Ha nem a felelősség nagysága szerinti sorrendben haladunk, hanem a kisebb pénzpiaci szereplőktől a nagyobbak felé, akkor az első helyen a lakáshitelek felvevőit kell említenünk - derül ki a CNNMoney összeállításából. Sajnálatos módon az amerikai fogyasztó a tévésorozatokból veszi életmódmintáit. Ha ezek egyikében-másikában azt látja, hogy az általa célul tűzött életszínvonalon élő amerikai lakást vesz, akkor ő is ezt akarja tenni. Ha ez azután párosul az olcsó hitellel, akkor bele is ugrik a dologba, míg azután olyan könnyűvé válik a lakásvásárlás, hogy abszolút amatőrök, például fodrászok is olyan beszállnak a bizniszbe, abban bízva, hogy ha vesznek Las Vegasban egy lakást, azt majd könnyen kiadhatják vagy eladhatják, hiszen - ahogy a tévében látták - mindenki ezt csinálja. És aki olyan ingatlanhoz jut, amiről korábban álmodni se mert, az nem fogja vissza magát, egyből „nagyban gondolkodik”. A hitelfelvevők hibája tehát a meggazdagodás vágyától hajtott pénzéhségből fakadó gondatlanság, amivel az 1-től 5-ig terjedő skálán 3-as felelősségi szintet érdemelnek ki. A következő lépcsőfokon az ingatlanügynökök állnak, akiknek elsőrendű érdeke, hogy eladjanak reggel, este és éjjel. Jellemző erre a szakmára, hogy egy-egy ügynökség mindig túl sok értékesítésre váró házzal, lakással rendelkezik, ami arra ösztönzi az ingatlanközvetítőket, hogy rábeszéljék az ügyfeleket a hitelfelvételre. Meg aztán mint közvetítők, ők nem érzik a saját bőrükön a hibás vásárlási, kölcsönfelvételi döntések káros következményeit, leszámítva, hogy időlegesen visszaesik az ingatlanforgalom. Az értékelésben 4,5-ös felelősségi szintet értek el. Az ingatlanközvetítőkkel kézen fogva járnak az értékbecslők, akik túl sokszor engednek a hitelnyújtók nyomásának értékelésük kialakítása során. Meggyőzhetők arról, hogy egy adott hitelkonstrukció bizonyos ingatlanérték esetén működik igazán, s nem az ő saruk, ha valaki ezen bukik, hiszen végül is a vevő dolga, hogy elfogadja az adott árat vagy nem vállalja be. Mivel szerepük kicsi az üzletekben, megúszták 2-es felelősségi szinttel. Az ügynökök és az értékbecslők persze azonnal továbbhárítják a felelősséget, ha szembesítik ezzel őket, a hitelezőkre. Kétségtelen, hogy a pénzt nem ők, hanem a jelzálogkölcsönöket nyújtó bankok kezelik, így azok döntenek arról kinek, milyen feltételekkel adnak hitelt. A lakáspiac gyors felfutása idején ezt a hitelintézetek hatalmas profitokat zsebeltek be, de eljutottak odáig, hogy nem törődtek vele van-e jövedelme, munkahelye, bármilyen fedezete ügyfeleiknek. A nulla fedezetű hiteleket hívják NINJA (No Income, No Job) hitelnek. Most persze ezek a pénzintézetek vezetik a bukások listáját, de Barack Obama szenátor, Demokrata párti elnökjelölt teljesen rájuk verné a balhét azzal a javaslatával, hogy "felelőtlen csalásuk" áraként az rovásukra indítsanak könnyítéseket tartalmazó programot a hitelfelvevők megsegítsére. A jelzálogbankok felelősségi indexe 4 pont. A hitelintézetek sem tudták volna eljátszani a bőkezű adakozót, ha kinnlevőségeik fedezeteként nem találtak volna további hitelezőket, nevezetesen a Wall Street-i befektetési bankokat és hedge fundokat, amelyeknek kötvények formájában továbbértékesíthették a tartozásokat. Erre a legutóbbi időkig szinte korlátlan kereslet mutatkozott, és az elérhető haszon az egeket súrolta. A Bear Stearns, amely az utóbbi hetekben komoly veszteségeket könyvelt el, 2006-ban 2 milliárd dollárt keresett szemben a 2001-es 600 millióval. A hitelek korlátlan továbbgörgetésének lehetővé tételével ezek a pénzintézetek is 4-es felelősségi szintet értek el. Két ok miatt tehetők felelőssé a hitelminősítők, így a legnagyobbak, a Moody's és a Standard & Poor's is. Az egyik, hogy döntéshozataluk hosszú bizottsági ülések sorozatán keresztül működik, nehézkes, ezért lassú. A másik, hogy oly alapossággal magyarázzák el a bankok képviselőinek értékelési szempontjaikat, hogy azok hamar rájönnek, mit kell tenniük ahhoz, hogy jó értékelést kapjanak. Más szóval befolyásolni tudják az állítólag független hitelminősítést. Működésük gyengesége megmutatkozott abban, amikor júliusban hirtelen elértékeltek egy rakás jelzáloghitel-hátterű kötvényt, amelyeket kevesebb mint egy éven belül bocsátottak ki. Ez bizonyítja, hogy az eredeti minősítés megadásakor fogalmuk sem volt arról, valójában mit is mondanak. Mivel azonban anyagi hasznuk nem volt a lufi felfúvódásából, csak 3,5 pontos felelősségi indexet kapnak. Végül az egész balhé csúcsán ül az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, illetve annak legendás elnöke, Alan Greenspan. Szakértők ma már úgy látják a Fed Greenspan vezetésével túl sokáig tartotta alacsonyan az alapkamatot, lehetővé téve ezzel a hitelköltségek mélyben maradását. 2001 novemberétől 2004 végéig 2 százalékon állt a kamat. Ennek fő indoka az volt, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után padlóra került gazdaságot ezzel igyekeztek élénkíteni, ma már látszik, hogy a lakáspiac felturbózása megengedhetetlen módon játszott kulcsszerepet ebben. Greenspan 2002-ben a lakáshiteleket "erős stabilizáló faktornak" nevezte, mivel lehetővé tette az emberek számára, hogy kimozdítsák vagyonukat ingatlanjaikból, majd 2004-ben azt ajánlotta a lakástulajdonosoknak, hogy gondolják meg a változó kamatozású hitelek igénybevételét, ami alacsonyabb kamatot és törlesztőrészleteket ígér. 2005-ben, amikor rekordokat döntött a jelzálogpiac növekedése, Greenspan megdicsérte az új hitelkonstrukciókat. A Fed végül csak 2006 elején látta tisztán, mi folyik a piacon, akkor jött rá, hogy túl sokáig tartotta alacsonyan az alapkamatot. Mindezek nyomán 4,5 ponttal, felelősség szintje majdnem eléri az 5-ös maximumot.