Egyre kevesebb lehetősége van az Egyesült Államoknak arra, hogy lefogja Észak-Korea diktátora, Kim Dzsongun kezét, miután a sztálinista rezsim egyre közelebb kerül ahhoz, hogy nukleáris robbanófej hordozására képes, az USA északi részét is fenyegető interkontinentális rakétákat építsen - írja a Bloomberg. Donald Trump, az USA elnöke gyakorlatilag katonai csapással fenyegette meg az ország vezetését, ha tovább halad ezen az úton.

A szakértők ezért elkezdték elemezni, milyen katonai lehetőségei lehetnek az amerikai hadseregnek, ha a főparancsnok elrendeli a támadást. Kim egyelőre kitart amellett, hogy az USA inváziójának megelőzése céljából van szükségük nukleáris fegyverekre. A katonai forgatókönyvek száma több mint fél tucat.

Kapcsolódó

Sebészi beavatkozás

A legkedvezőbb lehetőség az úgynevezett sebészi beavatkozás pontosságú csapás lenne cirkáló rakétákkal, repülőgépekkel, drónokkal. A gond az, hogy Észak-Korea rakétabázisai és nukleáris létesítményei szétszórtan helyezkednek el a hegyvidékes országban.

Ha nem sikerülne mindet kiiktatni, akkor a sztálinista hadseregnek maradna lehetősége arra, hogy válaszcsapást mérjen Szöulra vagy Tokióra, illetve a térség sok ezer embert foglalkoztató amerikai katonai bázisaira. Ha sikerülne is kilőni a rakétaindító állomásokat, még mindig megmaradna az északi hadsereg tüzérsége, amelynek hatósugarába esik Szöul.

Bevetnék az atomot

A korlátozott amerikai csapás emellett azzal a kockázattal jár, hogy az észak-koreaiak, nem lévén más, amivel válaszolhatnak, bevetik nukleáris fegyvereiket - véli Jeffrey Lewis katonai szakértő. Ezért az USA-nak világossá kellene tennie Phenjannak és Pekingnek, hogy sebészi beavatkozást hajt végre, ezért mindenki tartsa távol a kezét a piros gombtól. (Kína a rezsim fő szövetségese és gazdasági partnere.)

Hatalomváltás

Megoldhatná a problémát egy hatalomváltás Észak-Koreában. Kimtől sokan várták a rendszer átszabását, miután Svájcban járt iskolába, ám ehelyett az irányítása alatt csak még durvábbá vált a rezsim. Elmozdítása esetén a körülötte lévő klikknek is mennie kellene, ami igen hosszúvá tenné a likvidálandó személyek listáját. Kína tart egy menekültválságtól, ha a rezsim összeomlana és nem szeretne amerikai katonai egységeket látni a határai mentén.

Invázió

Mindez azt jelenti, hogy esetleg Észak-Korea teljes inváziója lehet az egyetlen megoldás. Ezzel gyorsan ki lehetne iktatni az észak-koreai rakétaegységeket és a dél-koreai fővárost fenyegető tüzérséget is. A gond az, hogy elő kellene készíteni - a katonai erőt fel kellene vonultatni, a civileket ki kéne vonni a térségből -, ami nem kerülné el a phenjani diktátor és emberei figyelmét. Úgy dönthetnének, hogy megelőző csapást mérnek.

Egy invázióhoz meg kellene nyerni Oroszország és Kína hallgatólagos jóváhagyását is. Ezért összességében a szakértők úgy vélik, hogy a kiterjedt háborút el kellene kerülni. Ha valaki elkészítené ennek költség-haszon elemzését, akkor őrült számokat kapna - mondja John Delury, Dél-Koreában tanító politológus professzor.

Bosszú

Észak-Korea egy támadás esetén rövid idő alatt be tudná vetni a déli határon lévő tüzérségét. A tengeri és a rakétaerők mozgósításához több időre lenne szüksége, ám ezek nukleáris, vegyi és biológiai fegyverekkel is megszórhatják a térség minden országát. Ezt követhetné a nagy hatótávú fegyverek bevetése, ha sikerülne.

A nagy gond mindezzel, hogy míg a fegyverek többsége semlegesíthető, például a rakéták leszedhetők az égről, nincs garancia arra, hogy mindet sikerül kiiktatni. Japánban erre gondolhattak, amikor elkezdtek tanácsokat adni a civileknek, mit csináljanak, ha rakéta csapódik be a közelükben. (Leginkább meneküljenek a föld alá.) Amerikai cégek bunkereket árulnak.

Gazdasági hatás

A Trump-féle bejelentést követően az amerikai és a koreai tőzsde gyengülésének formájában azonnal megjelentek a konfliktus gazdasági hatásai. De ez még semmi. Dél-Korea adja a világgazdaság majdnem két százalékát. Olyan cégek otthona, mint a Samsung Electric vagy a Hyundai Motors. Ha visszaesne a félsziget gazdasága, annak hatása globális szinten érezhető lenne. És ez egy sikeres északi katonai csapás nélkül is igaz.

A világ pénzpiacait hatalmas sokk érné, a tőke ész nélkül menekülne az ismert biztonságos befektetésekbe (USA-dollár, arany, svájci frank), súlyos gazdasági válságot okozva. Olyan humanitárius válság alakulhat ki a katonai pusztítás nyomán, amely után évtizedekig tartana a gazdaság helyreállítása.

Mit lehet tenni?

Sok elemző úgy véli, sürgősen el kellene kezdeni azokat a tárgyalásokat, amelyek megelőzhetnék ezeknek a forgatókönyveknek a teljesülését. Meg kéne előzni az észak-koreai rakéta- és atomarzenál továbbfejlődését. Akármilyen kényelmetlenül hangzik is, valamiféle jutalmat kellene felajánlani a phenjani rezsimnek azért, hogy képviselői leüljenek a tárgyalóasztalhoz.

Az egyik ilyen jutalomfalat az amerikai-dél-koreai hadgyakorlatok nagyságának csökkentése lehetne - ajánlja Lewis. Nyilvános diplomáciai egyeztetésre van szükség, amelyben részt venne az USA kongresszusa és az észak-koreai rezsim vezetősége is. Delury szerint le kell hűteni a kedélyeket ahelyett, hogy a katonai összecsapás lehetőségeit mérlegelik a felek, ami nagyon-nagyon sok tárgyalást igényel.