gyors növekedésére lehet számitani, ami indirekten befolyásolja majd az európai árakat is. Nagy lehetőségeket rejt Argentína, Mexikó és Ukrajna is, a beruházási környezet azonban egyik országban sem kedvező. Ironikus módon Európában a legkomolyabb palagáz-potenciál Franciaországban van, ahol betiltották az ehhez szükséges hidraulikus repesztés technológiáját. Franciaország, ahol gyakorlatilag nincs gázkitermelés, szép példája annak, hogy magas importfüggőséget is lehet jól kezelni, elsősorban diverzifikált beszerzési forrásokkal és megfelelő infrastruktúrával. Magyarország sajnos nem tartozik a legígéretesebb területek közé a palagáz szempontjából.

 

Versenyt hozna az integrált európai gázpiac


− A francia példánál maradva, az épülő és tervezett gázvezetékek jelenthetik a megoldást a magyar ellátás biztonságára is?

− Magyarország alapvetően jó úton halad ebből a szempontból, a regionális infrastruktúra fejlesztése, a piacok élénkítése és integrálása fontos feladat. Ha egész Európa egyetlen integrált piaccá válna, akkor a jelenleg a gázpiacon mintegy 25 százalékos részesedéssel rendelkező Gazprom másik négy nagy szereplővel − Norvégia, Algéria, Katar és Hollandia − kényszerülne versenyre mindenhol. Ez nem rosszabb, mint ami a mobilpiacon van: Apple, Samsung, Nokia − kevesebb mint tíz szereplő. Csodát azonban nem szabad várni a vezetékektől, az olcsó energia korszaka ugyanis véget ért. Egy horvát lng-terminál árait például többek közt Kína, Argentína, Chile, Malajzia, Szingapúr vagy Korea kereslete fogja meghatározni.

− Hogyan értékelhetők a hazai energiastratégia egyéb vonatkozásai?

− Az IEA a közelmúltban átvilágította a magyar energiapolitikát. Megállapításuk szerint a magyar energiastratégia legtöbb eleme pozitív, akár az energiahatékonyság, akár az atomenergia melletti kiállás, a diverzifikáció, az infrastruktúra-fejlesztés vagy a piaci integrációk szempontjából. A másik oldalról viszont − és nem kizárólag Magyarország-specifikusan − az IEA hangsúlyozza, hogy az állami beavatkozás az energiaárakba (árbefagyasztás vagy a fogyasztók támogatása) káros az energiahatékonyságra, általában nem éri el célját, és tipikusan torzítja a piacok működését. A szociálpolitikai elemek leválasztása a magyar energiapolitikai célokban is megjelenik, csak egyelőre nem valósult meg. A másik, szintén nem Magyarország-specifikus kérdés a stabil, kiszámítható és átlátható energetikai szabályozás és adózási környezet. Az iparág rendkívül tőkeintenzív, a szó legszorosabb értelmében "el kell ásni a pénzt" acélba, betonba, évtizedes megtérülésekkel. Magyarországon még a szektorral foglalkozóknak sem sikerül megszámolni, az energetikai jogszabályok hányszor változtak meg az elmúlt évben. Az EU-országok energetikai vízióiban szereplő beruházási igények összességében ezermilliárd dolláros összeget adnak ki, ami 2,5-3-szorosa lehet a szektor finanszírozási képességének. Sok elképzelés tehát forráshiány miatt nem valósul majd meg, és kemény verseny lesz az egyes országok energiapolitikái között a tőkevonzó képesség szempontjából. A beruházási környezet tehát fontosabb, mint valaha − minden ország számára.

− Milyen szempontból emelte ki az IEA jelentése a paksi bővítés részleteinek mielőbbi nyilvánosságra hozatalát?

− Teljesen legitim vita folyik minden demokratikus társadalomban az atomenergia szerepéről. Kétségtelen, hogy vannak biztonsági kockázatai az atomerőműveknek, a másik oldalon viszont képesek nagy mennyiségű áramot termelni, széndioxid-kibocsátás nélkül − utóbbi véleményem szerint nagyobb előnyt jelent, mint amekkora hátrányt a kockázatok. A transzparencia kiemelten fontos az adott technológia demokratikus elfogadottsága szempontjából − és ez nemcsak az atomenergiára igaz. A palagáztermelés környezeti hatásaival kapcsolatos aggályok is legitimek − ezért szükséges, hogy maximálisan átlátható legyen mind a termelés technikai háttere, mind a környezetvédelmi, biztonsági garanciák és szabályok. Amikor egy vállalat komplex technológiát alkalmaz, tipikusan nem a technológia a szűk keresztmetszet, hanem a menedzsment színvonala, a komolyabb környezetszennyezéseknél általában menedzsmenthibák fedezhetők fel.

 

A Mol, az MVM és az E.On


− Hogyan értékelhető a Mol-pakett megvásárlása, illetve az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) szerepének erősítése?

− Az IEA általános véleménye, hogy nem az energetikai cégekben meglévő állami tulajdon mértéke a kritikus kérdés, hanem az, hogy ha az állam a tulajdonszerzés vagy -megtartás mellett dönt, energiapolitikai céljait szabályozási és jogalkotási eszközökkel érje el, és ne tulajdonrészei nem piacorientált működtetésével. A Mol-pakett megvásárlása után nem látni annak jelét, hogy az olajtársaság üzletmenete vagy stratégiája megváltozott volna. Az MVM kérdése bonyolultabb, mivel a mai menedzsment örökölt néhány olyan projektet, amelyek nehezen illeszkednének egy profitorientált magánbefektető terveibe. A célszerű működési modellt az jelenti, ha az MVM energetikai vállalatként, saját stratégiája alapján tevékenykedik, és alapvetően részvényesi értéket kíván teremteni tulajdonosa számára, amely történetesen a magyar állam, a magyar állam pedig energetikai céljait szakpolitikai eszközökkel éri el.

− Mindez igaz az E.On gázüzletágának esetleges megvásárlására is?

− A villamosenergia- és a földgázszektor közötti konvergencia erős, az elmúlt évtizedben több komolyabb felvásárlási tranzakció is lezajlott a két terület között. A konkrét lépés lehetőségének értékelése nélkül annyi elmondható, hogy mivel a gáz kritikus az áramtermelés szempontjából, ezért a nyitás önmagában nem elvetendő dolog − ha az előbb említett alapelv szerint jár el az állam.