Gary Stanley Becker, Nobel-díjas amerikai közgazdász 83 éves korában elhunyt szombaton Chicagóban. Becker a neves Chicagói Egyetem professzora volt, ahol maga is doktoranduszként tanult még az 50-es években.

Közgazdasági kutatásai különlegesen széles területre terjedtek ki már az 1950-es évektől fogva. Doktoriját a diszkrimináció gazdasági összefüggéseiről írta, amivel többek között cáfolta azt a marxista vélekedést, miszerint a diszkrimináció az azt művelő személynek kedvez. Bebizonyította, hogy azon munkáltatók, akik például bőrszín alapján elutasítanak egy termelékeny munkavállalót, valójában egy értékes lehetőségtől esnek el és így végső soron nagyon is költséges számuk diszkriminálni.

Ebből következőleg bemutatta, hogy az erősen versenyző szektorokban a diszkrimináció kevésbé vetette meg a lábát, mint a regulált iparágakban. A verseny miatt ugyanis a diszkrimináló vállalatok veszítettek piaci részesedésükből. Mára ez általános tételnek számít a közgazdaságtanban és ezt Beckernek köszönhetjük.

A neves közgazdász ezen kívül foglalkozott még az emberi tőke, a család és a házasság, illetve a bűnözés és drogok közgazdaságtanával is. Ezen területek nagy része korábban a szociológiához tartoztak, de Becker úttörő megközelítésével mára a közgazdaságtannak új irányai jöttek létre.

A Nobel-díjat pontosan ezen, emberi viselkedést magyarázó kutatásaira kapta 1992-ben, ben az Egyesült Államok elnöke is elismerte munkásságát a Presidential Medal of Freedom-mal, ami a civileknek járó legmagasabb kitüntetést jelenti. A közgazdász 2004-ben Magyarországon is járt a Rajk László Szakkollégium meghívására.