Az európai szociáldemokrata pártok egykor öntudatos, erőteljese családja két tűz közé került, és egyelőre nem találja a választ erre - kezdi elemzését a Financial Times (FT), amelyhez az adhatta az ötletet, hogy radikális baloldali vezető kerülhet a brit Munkáspárt élére. A satu egyik oldalán a radikális baloldali erők állnak - a görög kormánypárt, a Sziriza, vagy spanyol testvérpártja, a Podemos -, amelyek elcsenték a egyenlőséget és igazságosságot hirdető, hagyományos szocialista ideológiát.

A satu másik oldalán a szélsőjobb sorakozott fel - a francia Nemzeti Front, az olasz Északi Liga vagy a magyar Jobbik -, amelyek átvették azt az elitellenes, osztályharcos hevületet, amely egykoron a baloldali pártok ideológiai-kommunikációs fegyvertárához tartozott.

A britek tradicionálisan a konzervatívokat tartják a "hülye pártnak", amely túl komolyan veszi saját ideológiáját ám úgy tűnik, ezt a minősítést hamarosan átveheti a Munkáspárt. Nem kell mást tennie ehhez, mint hogy a két oldalról érkező radikális kihívásra radikalizálódással válaszolni.

Régi nóták

A négy elnökjelölt közül kettő a hagyományos centrista szöveget nyomja, gondosan ügyelve arra, hogy kiszínezze azt az ismert baloldali közhelyekkel. A harmadik, a merész, de tapasztalatlan Liz Kendall, Tony Blair modernizációs történetét vette elő újra. Az utóbbi valójában a Mária Teréziának tulajdonított mondás, miszerint "Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk" modern változata.

Míg az osztrák császárnő a jobbágyok adóztatására utalt, a blairi gondolat lényege, hogy segíteni kell a kapitalizmus működését, hogy kivehessük a rendszeréből a baloldali program megvalósításához szükséges forrásokat.

A kilencvenes évek közepétől az ezredforduló utáni évekig hatalmon lévő, volt miniszterelnököt azonban ma már utálják a pártjában, ezért a tavaszi választásokon elszenvedett súlyos vereség nyomán összezavarodott tagság, úgy tűnik, a militáns fellépésben látja a kiutat. Ez hozta fel az ismeretlenségből Jeremy Corbyn parlamenti képviselőt, aki a jelenleg a legesélyesebb jelölt a szeptember 12-ei elnökválasztás előtt. (Az egyetlen rendelkezésre álló közvélemény-kutatás szerint 17 százalékponttal vezet a második helyen álló jelölt előtt.

Előre a katasztrófába

A 66 éves politikus pontosan tudja, mit akar. Több szociális kiadást és állami beavatkozást szorgalmaz, hogy visszaszorítsák az egyenlőtlenségeket. Kormányzati infrastruktúra-fejlesztéseket indítana, amelyet a jegybank monetáris enyhítéséből - azaz pénznyomtatással - finanszíroztatna. Visszavenné állami kézbe az alapvető szolgáltatásokat, például a vasutakat és visszaszorítaná a cégek adóelkerülését. A minimális órabért a jelenlegi 6,5 fontról egy csapásra 10 fontra (4400 forint) emelné.

Izraellel szemben a szociális tevékenységet is végző Hamaszt és a Hezbollahot részesíti előnyben és úgy véli, súlyos felelősség terheli az Egyesült Államokat az olyan szörnyűségekért, mint az ukrán válság kirobbanása vagy a közel-keleti káosz kialakulása. Mindezek alapján az FT egyetért azzal, amit Blair mondott Corbyn megválasztásáról: katasztrófa lenne a Munkáspárt számára. A párt és vezetője ezzel az ajánlattal a belföldön és a nyugati világban külföldön is püfölőgéppé válna.

Csapdák mindenütt

Corbyn feltűnése azonban rávilágít arra, milyen csapdák leselkednek a mérsékelt európai baloldali pártokra. Az egyik a Corbyn-féle dühödt válasz a szegénység terjedésre, az óriási társadalmi egyenlőtlenségekre és a háborúkra. A másik a behódolás a kapitalizmusnak, ami hitelteleníti a hatalmon lévő francia, svéd és olasz, illetve a jobboldallal nagykoalícióban kormányzó német baloldali pártokat.

Ez a felfogás enged a rend- és profitpárti jobboldali politikának azzal az indoklással, hogy ha majd magához tér a gazdaság, akkor a többletből többet juttathatnak az alsóbb társadalmi rétegeknek.

Jönnek a robotok

A FT szerint a szociáldemokráciának inkább a közeljövő kihívásai felé kellene fordulnia, például választ kellene találnia arra, hogy a robotok terjedésnek újabb hulláma közeleg, ami rengeteg munkahelyet veszélyeztet. Ezzel egyidejűleg a radikálisoktól átvehetné az alig működő egészségügyi ellátás gyökeres reformjának tervét.

A terrorizmus elleni harcban szorgalmazhatná az erőteljesebb nemzetközi együttműködést és felkarolhatná a nacionalista, extremista társadalomfelfogásokat leleplező oktatási programok indítását. A bevándorlás kezelésében meg kellene találnia azokat a módszereket, amelyek megfelelnek a közfelfogásnak és a humánus fellépés követelményének is.

Vegyenek példát!

A mérsékelt baloldalt az különbözteti meg a radikálistól, hogy hatékonyabbnak tartja a piaci szabályozást az állami beavatkozásnál. Ugyanakkor túlzottan legyökerezett amellett a felfogás mellett, amely élesen szembeállítja egymással a piaci hatékonyságot és a szociális értékek érvényesülését.

Az európai szocialista, szociáldemokrata pártok példát vehetnének az amerikai Andrew Cuomóról, New York állam demokrata kormányzójáról, aki 2018-ra 15 dolláros minimálbért javasol - ajánlja az FT. Egyesek egy ilyen intézkedés miatt elveszthetik az állásukat, ám ezzel egyidejűleg ez a megoldás a piaci kereteken belül javíthat a rosszul fizetett emberek helyzetén.