BUX
36969

Mit tudnak Európa "illiberális erős emberei"?

Az "illiberális demokraták" felemelkedése napjaink egyik legvészesebb trendje, ám furcsa módon a nagy Nyugat-ellenességük mellett az erre az útra lépő vezetők "titokban" mégsem adják fel teljesen a liberalizmust - világít rá egy szakértő.

Szabó Zsuzsanna, 2017. augusztus 13. vasárnap, 15:06

Vajon miért népszerűek az "illiberális demokraták"? - teszi fel a kérdést Daniel Gros, a Centre for European Policy Studies (CEPS) igazgatója az intézet honlapján megjelent cikkében. Az "illiberális demokrata" vezetők - mint például Oroszországban Vlagyimir Putyin, Törökországban Recep Tayyip Erdogan vagy Magyarországon Orbán Viktor - Gros meglepő következtetése szerint nem a hatalom koncentrálásának, a fékek és ellensúlyok rendszerének hatástalanításának - néhány esetben azok kiiktatásának - köszönhetik népszerűségüket, de még a tradicionális média (tv, rádió, újság) feletti teljes ellenőrzés is csak részben magyarázat erre.

Sikerük titka, hogy Nyugat-ellenességük ellenére kitartanak az úgynevezett washingtoni konszenzus mellett, amely nem más, mint az IMF, és a Világbank által a bajba jutott országoknak ajánlott "standard" gazdaságpolitikai reformcsomag, ami egyebek mellett a prudens költségvetési politika folytatását, illetve a nyílt piacgazdaságot írja elő.

A hatalomban maradás kulcsa

Ennek a mintapéldája a közgazdász szerint Putyin Oroszországa, ahol a költségvetés általában szufficites és óriási devizatartalékokat felhalmoztak fel. Orbán és Erdogan szintén prudens gazdaságpolitikát folytat, az államadósság alacsony vagy - ahogy Magyarország esetében - csökkenő pályán van.

Az "illiberális erős emberek" továbbá nem engedtek annak a csábításnak, hogy fiskális és monetáris ösztönzőkkel élénkítsék a gazdaságot, ami rövid távon növelhette volna népszerűségüket. Ehelyett erőteljes identitáspolitikával tartják fenn népszerűségüket. Rájöttek ugyanis arra, hogy ha a túlköltekezés pénzügyi válsághoz és az IMF gyámságához vezet, akkor a hatalomban töltött napjaik meg vannak számlálva.

Gros érdekességként megjegyzi, hogy eddig sem Putyin, sem Erdogan nacionalista retorikáját nem követték protekcionista szabályozások. Sőt, Putyin bevitte Oroszországot a Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO), Erdogan pedig soha nem kérdőjelezte meg az EU és Törökország közötti vámuniót annak ellenére, hogy az országa és az EU közötti már nem éppen fényes kapcsolat tovább romlott az elmúlt időszakban.

A nagy csábítás

A közgazdász szerint a nagy kihívás tehát a saját illiberális politikai rezsimjük mellett a gazdaság liberális működésének fenntartása. Az idő múlásával azonban a csábítás is egyre erősebb arra, hogy a gazdaság egyre nagyobb részében adják át az irányítást a haveroknak  és családtagoknak, melynek nyomán nő a korrupció is, ami viszont gyengíti a gazdasági növekedést is. Erre egyik példaként Törökországot említi, ahol Erdogan több száz vállalkozást kobzott el és játszott át közeli támogatóinak.

Ha az illiberális rezsim elindul ezen az úton, akkor elveszik a bizalom, a vállalkozók sem fognak befektetni. Továbbá a magántulajdon tiszteletben tartása melletti hiteles elköteleződés helyreállítása sem lesz könnyű, hiszen azok az intézmények, amelyek ennek védelmére hivatottak egy liberális demokráciában - például független igazságszolgáltatás, profi közigazgatás - már nem léteznek. Ahogy ezek a rezsimek egyre autokratikusabbá válnak, egyre több gondjuk akad majd a választók elégedettségének fenntartásával is - véli Gros.

További részletek a CEPS honlapján.

(Fotó: MTI/EPA/A török elnöki hivatal sajtóirodája)