A fejlett országok azzal azzal a veszéllyel néznek szembe, hogy belső keresletük hosszú ideig gyenge marad, ezért eljött az ideje az infrastrukturális beruházások felpörgetésének. Ez maradt a döntéshozók talán utolsó eszköze arra, hogy lökést adjanak a gazdasági növekedésnek - derül ki az IMF friss világgazdasági jelentéséből. A Valutaalap eddig arról volt ismert, hogy a költségvetési egyensúlyt megteremtő szigorú gazdálkodás híve.

Különösen igaz ez az eurózónára, amely a támogató laza monetáris politika ellenére továbbra is pang, miközben az infláció túlságosan alacsony. A hitelköltségek laposak, a kereslet gyenge a fejlett országokban, a feltörekvők infrastruktúráján pedig szűk keresztmetszetek vannak - sorolta a növekedés gátló tényezőket Abdu Abiad, a Valutaalap vezető közgazdásza.

Jobb lett a világ

Az infrastrukturális kiadások felpörgetése a kereslet azonnali erősödéséhez vezetne. Enélkül fennáll az a veszély, hogy utóbbi folyamatosan gyenge marad. Emellett a fejlesztések lendületet adnának a termelés bővülésének rövid és hosszú távon is, különösen akkor, ha hitelből finanszíroznák azokat.

A világgazdasági növekedés kellő gyorsításához 57 ezer milliárd dollár értékű infrastruktúra-beruházásra lenne szükség 2030-ig - idézte a McKinsey tanácsadó cég becslését a CNBC. Ebből 23,8 ezer milliárdot a közlekedéssel összefüggő projektekre kellene fordítani. Az utakra 16,6 ezer milliárdot, a vasutakra 4,5 ezer milliárdot, a tengeri kikötőkre 0,7 ezer milliárdot, a repülőterekre 2 ezer milliárdot kellene költeni.

Az IMF jelentése azt is megállapítja, hogy a 2006 óta jelentősen enyhültek a világgazdaságot veszélyeztető rendszer szintű kockázatok, mivel összességében javult az országok folyó fizetési mérlegének egyensúlya. Néhány nagy deficit, köztük az USA hiánya, illetve néhány nagy többlet - például Kínáé és Japáné - szűkült. A nagy plusszal rendelkező európai országok megőrizték többletüket, miközben egyes feltörekvő országok egyensúlya felborult. Összességében az IMF szerint harmadával mérséklődött a világ országainak egyensúlyhiánya.

Jobb lehetne a világ

Nem jó hír, hogy a külső egyensúlytalanság sok esetben belsővé: magas munkanélküliséggé és a termelés visszafogásává vált. Ez sérülékenyebbé teszi az országokat azokban az esetekben, amikor a piaci hangulat gyorsan ellenük fordul vagy a kamatok megugranak. A szakértők ezért azt ajánlják, hogy a deficittel küszködő országok hajtsanak végre strukturális reformokat, amit a felesleggel rendelkezők nagyobb kereslettel - például a közkiadások növelésével - segítsenek.

Ez azt sejteti, hogy az IMF nyomást fog gyakorolni Németországra annak érdekében, hogy nyújtson támogatást az eurózóna többi országának. A magas költségvetési többletből indított infrastrukturális beruházások élénkíthetik a keresletet, és ezzel az importot, ami az övezet többi országában az áhított exportigényként jelentkezhet.