A bankunió a törvényhozás által lefektetett (tehát nem az eredeti) tervek szerint halad - mondta nyitóelőadásának kezdetén Farkas Ádám, az Európai Bankhatóság (EBA) főigazgatója, aki többek között az alábbiakról beszélt az Európai Bankunió megvalósításának jelenlegi állásával kapcsolatban.

Az egységes felügyelet első lépései

A bankunió előzménye az új EU-s felügyeleti intézményrendszer volt, amely 2011. január 1-jén állt fel. A Párizsban székelő ESMA-ból, a franfurti EIOPA-ból és a bankrendszer felügyeletéért felelős londoni központú EBA-ból, valamint a franfurti székhelyű Rendszerkockázati Tanácsból (ESRB) áll. Mindez nagy előrelépés volt a korábbiakhoz képest, de nem volt elégséges ahhoz, hogy megelőzzön egy újabb válságot (csak mérsékli a valószínűségét). A felügyelet, a válságkezelés és a bankszektor stabilitásának megőrzése miatt fontos fiskális felelősségvállalás is nemzeti hatáskörben maradt.

Itt van Bázel III.

Ezzel párhuzamosan egy új, világméretű bankszabályozás vette kezdetét, amely leginkább Bázel III. néven ismert. Az EU-ban létrehozták az egységes európai prudenciális szabálykönyvet (Single Rulebook). Újdonságként többek között részletes likviditási, tőkeáttételi szabályok és explicit makroprudenciális szabályozás került bevezetésre, újraszabályozták a tőkekövetelményeket, a banki kockázatkezelést és bónuszkorlátozást vezettek be. Az EBA többek között nagyon részletes (egy komplex bank esetében akár 300 ezer adatot tartalmazó) jelentésszolgálati rendszert alkalmaz, a szabályok felügyelése azonban nemzeti szinten maradt.

Mi tette szükségessé az egységes bankfelügyeletet?

Az egyedi európai bankok relatív súlya a saját nemzeti GDP-jükhöz képest nagyon nagy (jóval magasabb az amerikaiaknál), az EU egészének GDP-jéhez képest viszont nem nagyobbak az amerikaiaknál.) Az egész bankrendszer relatív mérete a GDP-hez így is elég nagy: az EU-ban GDP-arányosan 350 százalék, az USA-ban csak 80 százalék körüli. A bankok megingásából fakadó társadalmi/fiskális költségek európai szinten kezelhetők, nemzeti szinten nem feltétlenül.

Ez azért is gond, mert eközben kölcsönös a visszacsatolás a tagországok fiskális pozíciója és a bankrendszer pénzügyi pozíciója között: ha egyik megrendül, a másik is könnyen megrendül. Az európai és az amerikai bankok a válság kezdete óta nominálisan nagyjából ugyanannyi tőkét vontak be, ennek ellenére Európában tovább húzódott a bankok válsága, miközben az USA-ban egyre egészségesebbek. Az EU-n belüli pénzügyi közvetítés a válság előtt nagyjából homogén, a válság kezdete óta azonban nem az: a német és francia vállalatok olcsón, az olasz és a spanyol vállalatok viszont nagyon drágán finanszírozzák magukat, pedig a monetáris politika (lásd: ECB) ugyanaz.

Jön a bankunió!

Az Európai Tanács 2012 júniusában ért oda, hogy egy egységes bankunió létrehozásáról döntsön. Három lényeges pillérből áll az új intézményrendszer, amely képes különválasztani a nemzeti államháztartás rendszerét a bankok pénzügyi helyzetétől.

1. Egységes felügyeleti rendszer (SSM): idén novembertől indul el formálisan, az ECB keretein belül. Bankok széles körének közvetlen felügyeletét jelenti, beleértve a Magyarországon működő európai nagybankok csoportszintű felügyeletét is. Előkészítése három elemből áll: A. általános kockázatelemzés, B. eszközminőségi felülvizsgálat (az MNB is végzett ilyet, bár Magyarország még nem lép be), C. stresszteszt.

2. Egységes válságkezelési intézményrendszer (SRM/SRF): a bankunió második pilléreként a bankok válságának kezelésére egységes szabálykönyvet hoztak létre egy direktíva (BRRD) formájában. Alkalmazása nemzetállami keretek között kezdődik meg. A direktíva szerint ki kell jelölni egy szanálási hatóságot, helyreállítási és szanálási tervet kell elkészíteni és értékelni. Teljes körű és egységes korai beavatkozási és szanálási eszközrendszer jön létre, a magánszektor erőteljesebb bevonásával a szanálási költségek terheibe, és nemzetközi összehangolás is kötelező. Bizonyos elemek csak 2016-ban lépnek életbe. (Két hét múlva az EBA-n belül egyébként új bizottság jön létre a szanálási hatóságok munkájának összehangolására.) A bankunióban létrejön egy szanálási hatóság, és a bankszanálási mechanizmus részeként a bankunió tagországai elhatározták, hogy egységes bankszanálási alapot hoznak létre egy kormányok közötti (az EU Szerződésén kívüli) egyezménnyel. Számos részletkérdés még nem tisztázott.

3. Egységes betétvédelmi/biztosítási rendszer (SDGS): ebben még nincs megegyezés az EU-ban.