Nagy-Britanniának nagyon gyorsan le kellene tudnia a függetlenségi népszavazást, mert ha még sokat halogatja, akkor nem lesz EU, amelyből kiválhatna - kezdi cikkét Gideon Rachman, a Financial Times (FT) európai uniós szakszerzője.

Idézi Manuel Valls francia miniszterelnök nemrégiben elhangzott megjegyzését, miszerint ha nem sikerül kezelni a bevándorlási válságot, akkor az EU nem évtizedek vagy évek, hanem hónapok alatt összeomolhat.

A schengeni övezet szétesésével fenyegető veszély azonban csak a legközvetlenebb probléma, amivel az uniónak szembe kell néznie. Nem ez a legsúlyosabb gond. Ez Európai Unió elvileg a jog uralmára épülő demokratikus államok közössége, gyakorlatilag azonban ez az elv súlyosan sérült.

Lengyel, magyar, görög

A jogszolgáltatás és a média függetlenségének lengyelországi és magyarországi veszélyeztetése szembe megy az unió alapértékeivel. És ezek az EU erőteljes, teljes szavazati joggal rendelkező államai.

Eközben az eurózóna válságának sincs még vége. Görögországnak idén nyáron várhatóan újabb segélycsomagra lesz szüksége.

Egyedül Németország lehet képes arra, hogy eljátsszon valamiféle vezető szerepet Európában, ám Angela Merkel kancellár befolyását alaposan megtépázta a menekültválság kezelése körüli huzavona. Kormányára egyre nagyobb nyomás nehezedik kelet felől a bevándorlás, illetve dél felől az eurózóna bajai miatt.

Mellékes probléma

Eközben David Cameron brit miniszterelnök nem igazán jelentős részletkérdésekben akarja módosítani az EU és Nagy-Britannia kapcsolatát - véli Gideon Rachman. Ahogy egy német politikus mondta az FT szakírójának: az Európa-ház kigyulladt, ám a britek eközben azzal töltik az idejüket, hogy át akarják rendezni a berendezést.

A Brexitről folyó vita egyik résztvevője sem vesz tudomást arról, hogy az EU végveszélyben van. Az euroszkeptikusok azzal riogatják a népet, hogy az EU egy nemzetek feletti szuperállam felé tart, miközben ennek épp az ellenkezőjét látjuk. Az uniópártiak az egységes piac előnyeit ecsetelik, kevéssé törődve azzal a totális politikai káosszal, ami az öreg kontinensen kialakult.

Ki profitálhat belőle?

Elvileg az EU megroggyanása az előbbi tábort segíti, hiszen sokkal könnyebb lenne eladni az uniót a briteknek, ha egy sikeres, jó erőben lévő, jól működő államközösségről lenne szó. Rachman ugyanakkor azt ajánlja olvasóinak, hogy nézzék messzebbről az EU-t, ahonnan kevésbé látszik a jelene, és jobban hosszú távú küldetése.

Minden hibája ellenére az Európai Unió olyan elveket vall, amelyek nélkülözhetetlenek Európa békéjének és szabadságának fenntartásához. Ezek közé tartozik a nemzetek közti együttműködés, a jog uralma, az emberi jogok védelme, a szabadkereskedelem elősegítése.

Az EU-n kívül az ellenséges és újra agresszív Oroszország van, amely tapsolna az Európa-projekt kudarcának és minden bizonnyal támogatja az unió legelszántabb belső ellenségeit (a szélsőséges nacionalista politikai erőket). Így a Brexit csak egy újabb kínos blamázs lenne az EU-nak és egyengetné az utat az összeomlás előtt.

A nagy tévedés

A brit euroszkeptikusok látszólag a józan észre támaszkodnak, amikor azzal érvelnek, hogy ha ég az EU háza, akkor logikus, hogy a britek minél előbb távozzanak onnan. Különösen igaz ez arra, hogy az unió nem tudja megvédeni a határait, így a bevándorlók Európa keleti feléből és a világ minden tájáról szabadon eljuthatnak a szigetországba.

A Brexit tábora azt az érzetet kelti, hogy a La Manche-csatorna megvédheti Nagy-Britanniát. Valójában azonban a szigetország soha nem kerülhette el, hogy részt vállaljon a kontinens ügyeiből. Így volt ez már a spanyol örökösödési háború, illetve Napóleon idején és a 20. század két nagy világháborújában is.

Szivárog a csomag

Újabb részletet szivárogtattak ki az Brüsszel és London között alakuló egyezségből. Ez arra a brit elvárásra adna választ, amely szerint erősíteni kell a parlamentek szerepét az uniós döntéshozatalban. A javaslat szerint ha a nemzeti parlamentek 55 százaléka opponálna egy európai szabályozást, akkor az Európai Bizottságnak módosítania kellene vagy vissza kellene vonnia azt.