Vlagyimir Putyin muszklimutogatása Ukrajna kapcsán nem csupán azt mutatja meg, milyen erős az államok szerepe háborús viszályok idején, hanem azt is, mennyire megerősödött befolyásuk a békés nemzetközi kapcsolatokban is - írja a Financial Timesban (FT) megjelent elemzésében Mark Mazower, az amerikai Columbia Egyetem történész professzora. Nagyon úgy tűnik, hogy a tíz-húsz éven át lesajnált nemzetállamok visszatértek a nemzetközi színtérre. Sőt, ami azt illeti, lehet, hogy igazából soha nem is távoztak, csak a háttérbe húzódtak.

A szakértő ezután a közelmúlt eseményeivel támasztja alá a nemzetállamok szerepének megerősödését. Elég a Dél-kínai-tenger kis olajszigeteinek hovatartozása körüli kínai-japán kardcsörtetésre, vagy az ukrajnai orosz beavatkozásra és az arra adott amerikai és európai válaszokra, vagy iráni atomprogrammal szemben felsorakozott államok koalíciójára, vagy a globális felmelegedés elleni fellépést akadályozó nemzeti érdekellentétekre célozni.

Voltak illúziók

Az 1990-es évek elejétől kezdve általánossá vált a társadalomtudósok körében az a vélekedés, hogy a globalizáció előretörése miatt a világ gazdasági-politikai-kulturális folyamatait nemzetek feletti szervezetek, mozgalmak, irányzatok fogják meghatározni. A hidegháború vége után teljesen szabaddá vált a tőke és az áruk áramlása, ami kiegészült a nemzetek feletti szervezetek szerepének felerősödésével - az utóbbival kapcsolatban elég a terrorcsoportokra utalni.

Ezt a vélekedést osztották a politikai spektrum minden oldalának képviselői. A baloldal élvonalában lévők a civil szerveztek megerősödésében hittek. Úgy gondolták, hogy ezek helyettesíthetik a nemzetállamok elaggott intézményeit és megteremthetik a politikai aktivitás, beleszólás új, életerős formáit. Az információcsere új technológiáinak segítségével meg lehet kerülni a nehézkes állami intézményeket - tették hozzá.

A neoliberális jobboldal a globális pénzügyi rendszerben látta a nemzetállamok hatalmát felülíró erőt. A tőkeáramlás állami korlátainak eltűnése, a bankok működésének felszabadítása meggyengítette a kormányok piaci befolyását - hangsúlyozták az irányzat képviselő. A feldolgozóiparban és a szolgáltatásokban olyan új óriáscégek jelentek meg, amelyek képesek kihasználni a különböző adórendszereket és a munkabérek közti eltéréseket, így kicselezhetik az állami beavatkozás lehetőségét - tették hozzá.

Hiú remények

Ezek a remények nem számoltak a nemzetállamok óriási legitimációjával és a politikai hatalom nyers erejével - állítja Mazower. Figyelmen kívül hagyták, milyen nehézségekkel jár a mélyen gyökerező állami intézmények pótlása a semmiből felépülő szervezetekkel, rendszerekkel.

A civil szervezetek a partvonalon maradtak. A nemzetközi intézmények a tagállamaik tartós és alkalmai koalícióinak eszközeiként működnek - ebben az értelemben csak a legbefolyásosabb nemzetállamok akaratának végrehajtására szolgálnak. Az az elképzelés, hogy a kormányok fölé kerekedhetnek, álom maradt.

Nagy csalódások

A neoliberális gazdasági rendszer, amely az alig korlátozott, tiszta piaci viszonyokra épül, kisiklott. Már a kilencvenes években is instabilitást okozott olyan országokban, mint például Mexikó, ahol a súlyos etnikai elnyomás lázadásokhoz vezetett, vagy Oroszország, amelyben kleptokrtikus rendszer alakult ki, vagy Kelet-Ázsia, ahol szintén a gátlástalan gazdagodás és a mérhetetlen szegénység került szembe egymással.

De az igazán nagy csalódást egy évtizeddel később a Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődje hozta el, amely a világ pénzpiacainak összeomlásához vezetett. Az ezt követő utórengések, például az európai adósságválság, az amerikai gazdaság lassú kilábalása, a magas szinten beragadt munkanélküliség, a fiatalok kilátástalansága megroppantotta az emberek bizalmát a kapitalizmusban, amely két évtizeddel korábban diadalt aratott a szovjet típusú állami beavatkozás felett.

A bujkálás korszaka

És nem ezzel egyidejűleg a pénzügyi válság lendületbe hozta a nemzetállamokat - hangsúlyozza a történész professzor. A kormányok mentették meg a bankokat az adófizetők pénzéből és az összeomlás hagyatékaként hátramaradt szegénységből, kilátástalanságból fakadó társadalmi elégedetlenség fő célpontjai a multik, amelyek megkerülik az adózást. Az emberek dühe a kereskedelem további liberalizációja ellen fordult és megjelent az igény arra, hogy a vállalati adókat nemzetközi szinten harmonizálni kellene.

Az igazság az - hangsúlyozza Mazower -, hogy az államok igazán soha nem vonultak le a világtörténelem színpadáról, csak háttérbe húzódva játszották el ugyanazt a szerepet, amit korábban alakította. Az USA kormányai az 1960-as évekből ismert receptek szerint osztották újra a adófizetők pénzét, Nagy-Britanniában igen szűk keretek között ingadozott az állami források felhasználása.

Azért van némi változás is. Miután a szovjet modell bukásával világossá vált, hogy az állami szintű tervezés lehetetlen, a kormányok - egyfajta döntőbíróként - a lehetséges szabályozási rendszerek, lehetőségek között válogatnak, ezeket variálják. A hidegháborúra jellemző túlméretezett katonai készülődés szerepét átvette a fegyverkereskedelem, azaz az államok elsősorban nem a katonákra, az emberekre, hanem a high-tech felszerelésekre, a gépekre költik a pénzt.

Felejtsük el

A pénzügyi válság így csak a felszínre hozta a háttérben korábban is érvényesülő tendenciák egy részét, illetve visszaszorított másokat - véli a történész professzor. Az államok, pontosabban a politikusok, amelyek ezek élén állnak továbbra is vonakodnak azt tenni, amit már az 1940-es években is tenniük kellett volna. Nem akarják igazán szigorú ellenőrzés alá vonni a bankokat és nem akarják első számú célnak tekinteni a munkanélküliség visszaszorítását.

Ezzel egyidejűleg a piaci szabadság mítoszának bukása utat nyitott az előtt, hogy egyesek túlzásokba essenek: öncélú törekvéssé fújják fel a nemzetállamok beavatkozását a gazdaság működésébe és a társadalom életébe. Ezt a lehetőséget használják ki a nemzeti szuverenitás védelmére hivatkozó,  a demokráciát sajátosan értelmező, autoritáriánus vezetők. A magyarországi és az oroszországi fejlemények mutatnak jó példát erre - véli Mark Mazower.

Sok szócséplést hallhattunk az elmúlt két évtizedben a nemzetállamok hanyatlásáról. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy a közeljövőben nem kerül újra napirendre ez a téma - foglalja össze mondandóját a történész.