Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Nem egészen egy héttel a szeptember 24-ei németországi parlamenti választások előtt továbbra is biztosra vehető az Angela Merkel vezette konzervatív CDU/CSU győzelme. A szociáldemokrata SPD tuti másodiknak látszik, ám a harmadik hely még kiadó - kezdi a választások utáni helyzetet fürkésző cikkét a CNBC.

A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a kancellár pártszövetsége a szavazatok 36, az SPD 22 a százalékra számíthat. Az euroszkeptikus, bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) 11 százaléknyi voksot gyűjthet be, a radikális baloldali Baloldal 10 százaléknyit, a szabaddemokrata FDP 9 százaléknyit, a Zöldek pedig 8 száléknyit.

Két dolog biztos

Akárhogy is osztják fel a szavazók a hét végén a politikai tortát, biztos, hogy Angela Merkel lesz Németország kancellárja és Wolfgand Schäuble marad a pénzügyminiszter - mondja Erik F. Nielsen, az Unicredit bank vezető elemzője. A nagy kérdés szerinte csak az, hogy az FDP-vel egyedül össze tudnak-e hozni egy koalíciót vagy be tudják-e/akarják-e vonni a Zöldeket is. Nielsen úgy véli, Merkel ezt a "Jamaica-koalíciót" szeretné.

Az SPD-vel folytatott nagykoalíció folytatásával kapcsolatban Martin Schulz a párt kancellárjelöltje azt mondta, csak bizonyos feltételek teljesülése mellett tartja reális lehetőségnek. Sokan úgy vélik, jobb lenne nekik ellenzékben.

Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája például úgy látja, hogy nem tudnak szabadulni attól a 90-es években felvett szokásuktól, hogy középről akarnak választást nyerni, azaz nem mernek baloldaliak lenni.

Gondolkodjanak

Támogatták a nullás költségvetés kierőszakolásával kapcsolatos német kormánypolitikát az eurózóna válságkezelése idején, és nem fordítottak hátat a neoliberális gazdaságpolitikának, ami 15-20 éve még indokolt lehetett, de ma már nem az. Münchau szerint nem a brit munkáspárti Jeremy Corbin-féle hagyományos, radikális baloldal felé fordulva kellene keresniük a kiutat, hanem valahol a kettő között.

A globalizáció új technológiai kihívásai amúgy indokolttá teszik, hogy elmerengjenek a jövőről, amit viszont a kormányzás napi teendőitől távol maradva tehetnek meg.

Schulz például mélyen EU-párti politikus, aki hisz az eurózóna erősebb integrálásában, pártja mégsem tette kampánytémává az unió továbbfejlesztésének ügyét. Lehet, hogy ez most nem hozott volna több szavazatot, viszont hozzájárulhatott volna a következő parlamenti választáson követendő stratégia megalapozásához.

Christian Lindner, forrás: AFP

Ne vegyék készpénznek!

Merkelnek azonban nem lesz könnyebb dolga az FDP-vel sem, mint amilyen az SDP-vel lenne, ugyanis a párt vezetője, Christian Lindner (képünkön) egy héttel a szavazás előtt világossá tette: enyhén szólva nem tekinti lefutottnak egy CDU/CSU-FDP koalíció lehetőségét. Nyitott kérdés, hogy kapnak-e ehhez elég szavazatot, illetve hogy milyen megállapodás köthetnek a partnerrel.

Az FDP ugyan Európa-párti politikai erő, híve a szabadpiacnak, a befektetések szabad áramlásának, ám ellenzi azt a fajta nagyobb eurózónás integrációt, amiről Merkelnek Emmanuel Macron francia államfővel kellene zöld ágra verődnie. Lindner például kizártnak nevezte az euróövezet önálló költségvetésének létrehozását. Emellett alig felejthető keménységgel bírálta Merkelt 2015-ben, amikor utat nyitott a bevándorlók előtt.

Hosszú csata

Mindezek miatt a szakértők nehéz és hosszú koalíciós egyezkedésre számítanak. Az unicredites elemző, Nielsen várakozása szerint például három hónapig fognak tartani. Emellett úgy látja, hogy Merkel és Lindner között mély szakadék tátong. A kancellárnak egyszerre kellene ezt áthidalnia, miközben egyezkednie kell pártszövetsége centrumtól jobbra álló politikusaival és Macronnal.

És eközben még a pártpolitikán túli hangokra is figyelnie kell. Dieter Kempf, a német iparszövetség (BDI) elnöke arról beszélt a CNBC-nek, hogy az új berlini vezetésnek semmi percen belül a belső fejlesztések felé kellene fordulnia. Eljött az a pillanat, amikor a jövőbe kell befektetni akár a szociális költekezés rovására is. Elsősorban a digitalizálásra gondol, főként az energiaiparban, a kormányzásban és az oktatásban

(A nyitókép forrása: AFP.)