BUX
38228

Meghökkentő tények a tékozló nyugdíjasokról

Megrökönyödve szembesültek a szakértők azzal, hogy a nyugdíjasok jelentős része magasról tesz a javaslataikra: mit sem törődve azzal, hogy túlélhetik a megtakarításaikat, még növelik is költekezésüket visszavonulásuk után.

Napi.hu, 2015. április 5. vasárnap, 13:16

Emberek! Miért nem törődnek a nyugdíjasok azzal, amit a pénzügyi tanácsadók és a közgazdászok mondanak nekik azzal kapcsolatban, hogyan költsék a pénzüket életük utolsó szakaszában? Ezzel a kérdéssel indítja cikkét a MarketWatch, amelyben azt a különös jelenséget járja körül, hogy miért él lehetőségeihez képest már-már tékozló életet az idősek egy része. A téma alapja a Merrill Lynch bankház és a idős korúak problémáira szakosodott Age Wave tanácsadó cég februári felmérésére.

A vizsgálatból kiderült, hogy az idősek jelentős része nem hogy nem veszi vissza tartalékai felélését nyugdíjba vonulása után, hanem még növeli is kiadásait. Nem kevesebb mint 30 százalékuk nagyobb lakásba költözik vagy bővíti otthonát. A kutatás eredményeire rátett egy lapáttal a Hearts and Wallets pénzügykutató intézet felmérése, amelyből kiderült, hogy számos nyugdíjas egyszerűen magasról tesz azokra a kiadási szabályokra, amelyek a hosszú távú tapasztalatok alapján garantálhatják anyagi biztonságát élete hátra lévő szakaszában.

Hüvelykujj szabály

Az alapszabályt Bill Bengen pénzügyi tanácsadó fektette le még a múlt század kilencvenes éveiben. Ez az úgynevezett négyszázalékos szabály, amely szerint a nyugdíjasok évente maximum megtakarításaik négy százalékát - plusz az inflációnak megfelelő részt - élhetik fel, ha életük végéig anyagi biztonságban akarnak élni. A jelenlegi alacsony inflációs - és ennek megfelelően a betétekre halovány kamatokat kínáló - környezetben inkább 2-3 százalék ez az arány.

A Hearts and Wallets 1200 háztartás megkérdezésén alapuló felméréséből azonban az derült ki, hogy a 65 évesek vagy annál idősebbek, akik több mint 100 ezer dollár (nagyjából 30 millió forint) megtakarítással rendelkeztek meglehetősen változatosan viselkednek. Tizenkét százalékuk évente kilenc százalékot vagy még többet éget el tartalékaiból. A másik végletet 28 százalékuk képviseli: az idetartozók kevesebb mint egy százalékot költenek el pénzükből. Vannak olyanok is, akik semmit sem élnek fel megtakarításaikból.

Egyszer élünk!

A pénzügyi tanácsadó cég szerint ez a megoszlás arra utal, hogy a nyugdíjasok a mindent vagy semmi elvét követik. Egy részük a fenekére ver pénzének, vagy azért, hogy élvezze az életet, vagy azért, hogy felvágjon, míg mások icipicire összegömbölyödnek, mint egy sün. Laura Varas, a Hearts and Wallets társalapítója kész magyarázatokkal szolgál arra, mi lehet a végletes stratégiák mögött.

A keveset költők egy része egyszerűen attól fél, hogy elszámolja magát, hogy hosszabb távon kifut a pénzéből, ha nyugdíjas kora elején többet költ. Nem tudják meddig élnek még, így előfordulhat, hogy mintegy túlélhetik megtakarításaikat. Ez az idegesség mutatkozott meg egy másik nyugdíjasszervezet nemrégiben készült vizsgálatában is.

Ebben 800 amerikait kérdeztek meg arról, hogyan látják idős korukat. Picit több mint kétharmaduk azt mondta: elfogadná, hogy aktív korában valamivel gyengébben emelkedjen a bére, ha ezért cserébe garantált jövedelemre számíthatna nyugdíjba vonulása után.

Ezek betegek

A Hearts and Wallets vizsgálatnak keveset költő csoportjába olyanok is vannak, akik azért nem nyúltak hozzá tartalékukhoz, mert még mindig aktívak, dolgoznak, vagy arra számítanak, hogy visszavonulásuk után jelentősen visszaesnek kiadásaik. Vannak köztük olyanok, akik az erényes viselkedés példáinak tartják magukat - derül ki Varas szavaiból. Szerintük nagy lábon álló nyugdíjastársaik valószínűleg azért élnek lehetőségeik felett, mert valamiféle játékfüggőség hajtja őket.

A szakértő jóval megértőbb ennél. Normálisnak tartja, hogy egyesek a biztonságos tempónál gyorsabban égetik a pénzüket: szeretnék még élvezni életüket, utaznának például, ami végül is nem egy óriási igény. Nem jó, ha az alternatíva a lakoma vagy az éhezés, a szerényebben élő emberek is rendszeresen vágynak egy kis desszertre - teszi hozzá.

Ki a főnök?

Azok akik sebesen élik fel megtakarításaikat nem feltétlenül választják ezt a megoldást, előfordulhat, hogy kényszerhelyzetbe kerülnek. Vannak köztük olyanok, akiknek valami egyszeri nagyobb kiadást kell finanszírozniuk, például valamilyen gyógykezelést, vagy váratlanul munkanélkülivé válnak, vagy egyszerűen úgy látják, hogy a bank nem ad elég hozamot a félre tett pénzükre. A Hearts and Wallets szakértői szerint a pénzügyi szolgáltatóknak figyelembe kellene venniük, hogy az emberek szeretnének évről évre kiszámítható nagyságú összeghez jutni megtakarításaik után.

Erősítette a pénzkivonási hajlamot az is, hogy a nyugdíjmegtakarításokat nagy arányban dátumhoz kötött alapokba helyezték el a pénzügyi szolgáltatók. Ezek annál kockázatosabb befektetési portfóliót állítanak össze, minél messzebb van a kiszemelt lejárati dátum, leginkább az ügyfél nyugdíjba vonulásának tervezet évszáma. A hozamot azonban nem garantálják, ami sokakat elidegenít. Ahogy a Hearts and Wallets felmérésének egyik válaszadója fogalmazott: Semmit sem akarok, amit nem tudok előre kiszámítani!

Merev szabály nélkül

A szakértők szerint van esély a merev, négyszázalékos szabály elkerülése anélkül, hogy a nyugdíjasnak spártai életet kellene élnie. Alaposan meg kell tervezni a bevételeket és a kiadásokat. A legfőbb szabály, hogy vessük össze a kockázatokat az összes rendelkezésre álló jövedelmünkkel beleértve ebbe a megtakarításokat és az állami juttatásokat is. Ezután töltsük fel a számainkat valamelyik ingyenes internetes kalkulátorba, amely megmutatja a lehetséges forgatókönyveket.

Chriss Farrell pénzügyi tanácsadó azt javasolja, hogy a biztonságot tekintsük elsőnek, ám ez ne jelentse azt, hogy ragaszkodunk a négyszázalékos szabályhoz. Ennek alapján kisakkozhatjuk mennyi szórakozást, "pénzszórást" engedhetünk meg magunknak túlzott kockázatvállalás nélkül.

Varas abban bízik, hogy cége felmérésének eredményei kreativitásra ösztönzik a pénzügyi szolgáltatókat, ami utat nyithat azelőtt, hogy több nyugdíjas vehessen fel nagyobb összegeket életének szépítése érdekében anélkül, hogy a fenekére verne megtakarításainak, veszélyeztetné anyagi biztonságát.