Dél-Koreának választ kellett találnia arra a problémára, hogy a szomszédos észak-koreai diktatúra a világ egyik legnagyobb harckocsiarzenálját sorakoztatta fel vele szemben. Olyan fegyvert kellett ezzel szembe állítaniuk, amely kifejezetten jól boldogul a Koreai-félsziget jellegzetes hegyes-völgyes terepével. A választ négy évtizedes munkával találták meg - derül ki az amerikai nationalinterest.org külügyekre specializálódott internetes portál cikkéből.

Hazai összeszerelés

Kapcsolódó

A dél-koreai hadsereg tankjainak modernizálását az kényszerítette ki, hogy Észak-Korea az 1970-es éveben T-62-es szovjet tankokat kapott, amelyeknek jóval nagyobb, 115 milliméteres ágyújuk volt, mint Szöul amerikai M-48 Pattonjainak, amelyeket 90 milliméteres ágyúkkal látták el. Válaszul az USA engedélyével elkezdtek módosított - gázturbinás meghajtás helyett dízelmotoros -, 105 milliméteres ágyúval felszerelt Abramseket gyártani.

A K1 névre keresztelt harckocsik - amelyek egy része még mindig szolgálatban áll - kisebbek az eredeti amerikai tankoknál, amivel kiérdemelték a baby Abrams elnevezést. Alkatrészeik és rendszereik 80 százaléka külföldi szállítóktól, főként az Egyesült Államokból érkezett. Szakértők szerint jobbak ugyan bárminél, amivel a sztálinista rezsim rendelkezik, de a dél-koreaiak valami sokkal jobban, egyben hazait akartak.

Fekete Párduc

Így született meg a K2 Fekete Párduc tank kifejlesztésének terve. A projektet 1995-ben kezdték 260 millió dolláros (70 milliárd forint, több mint a Kőröshegyi-völgyhíd ára) költségvetéssel. A végeredmény egy, a NATO jelenlegi tankjaival egyenértékű, sőt esetenként azoknál is többet tudó fegyver lett.

A terv lényege az volt, hogy a harckocsi minden elemében átvesznek valamilyen élenjáró megoldást, amelyet saját maguk továbbfejlesztenek. A legjobb példa erre a tank ágyúja. Amelynek alapja a németek 120 milliméteres L55 lövege. Ennek csövét 1,3 méterrel meghosszabbítottak, amivel elérték, hogy a lövedékek nagyobb kezdősebességgel hagyják el a csövet, következésképpen durvábban köszönnek be az ellenségnek.

Automata ratata

A dél-koreaiak átvették a francia Leclerc automata töltőrendszert, amely olyan hevederrel tömi az ágyúba a lövedékeket, amilyet a géppuskáknál láthatunk. A tank így egy perc alatt akár 15-ször odapörkölhet a célpontjainak, ráadásul precíziós pontossággal, amiről a szintén francia Thales célzórendszerének telepítése gondoskodik.

Ez olyan mértékben automatizálja a tüzelést, hogy a frissen kiképzett kiskatonák is elboldogulnak vele. Miután a parancsnok megjelölte a célt, semmit sem kell tennie, a rendszer folyamatosan rajta tartja azon a célkeresztet. Helyi fejlesztéssel megoldották, hogy az automata késleltesse a tüzelést, ha az a veszély fenyeget, hogy a hegyes terepen egy domb kerülne a cél és a mozgásban lévő Fekete Párduc közé.

Szovjet megoldás

A dél-koreai mérnököknek nem esett le a gyűrű az ujjukról attól, hogy a szovjetektől is tanuljanak valamit. Az 1990-es években vásároltak 35 darab T-80U tankot az oroszoktól, amelyeken tanulmányozhatták a gázlótechnikát, amellyel a harckocsik víz alatt is átkelhetnek a folyókon. A Fekete Párduchoz kifejlesztettek egy lélegzőtornyot, amelynek segítségével 4,2 méter víz alatt is közlekedhet.

Az 1500 lóerős dízelmotort és a sebességváltót kezdetben német forrásból szerezték be (MTU-890), majd ezt lemásolták. Ez nem ment könnyen, hét évük ment rá és a saját erőforrás kicsit lassabban, hét másodperc helyet nyolc alatt gyorsítja fel a járművet nulláról 32 kilométer/órás sebességre.

További különlegesség a tank hidraulikus és légrugós felfüggesztése, amellyel változtatható a tank elemelkedése a földtől. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy leültessék a földre a járművet, amely így majd hogy nem eltűnhet az ellenség földi elhárító egységeinek szeme elől. Főként a hegyes-völgyes terepen.

Egyedi kunszt

És ez adta az öltet a mérnököknek egy olyan tüzelési lehetőség megteremtéséhez, amelyet más hadseregek csak hagyományos ágyukkal képesek megoldani. A K2 lövegét olyan meredek szögbe lehet állítani, hogy be lehet lőni vele a távolabbi völgyekbe. Az égbe küldött lövedékeket lefelé hullás közben lefékezik, hogy az intelligens irányító rendszernek legyen ideje kiválasztani és megcélozni a megsemmisítendő célpontot.

Ami a védekezést illeti a Fekete Párduc 55 tonnás súlyával tíz tonnával könnyebb, mint az standard amerikai vagy német tankok, ezért különböző részein úgynevezett aktív védekező eszközökkel is ellátták. Ezek a becsapódáskor felrobbannak, visszalökve a támadó lövedéket. A harckocsi védekezőképességét állítólag úgy is vizsgálták, hogy saját rettentő ágyújával küldték meg tesztlövésekkel.

Exportálnák

Mindez persze sokba kerül. Egy Fekete Párduc ára 8,5 millió dollár (2,3 milliárd forint, tíz ilyen fegyver árából már egy Nemzeti Színházat is fel lehetne építeni). Hogy visszahozzák a fejlesztés költségét, a dél-koreaiak exportálni akarják a harckocsit. Úgy tűnik, ez a tervük sem reménytelen.

Az első vevő Törökország, amely 2008-ban a német Leopard 2 és a francia Leclerc harckocsikkal vetette össze a Fekete Párduc képességeit. Ankara egyik fontos választási szempontja ugyanaz volt, mint korábban Szöulé: olyan tankot akarnak, amelyet egyfajta technológiai transzferként lemásolhatnak és maguk gyárthatnak. Dél-Korea potom 300 millió dollárért átadja a technológiát, a mintaalkatrészeket és a gyártási eszközöket is az török, úgynevezett Altay harckocsiprojekthez.

A nyitókép forrása: Jung Yeon-Je/AFP