Tévedett Boris Johnson, a Nagy-Britannia függetlenségéért kampányoló "leaverek" vezető alakja, amikor a németek növekvő uniós befolyására hivatkozva a hitleri időkhöz hasonlította Németország erősödését. Valójában a németek belefáradtak abba, hogy nekik kellene kivezetniük Európát a gödörből, amelybe számos baja miatt került - véli John Miclethwait, a Bloomberg News főszerkesztője.

Az újságíró a múlt héten Berlinben szerzett benyomásai alapján fogalmazta meg véleményét. Szerinte ez a fajta fáradtság és vonakodás az EU vezetésétől jóval nagyobb gondot okozhat Európának, mint Nagy-Britannia esetleges kilépése az unióból, azaz a Brexit.

Erőlködés és frusztráció

Nagy-Britannia a második világháború után elvesztett egy birodalmat, és nem talált magának más szerepet a világon. Németország szerzett magának egy befolyási övezetet, ám nem tud rájönni, hogyan kellene ezt irányítania. Kezdve a bevándorlási válságtól Vlagyimir Putyin orosz államfő ellenséges viselkedésén át a kelet-közép-európai országok virulens nacionalizmusáig Európa minden baja Angela Merkel kancellár asztalán landol.

A kancellár mindig talál valamilyen megoldást az akuttá váló gondokra, általában olyat, amellyel tovább görgeti a problémát az úton, ám nincs ereje és gyakran kedve sem ahhoz, hogy valóban vezesse a kontinenst. Még akkor sem, amikor politikus kollégái éppen nem tartanak be neki. Így aztán a bajok nem enyhülnek tartósan, és egyre erősödik a berlini vezetés frusztrációja.

Bajok, bajok, bajok

Miclethwait ezután sorra veszi az éppen - újra - aktuális bajokat. Görögországnak újabb hitel kellene, hogy júliusban törleszteni tudjon egy lejáró adósságrészletet, ám az EU és az IMF nem tud dűlőre jutni egymással a görögök visszafizethetetlen államadósságának enyhítéséről.

A fizetésképtelenséget valamilyen megállapodással bizonyára újra elkerülik, ám tartós megoldás nem lesz. Görögország valójában nem fejlett, hanem feltörekvő gazdaság - panaszkodott nemrégiben egy vezető német tisztviselő. Nem is az IMF-fel, hanem a Világbankkal kellene együttműködnie.

Ennél is nagyobb gond azonban német nézőpontból az egész európai gazdaság versenyképességének hiánya. Hat évvel a pénzügyi világválság kirobbanása után Franciaország például alig kezdett bele a strukturális reformokba. Olaszország még mindig bankrendszerét próbálja rendbe tenni, az egységes piac gazdasági alapjai még mindig hiányoznak.

További bajok

Ráadásul a németek sem vitték túlzásba a változtatásokat az elmúlt években. Merkel alig kezdett bele strukturális reformokba, az ezekkel kapcsolatos balhét elődje, Gerhard Schröder vitte el. Élvezve gazdasági buborékukat a németek másokat vádolnak Európa minden bajáért és visszautasítják például a közös eurózónás kötvények kibocsátást vagy a lomha német szolgáltatószektort is érintő piaci liberalizációt.

A németek nem azok a takarékosan élő szentek, amilyennek hajlamosak látni magukat - szemben a pénzszóró dél-európaiakkal -, ám az tény, hogy ha Európának a zsebébe kell nyúlnia, akkor ők fizetik a cech nagyját. Összességében úgy érzik, hogy nem sokat kapnak ezért cserébe.

Hálátlanok

Mindennek a tetejébe jön a bevándorlási válság, amelyben Németország kétségtelenül óriás terhet vállalt. Merkel tető alá hozott egy a menekültáradatok megállító - bár törékeny - megállapodást Törökországgal, ám a németek eközben nem sok segítséget kaptak a többi uniós nemzettől. A britek és a franciák jóval kevesebb menekültet fogadtak be, a kelet-közép-európaiak pedig - megfeledkezve a Németországtól a rendszerváltás után kapott segítségről - elzárkóznak a terhek megosztásától.

Fáradtak, nagyon fáradtak

Nem csoda, hogy mindezek miatt a németek fáradtak. Angela Merkel viccesnek találhatta Boris Johnson megjegyzését. Ahelyett, hogy Európa koronázatlan királynője lenne, nagyjából ugyanaz mondható el rá, mint Barack Obama amerikai elnökről: gyakran meg tudja fékezni a válságok elfajulását, de csak ritkán tud elindítani pozitív változásokat.

Ennek talán legfontosabb eleme, hogy nem talált tartós megoldást az eurózón adósságválságára - csak hát Németország vonakodik vezetni Európát a többiek pedig vonakodnak követni a németeket.

Sarokba szorulhat

A legnagyobb veszély, hogy elindul egy ördögi kör, amelyben Németország egyre frusztráltabb lesz Európa változásképtelenségéről, ezért egyre inkább visszahúzódik, így - vezetés híján - tovább romlanak a változás esélyei. Sajátos módon az késztethetné határozottabb fellépésre Berlint, ha a britek kilépnének és mások is nyomukba akarnának lépni. Az ebből fakadó nyomás alatt nem halogathatná tovább az eurózóna szoros összefonását - véli a Bloomberg szakírója.