Franciaország belpolitikai viszonyai valószínűleg az elnökválasztás május 7-ei második fordulója után is zavarosak maradnak - kezdi háttérelemzését a CNBC. Ezen az sem változtat, hogy a várakozások szerint Emmanuel Macron független jelölt jelentős különbséggel legyőzheti a radikális jobboldali Marine Le Pent.

Hiába szerzi ugyanis meg az elnökséget, ha mozgalma, az En March! (Előre!) nem kap többséget a júniusi parlamenti választásokon, akkor nem lesz képes stabil, erős kormányt alakítani. Emiatt azután mind Franciaországban, mint az Európai Unióban megkérdőjelezik majd valóságos hatalmát, befolyását - adtak hangot aggodalmuknak a hírportálnak nyilatkozó elemzők.

Kapcsolódó

Kezdődik a feszkó

A vasárnapi szavazás után feszültséggel teli periódus kezdődik az országban, mivel nyitott kérdés lesz a júniusi szavazás kimenetele. A győztes jelölt - akkor is, ha ez Le Pen lesz - kénytelen lesz arra várni, hogy kiderüljön: meg lesz-e a szükséges parlamenti többsége ahhoz, hogy végrehajtsa a terveit, amelyek mindkét jelölt esetében jelentős változtatásokat ígérnek - mondja Dominique Reynié párizsi politológus.

Nem kétlem, hogy Macron győzni fog vasárnap, ám nagy kérdés, hogy mekkora részvételi arány mellett adnak neki felhatalmazást az ország irányítására a franciák, illetve hogy képes lesz-e többséget szerezni júniusba - fejtegeti a szakember. Franciaországban 577 tagú a törvényhozás, a voksolás június 18-án lesz.

Csalóka közvélemény-kutatások

A közvélemény-kutatások szerint a független jelölt 59-64 százalékos szavazati aránnyal győzhet, ám nem mindegy, milyen többséggel nyer. Ha 55-45 arányban győzi le Le Pent, az katasztrofális lesz, még egy 60-40 arányú sem egyértelmű diadal. Minél kisebb különbséggel győz ugyanis az elnökjelölt, annál nehezebb lesz a parlamenti többség elérése, márpedig erre nagy szüksége van.

Az elnök parlamenti háttér nélkül félkarú óriás. Ha ez nem jön össze, akkor olyan töredezett politikai hátterű törvényhozás alakulhat ki, amilyet az elnökválasztás első fordulója mutatott. Emiatt Macronnak állandóan egyezkednie kellene a parlamenti képviselőcsoportokkal, hogy megszerezze a támogatásukat intézkedéseihez. Ez aztán sem befelé, sem kifelé nem venné jól ki magát.

Más ez a Le Pen

A bizonytalanságot már most is erősíti, hogy a politikai erők nem sorakoztak fel egyértelműen Macron mögé. Amikor 2002-ben Jean-Marie Le Pen - Marine apja - váratlanul bejutott az elnökválasztás második fordulójába, mindegyikük ellenfele, Jacques Chirac mögé állt. Most csak Francois Fillon, a mérsékelt jobboldal jelöltje szólította fel az első forduló után híveit a radikális jobboldali jelölt elutasítására.

A helyzet más - állítja Marjorie Alexandre szakszervezeti vezető. Elsősorban a munkavállalók jogait akarjuk védeni, nem az a dolgunk, hogy az egész nemzet érdekeivel törődjünk. Emiatt aztán nem bátorítja arra a szervezete tagjait, hogy Macron neve mellé tegyék az X-et vasárnap. Eközben Le Pen új taktikával próbálja elcsábítani a szavazókat.

Végső roham

A radikális jobboldali jelölt cukiságkampányba kezdett az utolsó héten. Megnevezte miniszterelnök-jelöltjének egyik jobboldali riválisát, Nicolas Dupont-Aignant - aki 4,7 százalékot szerzett az első fordulóban - és puhította álláspontját az eurózóna elhagyásával kapcsolatban. Immár egy-másfél éves periódust ad meg a frank újbóli bevezetésére, mivel korábban sokan bírálták azért, hogy a közös európai valuta hirtelen kidobásával gazdasági káoszt okozna.

Nem táncolt el nagyon korábbi ígéreteitől, de kitolta a durva változtatások határidejét - mondja Charles Lichfield, az Eurasia Group kutatóintézet szakértője. Van benne ráció, de a szakértő szerint túl késő már felpuhítani a radikális jelölt éles vonalakkal rajzolt politikai arcélét. A jobboldali szavazók, akikre ez hathatna - mivel Macron végül is baloldali politikusból vált függetlenné -, inkább otthon maradnak, mint, hogy Le Pen mellé álljanak.

Más hatása is van

A félfordulat ugyanakkor megnehezíti Macronnak, hogy maga mellé állítsa az ingadozó szavazókat, emellett tovább erodálhatja az amúgy is viszonylag alacsonynak várt részvételt. Várakozások szerint minél alacsonyabb a részvételi hajlandóság, annál rosszabbul jár a független jelölt, mert ellenfele radikális szavazói elszántan az urnák elé fognak járulni.

A nagy nap előtti utolsó nyilvános vita előtt Macron azzal vádolta Le Pent, hogy megválasztása veszélyt jelent a demokráciára - és ezzel összefüggésben Orbán Viktorhoz és Vlagyimir Putyinhoz hasonlította. Le Pen viszont az uralkodó osztály emberének, a pénzvilág bábjának mutatta be Macront.

Iskolai  veszekedés

A vita két moderátora alig jutott szóhoz a jelöltek éles szóváltásai közben, a megfigyelők egy iskolai veszekedéshez hasonlították a szócsatát - tudósított a Bloomberg. Le Pen azzal indokolta szenvedélyességét, hogy fel akarta rázni a franciákat, Macron azzal magyarázta stílusát, hogy figyelmeztetni akarta az embereket a veszélyekre, amelyek a radikális jelölt megválasztása esetén rájuk leselkednek.

Le Pen az eurót a bankárok valutájának minősítette, és arra utalva, hogy Macron találkozott Angela Merkel kancellárral úgy véli, hogy mindenképpen egy nő kerül Franciaország élére: vagy ő, vagy az ellenfelét dróton rángató Merkel. A független jelölt akkor volt elemében, amikor darabokra szedhette ellenfele tervét, amely szerint két külön valutával helyettesítené az eurót.

Marine Le Pen volt a vita esélyese, mivel színes szavakkal gúnyolhatta ellenfelét (a vita egy pontján például a társadalom vezető kasztjához tartozó parazitának minősítette), ám Macron közelebb volt a szócsata megnyeréséhez - vélik elemzők.

Az Elabe intézet gyors felmérése a közvélemény-kutatási eredményeket tükrözte, azaz az emberek annak adtak igazat, akit amúgy is támogatnak. A nézők 64 százaléka Macront 34 százalékuk Le Pent látta jobbnak.