A különböző sajtóorgánumok brüsszeli hangulatjelentéseinek közös jóslata, hogy a szerdai európai uniós csúcsértekezlet résztvevői várhatóan csak ez EU új külügyi főmegbízottjára tesznek javaslatot, az Európai Tanács (ET) elnökének személyét őszig talonban hagyhatják. Ha a két személyről egyszerre tudnak dönteni, akkor minden bizonnyal megteszik, ha nem, akkor csak a külügyi posztról határoznak - foglalta össze egy uniós tisztviselő a helyzetet az EUObservernek.

Egy másik forrás az előbbivel egybehangzóan úgy véli, hogy jó eséllyel csak Catherine Ashton utódjáról egyeznek meg az uniós tagállamok vezetői. Mind Ashtonnak, mind Herman Van Rompuynak öt hónap van még hátra a megbízatásából, de a külügyi főmegbízott utódlása macerásabb ügy, mint az ET elnökéé. Részt kell vennie az Európai Parlament meghallgatásain, amely együtt szavaz a személyéről októberben az addigra összeálló Európai Bizottság tagjairól.

Kényes egyensúly

A két vezetővel kapcsolatban az európai balközép táboron belül vannak ellentétek. Francois Hollande francia államfő például állítólag nem szívesen támogatja, hogy Helle Thorning-Schmidt dán miniszterelnök kapja meg Van Rompuy állását. A dán kormányfő bal-közép politikus, de elég jóban van a jobb-közép oldallal is, ezért elfogadható lenne Angela Merkel német kancellárnak és David Cameron brit miniszterelnöknek.

Az alku táncrendjének azonban merev szabályai vannak: a bal- és jobb-középnek nagyjából egyenlően kell osztozni az uniós vezetői posztokon. Ha a Ashton utóda Federica Mogherini olasz külügyminiszter, egy baloldali politikus lenne - ő a legesélyesebb jelölt -, akkor Rompuyt egy jobb-közép miniszterelnöknek kell felváltania. Enda Kenny ír kormányfő az egyik szóba jöhető esélyes, de felmerült Valdis Dombrovskis volt lett miniszterelnök és Andrus Ansip észt politikus neve is.

Valakit valakiért

A Baltikumból származó személy jelölése az egyik legnagyobb presztízsű helyre talán elég lehetne ahhoz, hogy a régió országai feladják ellenérzésüket a külügyi főmegbízottnak szánt Mogherinivel szemben. Az EUOserver baltikumi forrásokból úgy tudja, hogy tapasztalatlannak tarják az olasz politikus hölgyet és kifogásolják, hogy első útja Moszkvába vezetett, amikor Olaszország július 1-jén átvette az EU soros elnöki tisztségét.

Lengyelország "nyomja" saját külügyminiszterét Radek Sikorskit, ám ezt a politikai bazári alku szakértői csak elterelő manővernek tartják, amelynek Mogherini megfúrása a célja. (A régiós államok ezért cserébe látványosan "beáldoznák" saját jelöltjüket.) Felmerült Krisztalina Georgieva bolgár EU-biztos jelölése - ő a humanitárius segélyekért felel az Európai Bizottságban (EB) -, ám a bennfentesek nem tartják sanszosnak a befutását.

A két külön vezetői poszton túl erős verseny várható az EB legfontosabb "miniszteri" tisztségeiért is. A háttérbeszélgetéseket ismerő források szerint Párizs gazdasági megbízatást akar, Nagy-Britannia a kereskedelemért felelős biztosi posztra hajt, Németország a távközlést szemelte ki magának, míg Lengyelország az energiapolitikát. Ha ez a leosztás valósul meg, akkor a többi régiós tagállam csak a bizottság jelentéktelen posztjai között keresgélhet magának valót.