BUX
39786

Magyarországon dőlhet el az EU jövője

Ez EU költségvetésének nettó befizető tagállamai egyre inkább hajlanak arra, hogy jogállami követelményekkel bővítsék a következő hétéves költségvetés támogatásainak kifizetését. A lengyel és a magyar kormány demokráciadeficitjét unták meg, látva, hogy mindkét ország gazdasága a közös büdzsé köldökzsinórján lóg.

Komócsin Sándor, 2017. november 14. kedd, 12:07

Az EU-nak gondot okoz, hogy decens viselkedésre bírja tagországait, Brüsszelnek csak nehézkesen használható, korlátozott eszközei vannak arra, hogy betartassa a jog uralmának szabályát - kezdi cikkét a Financial Times (FT). Ennek tükrében nem meglepő, hogy egyre több tagállam véli úgy: a zsebükön keresztül lehet megfogni azokat az országokat, amelyeknél évek óta demokráciadeficitet látnak.

Az uniós tagállamok brüsszeli nagykövetei a múlt héten kezdtek tárgyalni a kohéziós támogatások jövőjéről. Ez az a keret, amelyből az EU a 2004 után csatlakozott kelet-közép-európai országok felzárkózását próbálja segíteni. A 2021 és 2027 közötti időszakra új hétéves büdzsét kell elfogadnia az EU-nak, ez váltja fel a jelenlegi, szűken 1000 milliárd eurós 2014-2020-as keretet.

Rossz előjelek

Ha a most kezdődött tárgyalások hangulatának lehet hinni, akkor Lengyelország és Magyarország nem sok jóra számíthat az osztozkodásban. Németország egy ideje támogatja azt az ötletet, hogy a strukturális alapok kifizetését a korábbi követelmények mellett kössék a jog uralmának érvényesüléséhez is. A múlt heti találkozón az FT értesülése szerint kiderült, hogy Berlin nincs egyedül ezzel a hozzáállásával.

Számos további nettó befizető állam támogatja a felvetést, ezért úgy tűnik, hogy a következő hosszú távú EU-büdzsé támogatásainak elosztását tágabb feltételrendszerhez fogják kötni, mint ami eddig érvényesült. Lehet, hogy az EU talált egy a korábbiaknál jobb eszközt a demokratikus játékszabályok betartatásának kikényszerítésére - más kérdés, hogy miként mérnék például a jog uralmának érvényesülését egy országban.

Hetes cikkely

A legtöbb tagország egyetért az Európai Bizottság aggodalmaival Lengyelországgal kapcsolatban, mármint azzal, hogy például a kormánypárt igazságügyi reformja a jogszolgáltatás függetlenségének felszámolásával fenyeget. Annak azonban már messze nincs egységes támogatása, hogy élesíteni kell-e a varsói vezetéssel szemben az európai alapszerződés 7. cikkelyét, amely a jog uralmának megsértése esetén lehetővé teszi egy tagállam szavazati jogának felfüggesztését.

A kétségeket alátámasztja, hogy ehhez a többi tagország vezetőjének egyhangú támogatására lenne szükség, és Orbán Viktor magyar kormányfő jelezte, hogy ő biztosan nem adja a voksát a 7-es cikkely érvényesítéséhez Beata Szydlo kormányával szemben. Másrészt a katalán válság is arra késztet egyes tagországokat, hogy kerüljék a konfrontációt Varsóval.

Zsebbe vágó megoldás

Ezért aztán sokan úgy láthatják: könnyebb lehet elkapni a renitens kormányok frakkját a következő uniós büdzsén keresztül. Más szóval világossá tehető, hogy aki felrúgja a jog uralmának elvét, annak következményekkel kell számolnia: nevezetesen búcsút inthet az uniós pénzesőnek.

A szigorítást megkönnyítené, hogy az Egyesült Királyság kilépése miatt kiesik a bevételek közül Nagy-Britannia évi 10 milliárd eurós befizetése, így csak arról kell vitázni, hogy honnan vegyék el ezt a pénzt. Lengyelország és Magyarország rossz oldalra kerülhet ebben a diskurzusban.

Miközben mindkét ország vezetése összeakasztotta a bajszát az EU-val annak kapcsán, hogy politikatudósok, jogászok civil szervezetek és intézmények, illetve a Brüsszel is úgy látja, hogy tevékenységük korlátozza országukban a jog uralmának érvényesülését, jelentős nettó támogatottak.

Varsó 80 milliárd eurót kap 2014 és 2020 között, amivel a legnagyobb haszonélvező, Budapest 25 milliárdot kaszál, ami a GDP három százaléka. Az utóbbi a legnagyobb GDP-arányos támogatás az EU-ban - emlékeztet az FT cikke.

Mi legyen ezekkel?

Az előbbiekhez hasonló problémát feszeget a BBC háttéranyaga, amely Lengyelország, Magyarország és az EU konfliktusáról ír. A cikk eljut oda, hogy mindkét országban erős a gazdasági növekedés, amely segíti az Európában kevésbé elfogadott kormányok hazai népszerűségének javulását.

A két rezsim stabilitásához hozzájárul emellett, hogy ez a bővülés jórészt az uniós támogatások beözönlésének köszönhető, továbbá hogy az ellenzék szétaprózott, gyenge. A kérdés az, mit tehet az EU azokkal az államokkal, amelyek élvezik az uniós tagság előnyeit, ám az a vád éri őket, hogy nem tartják be az európai alapértékeket?

Magyarországon dőlhet el Európa jövője?

A 7-es cikkely alkalmazását lehetetlenné teszi, hogy Varsó és Budapest kölcsönösen megvétózhatja a másik ellen tervezett intézkedést. Ugyanakkor Európai parlamenti képviselők elismételték a BBC-nek sokak félelmét, miszerint a két országból elindulva egyfajta járványként terjedhet a populizmus Európában, ha nem veszik ennek elejét időben.

Michael Ignatieff, a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) rektora, nem a módszer oldaláról közelíti meg a kérdést. Úgy véli, az másodlagos, fontosabb, hogy az EU végre eldöntse, mit akar. Európának hamarosan határoznia kell arról, hogy pusztán egy gazdasági unió kíván-e lenni vagy egy olyan politikai államközösség, amely bizonyos értékek köré szerveződik. Az ezzel kapcsolatos küzdelem Magyarországon és talán Lengyelországban fog lezajlani.

A nyitókép forrása: Justin Tallis, AFP