BUX
39359

Nincs kiút, nincs menekvés: évekig marad a válság

A vagyonkezeléssel foglalkozó befektetési cégeknek arra kell készülniük, hogy a piaci hullámzások még évekig eltartanak - véli egy alapkezelő menedzsere. Az eurózóna jövője a németeken múlik: ha belemennek valamiféle fiskális integrációba, akkor a piac is követni fogja őket.

NAPI, 2011. augusztus 30. kedd, 11:28

Még évekig a volatilitás és az elhúzódó piaci bizonytalanság jelentik majd a legnagyobb kihívást a vagyonkezelőknek és az intézményi befektetőknek, mivel a világgazdasági folyamatokat nem lehet előre jelezni, a helyzet átláthatatlan - véli Nicolas Lyster, a Principal Global Investors vagyonkezelő cég európai regionális ügyekért felelős vezetője. Hogy a nyár közepétől kialakult tőzsdei felfordulás egy újabb recesszió előjele-e, az egyelőre kérdés, mivel e mellett és ez ellen szóló jelzések is érkeznek - mondta a CNBC-nek nyilatkozva. Az a 15-20 százalékos korrekció, amelynek tanúi voltunk az elmúlt hetekben, normális esetben kiváló részvényvásárlási lehetőséget jelentene, de most nem váltotta fel az idegességet a bizakodó hangulat.

A kiszámíthatóságba vetett bizalmat már a 2008-as pénzügyi válság aláásta, és az USA, illetve az eurózóna adósságproblémái, párosulva a fejlett országok gazdasági növekedésének lassulásával várhatóan azt eredményezik, hogy a makrogazdasági folyamatok fogják meghatározni a befektetési környezetet a következő években. A befektetők kifogytak a lehetőségekből, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az USA államadósságának leminősítése nem hozott változást a piacon. Az biztonságos, AAA minősítésű állampapírokat kereső befektetők csak a francia és a német piacra mehetnek, a brit és az ausztrál ugyanis túl kicsi, ezért nem volt mit tenniük, mint az S&P döntése után is vásárolni az amerikai papírokat - véli Lyster.

A vagyonkezelő-menedzser egyetért azokkal, akik szerint Görögországot nem szabadott volna beengedni az eurózónába. Azokat a véleményeket is osztja, amelyek szerint a görög, ír és portugál segélycsomagok túl kicsik, nem tudják meggyőzni a befektetőket arról, hogy Európa vezetői képesek nagy, rendszer szintű változtatásokat végrehajtani. Lyster szerint a fiskális integráció nélkül lehet látványos, sokrétű intézkedéscsomagokat elfogadni, de ezek nem fogják érinti a probléma lényegét. Amíg a németek nem szállnak be egy fiskális közösségbe, addig az nem valósulhat meg, ugyanakkor úgy tűnik, a piacok ennél kevesebbel már nem érik be.

A fiskális integrációra láthatóan nincs felkészülve az eurózóna tagországainak fele - ez már másfél évvel ezelőtt, az első görög válság idején kiderült. Lyster nem foglal állást abban, hogy ez jó vagy rossz, csak azt szögezi le: ha az európai politikusok akkor világossá tették volna, hogy ennek ellenére megteszik a következő lépést az integráció erősítése érdekében, akkor arra pozitívan reagáltak volna a piacok. Akkor bíznának az eurózóna jövőjében, vásárolnák az övezet tagállamainak kötvényeit, s ezért nem lennénk abban a káoszban, amelyben vagyunk.