Nem kétséges, hogy Angela Merkel kancellár pénteken is megkapja a német képviselők nagy többségének támogatását az újabb görög segélycsomagról folytatandó tárgyalások megkezdéséhez, ám ezt megelőzően szokatlanul kemény vitára számíthat - írja a Financial Times (FT). Bal- és jobboldalról is neki fogják szegezni a kérdést: biztos-e abban, hogy úgy kell-e kezelni a görög válságot, ahogy teszi? Kemény fellépésével nem kockáztatja-e Európa jövőjét? Vagy esetleg nem túl puha-e?

Merkelt továbbra is szilárdan támogatja pártja, a CDU és annak bajor szövetségese, a CSU, és a szavazók körében sem csökkent népszerűsége. Ugyanakkor komoly bírálatokat kapott belföldről és külföldről egyaránt azért, mert sokak szerint túl durva volt az eurózónacsúcson: fenyegetően lépett fel Görögországgal szemben és megalázta görög kollégáját, Alekszisiz Cipraszt.

Ez már bűn

Egyesek úgy vélik, hogy elkövette a második világháború utáni német külpolitikában ősbűnnek számító vétséget: kockára tette országa elkötelezettségét az európai egység mellett. Németország történelmi hibát követett el, az elmúlt 60 évben először fordult elő, hogy kevesebb Európát követelt, ahelyett, hogy többet akart volna - fogalmazott Sven-Christian Kindler, az ellenzéki Zöldek költségvetési ügyekben illetéke szóvivője.

Hasonló vádakat korábban is a kancellár asszony fejéhez vágtak. Merkel az FT szerint is időnként Berlinből próbálja irányítani Európát, félre tolva Németország szövetségeseit és az uniós intézményeket, ám most már-már megkérdőjelezik, hogy joggal viseli-e Európa legbefolyásosabb vezetőjének címét.
A balközép Spiegel, amely egyébként sem bánik kesztyűs kézzel vele, azt írta, hogy a berlini kormány egyetlen hétvége alatt lerombolta, amit a német diplomácia a háború után elért. A liberális Süddeutsche Európa új ellenségének titulálta. A német média emellett bőven beszámolt a Merkelt érő külföldi kritikákról is.

Ugyan már!

A kormány azzal védekezik, hogy Németország nem hogy nem ásta alá az eurózóna egységét, hanem erősítette azt azzal, hogy ragaszkodott a közösen elfogadott szabályokhoz egy makrancos tagállammal szemben. Ez utóbbi ráadásul brutálisan nagy, 86 milliárd eurós új hitelt kér, amit nem lehet csak úgy ukmukfukk megadni neki.

Berlin behúzódhat a mögé a tény mögé, hogy az övezet Görögországon kívüli 18 tagállamából 15 keményebb követelményekhez akarta kötni az új segítséget, mint amit Athén felajánlott. Csak Ciprus, Franciaország és Olaszország mutatkozott engedékenynek.

Emellett Merkel keménységét igazolhatja, hogy az ARD televízióállomás felmérése szerint a németek 57 százaléka támogatja a hétfő reggelre kiizzadt megállapodást, csak 13 százalékuk véli úgy, hogy az túl kemény követelményeket szab a görögökkel szemben, míg 22 százalékuk még messzebb ment volna.

Tűz a másik oldalról

Miközben meglesz a többség, a kancellár kénytelen lesz tudomásul venni, hogy saját pártszövetsége, a CDU/CSU több tucat képviselője szembe fordulhat vele a pénteki voksoláson. A konzervatív Bild velük ért egyet: a lap szerkesztői szerint túl sokba kerül a görög euró végének megelőzése.

Ha 50-70 jobboldali politikus "dezertál" a frakciójából az kezelhető, ha a 630 fős Bundestagban ellenzéki politikusok is támogatni fogják az Athénnal kötött megállapodást. Becslések szerint ha puhább feltételek szerepelnének paktumban, akkor 100-an is kiszavaznának a 311 fős CDU/CSU blokkból.

Kérdés azonban, hogy Merkel "teflon" imázsán, amelyről eddig minden támadás lecsúszott, mekkora sérülést ejthet a vita, illetve a következő kör, amikor a mostani döntés alapján kidolgozott hitelcsomagot viszik a parlament elé. Ez a péntekinél is nagyobb rebelliót válthat ki a jobboldali kormánypárt padsoraiban.

Nem kéne!

Az elfogulatlan megfigyelőket is aggasztja, amit a németektől láttak a múlt hét végén. Különösen elítélendőnek tartom azt az indulatos fellépést, amit láthattunk - mondja Constanze Stelzenmüller, az amerikai Brookings Intézet munkatársa. Úgy kellene bánnunk európai partnereinkkel, mint a saját pártunk tagjaival. A szakértőt különösen aggasztja, hogy a nézeteltérések ronthatnak a német-francia kapcsolatokon.

Francois Hollande francia államfő és Merkel a görög válságkezeléssel kapcsolatban túl sokszor képviselt ellentétes véleményt. Egyikük puha, másikuk kemény volt. A Frakfurter Allgemeine Zeitung sajátos megfogalmazással próbálta érzékeltetni a kialakult helyzetet. Eszerint Görögország helyzetének súlyosbodásával Németország németebb, a Franciaország franciább lett, ahelyett, hogy mindketten európaibbakká váltak volna.

Osztrák nein a német testvérnek

Negatívvá vált Németország vezető szerepe Európában a görög válságkezelés kapcsán - fogalmazott meg óvatos kritikát Werner Faymann osztrák kancellár az MTI tudósítása szerint. A hét végi eurózónacsúcson beterjesztett német Grexit-javaslat - amely szerint öt évre felfüggesztették volna Görögország eurózóna-tagságát - morálisan is helytelen volt. Ha ebbe az irányba indulnának el, az az eurózóna széthullásának kezdete lenne. A folyamatok egy ponton kicsúsznának az ellenőrzés alól.

Fayman arra is felhívta a figyelmet, hogy az elképzelés atyja, a német pénzügyminiszter nem beszélt a javaslat elfogadásának következményeiről. Például arról hogy amennyiben Görögország kilépne az eurózónából, 50 milliárd eurós humanitárius segélyre lenne szüksége. Az osztrák kancellárt aggasztja, hogy a német-francia viszonyt is megterhelik a válságkezeléssel kapcsolatos nézeteltérések.

Faymann szerint Görögország ügye ma már sokkal többről szól, mint a költségekről. Ezért örül, hogy adtak még egy esélyt görögöknek, akiknek most meg kell mutatniuk, hogy képesek teljesíteni a hitel kemény feltételeit.