A második világháború legfélelmetesebb és leggyűlöltebb gyalogsági fegyverei közé tartoztak a lángszórók, utódaik azonban már a nukleáris fegyverek után a legnagyobb pusztításra képesek. Romboló erejük hatalmas - a pusztítás első hulláma a kis robbanó töltettel begyújtott üzemanyag-párafelhő keltette, hosszan tartó nyomással jön, a második az utána keletkező vákuum, és csak a harmadik a rettenetes hőfokú - 2500-3000 fokos - tűz. Az "üzemanyag" a leggyakrabban etilén oxid vagy propilén oxid, de porított fém, alumínium vagy magnézium is lehet. A leginkább termobarikus (hő és nyomás) fegyvereknek nevezett harceszközök elődjei már a koreai és a vietnami háborúban felbukkantak, de azóta a laikus közönség nem sokat hallhatott róluk, pedig mind az oroszok, mind az amerikaiak intenzíven fejlesztik ezeket. Nem csoda - egy vállról indítható gyalogsági rakétagránát-vető lövedékének pusztító ereje megfelel egy 152 mm-es ágyúénak.

Komplett háztömböket égetnek porrá

Az amerikai Popular Mechanics katonai szakértői igen nagyra értékelték a Szíriában is felbukkant Bumblebeet (Poszméh), amely az orosz besorolás szerint lángszóró, valójában egy a vállról indítható tankelhárító rakétákhoz hasonló, egyszer használatos termobarikus fegyver. Különösen hatásos bunkerek, erődítmények, építményekben rejtőzködő fegyveresek, sőt páncélosok ellen is. Igen vonzó eszköz az utcai harcokhoz.

Magasabb szinten kerül használatba a TOS-1 nehéz lángszóró rendszer, amely a hagyományos gyújtó rakétákon kívül termobarikusakat is be tud vetni - a T-72-es tank alvázra szerelt 220 mm-es vetőcsövekből kilőtt lövedékek nyolc háztömbnyit tudnak hamuvá égetni. A rendszer 24 rakétája egyetlen sorozattal 200-szor 400 méteres területet semmisít meg. Először az afganisztáni háborúban vetették be, amikor már elkészült modernizált változata, a TOS-1A.

És még ez sem jelenti e fegyvercsalád pusztító erejének csúcsát. Az amerikai hadsereg GBU-43/B Massive Ordnance Air Blast légibombája, amit "Minden Bombák Anyjának" neveznek, olyan erős lökéshullámot kelt, amely több mint 2,5 kilométeres körön belül halálos. Az oroszok ezt természetesen nem hagyhatták szó nélkül, és elkészítették "Minden Bombák Atyját", amely a hírek szerint ennél is négyszer nagyobb pusztító erejű, s ezzel a világon a legerősebb nem nukleáris fegyver.

Sokan már aggódnak

Az ENSZ 1980-as genfi konvenciója tiltja a lángszórók katonai használatát, s az amerikai hadsereg már 1978-ban megszüntette használatukat, egyrészt mert a modern hadviselésben nem találta elég hatékonynak, másrészt az általuk okozott rettenetes halál képei sokkolták az embereket. A tűz használatáról azonban nem szívesen mondtak le, így született meg az M-202-es, vállról indítható négycsövű gyújtórakéta-vető, az utolsó amerikai lángszóró, amit Arnold Schwarzenegger filmje, a Kommandó tett világhírűvé. Használták egy változatát, az XM-202-est a vietnami háborúban, amit sikeresnek minősítettek, és elkezdték felszerelni vele és továbbfejlesztett típusaival az amerikai alakulatokat, de sikere rövid életűnek bizonyult - bár ekkor még semmilyen nemzetközi konvenció vagy nemzetközi jogi rendelkezés nem tiltotta a lángszórók használatát, a Pentagon 1978-ban egyoldalúan lemondott bevetésükről.

A termobarikus fegyverek szíriai felbukkanásánál nyugtalanítóbb, hogy a nemzetközi megfigyelők már szeptemberben felismertek egy orosz rakétavetőt Luhanszk, a kelet-ukrajnai szakadárok egyik kiképző tábora közelében, amit TOS-1-esként azonosítottak, bár a helybeliek Buratinónak becézik. A harceszközt azonban sietősen eltüntették a helyszínről. A típust jól ismerik, bevetették Afganisztánban és Csecsenföldön is, majd Irakban, legutóbb a szír hadsereg október 10-dikén