Korábban volt okunk kételkedni az ukránok azon állításaiban, amelyek szerint oroszok harcolnak az Moszkva-barát ukrán szeparatisták oldalán, ám a csütörtöki háborús fejlemények arra utalnak, hogy az ezúttal kétséget kizáróban orosz katonák támadtak rá az ukrán hadseregre. Ezzel megváltozott a konfliktus jellege - kezdi elemzését a Bloombergen Leonid Bershidsky orosz származású publicista.

Egyszerűen az történt, hogy a donyecki régióban a semmiből, hirtelen megnyílt egy második front az ukrán katonássággal szemben. A hadsereg kénytelen volt feladni Novoazovszk városát az Azovi-tenger partján, nem messze a stratégiai jelentőségű Mariupol kikötővárostól, amely a szeparatisták elleni harc egyik utánpótlási vonalának kritikus pontja.

Kapcsolódó

Jönnek az oroszok

Ukrán parancsnokok kijelentették, hogy oroszok törtek be a városba, és ezúttal kevés kétség támasztható állításukkal szemben. Igencsak valószínűtlen ugyanis, hogy a szeparatisták, akiket a Dél-Ukrajnában állomásozó egységeknél jobban felszerelt ukrán csapatok szigeteltek el Donyeck és Luhanszk körzetében, egyszer csak sokkal délebbre tűnnek fel. A NATO műholdas felderítésre alapozott jelentése szerint legkevesebb ezer orosz katona harcol Ukrajnában.

Az elesett katonák temetésével kapcsolatos információkból, továbbá az Orosz Katonaanyák Bizottságától érkezett hírekből arra lehet következtetni, hogy légi deszant elitegységek lépték át a határt. Ez a legkeményebb ellenfél, amellyel az ukránok szembe kerültek a harcok kirobbanása után. Eddig főként gyenge katonai képzettséggel rendelkező, ám lelkes nacionalista fanatikusokkal álltak szemben.

Jönnek-mennek az oroszok

Az elitalakulat ki be mozgatásával Ukrajna és Oroszország között Moszkva a végtelenségig fenn tudja tartani a háborús helyzetet Kelet-Ukrajnában. Miután a közvetlen beavatkozást már alig lehet tagadni, egy nagyobb invázió sem zárható ki. És az ukrán hadseregnek esélye sincs az orosz armada ellen. Vlagyimir Putyin 2013-ban alaposan megemelte a katonaság büdzséjét: az USA és Kína után Oroszország költi a legtöbbet hadseregére.

Mihail Hodorkovszkij külföldön élő orosz mágnás, akit Putyin adócsalási vádakkal évekre börtönbe juttatott, majd a szocsi olimpiát megelőző mosolyoffenzíva részeként amnesztiával elengedett, úgy véli, hogy az orosz társadalom megállíthatná a felesleges háborút. Ha utcára vonulnának az emberek az ukrán beavatkozás ellen tiltakozva, az meghátrálásra kényszeríthetné a Kremlt. Csakhogy a nép hisz a putyini propagandának, ezért amíg nem jár kiugróan nagy emberáldozattal a háború, nem lesz civil ellenállás vele szemben.

Arcvesztés lesz

Putyin döntése, hogy kiterjeszti a konfliktust, azt bizonyítja, hogy az Oroszországgal szemben hozott nyugati szankciók kudarcot vallottak. Az ostromlott vár feeling csak megerősítette támogatottságát a konzervatív, nacionalista szavazók körében. Ha az államfő törődött is valaha a nyugati reakciókkal, immáron magasról tesz rájuk. Ezt igazolja, hogy az orosz hivatalos források újra és újra, gúnyosan tagadják az orosz beavatkozás nyilvánvaló tényét.

A Nyugat morális dilemma elé került azzal, hogy a szankciók visszaütnek, hogy az orosz kapcsolat lazulása fékezi az eurózóna gazdasági növekedését is. Ezt azzal oldhatják fel, ha Petro Porosenko ukrán államfőre hárítják a felelősséget, mondván: azért nincs kiút a patthelyzetből, mert Kijev nem hajlandó betöltetni egyfajta ütköző állam szerepet a Kelet és Nyugat között, amit Moszkva elvárna tőle.

Akármilyen keserűen hangzik is, Ukrajnának engedményeket kell tennie Putyinnak. Ha a kijevi vezetés nem hajlandó erre, akkor Kelet-Ukrajna olyan bábállamként végezheti, mint a Grúziától leszakított, többségében oroszok lakta Abházia és Dél-Oszétia vagy a Moldovától levált Dnyeszter Menti Köztársaság. Sem a Nyugat, sem a Kijevi vezetők nem tudnak immáron olyan megoldást találni, amelyet arcvesztés nélkül vállalhatnának.