A magyar gazdaságot sújtó egyik legfontosabb problémára, a gyors banki tőkekivonásra adhat választ a most megszületett új paktum. Csodaszerről nincs szó, inkább olyan gyógyírről, amivel némi időt nyerhetünk az alkalmazkodásra.

A feltörekvő európai államokban a pénzügyi szektor stabilitása és a rendezett hitelfeltételek biztosítása a magánszektor, az anyacégek és a leányvállalatok országainak közös érdeke - fogalmaz a bécsi kezdeményezés elnevezésű európai bank-koordinációs tanácskozás (European Bank Coordination "Vienna" Initiative - EBCI) negyedik ülése után kiadott közlemény.

Maradás helyett rendezett tőkekivonás

A dokumentum szerint ezért a rendezetlen tőkekivonás (más megfogalmazásban mérlegalkalmazkodás (deleveraging) elkerülését szolgáló alapelvekben állapodtak meg a hivatalos szervek (szabályozó, felügyelő hatóságok, jegybankok, az IMF, az EBRD, az EIB és a Világbank) és a bankok március 12-13-ai brüsszeli tanácskozásukon. A megállapodás célja, hogy jobban koordinálja a bankszektor szabályozását és felügyeletét, illetve kordában tartsa az eurózóna és a feltörekvő közép- kelet- és délkelet-európai gazdaságok közti, az egyes országok helyi szabályozásaiból eredő negatív tovagyűrűző hatásokat. (A tárgyalásokon az ECB és a BIS megfigyelőként volt jelen.) A paktum aláhúzza, hogy ebben, a fogadó és küldő országok közötti, a határokon átnyúló banki tevékenységet érintő koordinációban az európai intézményeké és a nemzetközi pénzügyi intézményeké a központi szerep.

A dokumentum leszögezi: az eredetileg 2009-ben elindított első bécsi kezdeményezés segített a kelet-, közép- és délkelet-európai pénzügyi szektor stabilitásának fenntartásában azzal, hogy a résztvevő bankok vállalták régiós kitettségük fenntartását, leányvállalataik fizetőképességének biztosítását. A Bécs 2.0 már a nemzetközi környezetből fakadó, a régiót fenyegető új kockázatokra ad választ - fogalmaz a hivatalos közlemény. Összefoglalva: amíg a Bécs 1.0 a kivonulás megakadályozásáról szólt, addig a Bécs 2.0 az előző paktum kifutása után felgyorsult tőkekivonás rendezettségét hivatott szolgálni.

Bár az EBRD korábbi közlése szerint a célok között szerepelt, hogy a bankérdekeltségek működési országainak hatóságai továbbfejlesszék a helyi finanszírozási forrásokat, enyhítendő a bankok túlzott függőségét a tőkebeáramlástól, a közleményben szereplő alapelvek között erre vonatkozóan nem találni utalást.

Csökkenhet a Magyarországot fenyegető veszély

Az egyezség szerint a régióban tevékenykedő bankoknak, illetve a nemzeti és európai hatóságoknak szorosan együtt kell működniük annak érdekében, hogy a hitelezési feltételeket összhangban tartsák a fenntartható gazdasági növekedéssel.

Lefordítva ez azt jelenti: a paktum célja, hogy a gyors tőkekivonással ne adjanak még egy pofont a régiós gazdaságoknak.

Erre óriási szükség van, hiszen a tőkekivonás is közrejátszik abban, hogy Magyarország a régiós államok között a leginkább kitett a külső sokkoknak, ráadásul ez a folyamat még hosszú ideig eltarthat - vélekedett nemrégiben David Lubin, a Citigroup vezető elemzője. A szakember szerint hazánkban a tőkeáttétel-csökkentés puha, vagy méginkább ocsmány formája látható, vagyis a bankok a  mérlegfőösszeg csökkentésén keresztül vonják ki a forrást.

Király Júlia, az MNB alelnöke szerint nagyon is kemény az a mérlegalkalmazkodás, ami Magyarországon jelenleg zajlik, mert az már a potenciális növekedés sérülését eredményezheti. A szakember szerint ebben a helyzetben csak egy gazdaságpolitikai fordulat tud érdemi eredmény elérni, az MNB eszközei korlátozottak. Király felidézte, hogy a jegybank a közelmúltban bővítette a monetáris eszköztárat a hitelezés élénkítése érdekében. Lesznek továbbá eszközei az MNB-nek a forráskivonás lassítására is, a devizamegfelelési és likviditási mutató a gyors mérlegalkalmazkodás lassítását szolgálja. Ezen és a Bécs 2.0 lehetőségein túl informális lehetőségekkel is él a jegybank: az osztrák bankokkal folytatott beszélgetések során abban állapodtak meg, hogy a forráskivonás nem gyorsan történik, hanem monitoring időszak után.

Miért van szükség a Bécs 2.0-ra?

Az új egyezségre részben a tőkemegfelelési mutatók javítását előíró új, európai követelmények miatt volt szükség, de - már ami a Magyarországon jelen lévő bankokat illeti - nem tettek jót az olyan kormányzati intézkedések sem, mint a devizahitel-végtörlesztés illetve a magánnyugdíj-pénztári rendszer államosítása. Utóbbiak kapcsán Ewald Nowotny, az osztrák jegybankelnök korábban úgy fogalmazott: Magyarország önmagát sebezte meg ezekkel a lépésekkel.

A tőkemegfelelési mutató megkövetelt javítását a bankok vagy új tőke bevonásával, vagy eszközeladásokkal tehetik meg. Ez azzal fenyeget, hogy csökkentik a kelet-európai leányaik forrásait, aminek súlyos következményei lehetnek, mivel a régió bankpiacának háromnegyede nyugat-európai pénzintézetek kezében van. Az olasz UniCredit (a térség legnagyobb külföldi hitelezője), illetve az utána következő osztrák Erste, illetve Raiffeisen számottevő  tőkeemelésre kényszerül az új szabályok miatt, ám ennek ellenére kijelentették, hogy elkötelezettek maradnak a kelet-európai piac iránt.

Az ausztriai hátterű bankokat mindemellett az is a tőkekivonásra ösztönözte, hogy az osztrák kormány tavalyi döntésével a helyben gyűjtött források 1,1-szeresében limitálta az ország bankjainak kelet-európai hitelkihelyezéseit. Bécs így akarta védeni az osztrák államkötvények minőségét, amelyeket az ország bankjainak kelet-európai kitettsége miatt ítélnek kockázatosnak a befektetők.

Ez volt a Bécs 1.0

A 2008−2009-es válság hatására az osztrák bankok kezdeményezésére a régiós érdekeltségekkel rendelkező pénzintézetek vállalták, hogy a krízis rájuk ható káros következményei ellenére nem csökkentik hitelezésüket Kelet-Közép-Európában. Az IMF, az EBRD és a Világbank 24,5 milliárd euró hitellel támogatta meg az akciót. A bankok 2010. márciusi beszámolójuk szerint 33 milliárd eurót pumpáltak a régióba a Bécsi kezdeményezés 1.0 keretében.

Az Erste pénzügyi vezérigazgatója, Manfred Wimmer tavaly október végén azt mondta: nincs szükség arra, hogy a nyugat-európai bankok elkötelezettek maradjanak a bécsi egyezményben foglaltak iránt. A bankok ugyanis akkor tették meg ígéretüket, amikor az érintett országok, köztük Magyarország és Románia folyómérleg-hiánya magas volt, és kevesebb lehetőségük volt finanszírozni önmagukat.