Orbán Viktor, Magyarország egyre inkább autoritáriánus miniszterelnöke ritkán mond olyat, ami saját országán kívül máshol is érdeklődést kelt. Legutóbb idén nyáron az erdélyi Tusnádfürdőn elhangzott beszédével hívta fel magára a figyelmet, amelyben az illiberáis állam mellett érvelt, ezt megelőzően 1989-es, az szovjetek kivonulását követelő beszéde keltett feltűnést - kezdi némileg pikírt megjegyzéssel az amerikai huffingtonpost.com hírportálon megjelent cikkét Chris Patten, a brit konzervatív párt befolyásos vezető politikusa.

A két beszéd egészen ellentétes üzenetet hordoz. A magyar kormányfő nyáron más országok mellett Oroszországot és Kínát ajánlotta a magyarok figyelmébe, amelyek politikai-gazdasági rendszere nem liberális és talán nem is demokratikus, viszont sikeres. Mintha a vasfüggöny, vagy az orosz tankok, amelyek legyalulták Nagy Imre kormányát, vagy Orbán fiatalabb önmaga nem is léteztek volna.

Helyzet van

Orbán kiállása ezek mellett az országok mellett, illetve víziója az illiberális állam megvalósításáról sokkot okozott a nyugati közvéleményben. A sajtóban százszor feltették a kérdést, hogyan beszélhet így egy európai uniós tagország vezetője, akinek kormányát EU-s támogatásokkal tömik tele?

A helyzet az, hogy a magyar miniszterelnök csak elismételt egy egyre szélesebb körben hallható érvelést - igaz, mások sokkal tapintatosabban fogalmaznak. Hat évvel a pénzügyi világválság után továbbra is kérdés, hogy a nyugati liberális demokráciák képesek-e helyt állni a globális gazdasági versenyben, tudnak-e jobb életminőséget kínálni társadalmaik tagjainak, mint más rendszerek? Hanyatlik-e Amerika és Európa?

Van ok a kérdések feltételére - derül ki a konzervatív politikus cikkéből. Az USA-ban az egyre inkább polarizálódó politikai harcban úgy szabtak át választási körzeteket, hogy az utat nyisson a csalások előtt, a reformokat obstrukcióval gátolják meg, hagyva, hogy az ország gazdasága görgesse maga előtt bajait. A középosztályt kivéreztették és a kudarcos tengerentúli katona kalandok elbátortalanították a politikailag aktív amerikaiakat. Az USA továbbra is nélkülözhetetlen szereplője a világtársadalomnak, ám hagyta megerősödni azt az érzetet, hogy nem áll szövetségesei rendelkezésére.

Hol a követendő minta?

Eközben úgy tűnik, hogy Európa képtelenné vált annak a társadalmi szerződésnek a fenntartására, amely jellemezte egész háború utáni történelmét. A kontinens legsikeresebb nemzete, Németország ragaszkodik ahhoz, hogy a többi európai gazdaság kövesse az ő modelljét: konzervatív, a bevételeket és a kiadásokat mereven egyensúlyban tartó állami költségvetéssel gazdálkodjon. Ezzel meggátolja a gazdasági növekedés nekilendülését, enélkül viszont sokkal nehezebb elkezdni a fájdalmas reformokat.

A Nyugat az elmúlt években szerzett sebeit nyalogatja, ahelyett, hogy tenné a dolgát, erősítené a nemzetközi közösséget. Politikai cselekvése holtpontra jutott, ami felnagyítja azt az érzést, hogy a liberális demokrácia és piacgazdaság modellje kudarcot vall a világ előtt álló kihívások legyűrésében. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Orbán tusnádfürdői beszédében emlegetett országok jobban állnának. Oroszországra igen fagyos tél vár és még Kína száguldó növekedése is lassul. Larry Summers volt amerikai pénzügyminiszter szerint fennáll a kínai gazdaság durva lefékeződésnek veszélye is.

Ébresztő!

Orbán vélt politikai példaképei valószínűleg még a korábbinál is erőszakosabb és nacionalistább külpolitikát fognak folytatni a közeljövőben, hogy fenntartsák rendszereik belső elfogadottságát. Azért, hogy a belpolitikában biztosítsák a békét, vezetőik ellenségeket fognak keresni kívül: valós vagy képzelt támadókat, akik országuk kapui előtt állnak arra várva, hogy legyűrjék szuverenitását.

A világ liberális demokráciáinak magukhoz kell térniük. Be kell bizonyítaniuk, hogy Orbán megjegyzései nem voltak többek bombasztikus képtelenségeknél. Ehhez persze a nyugati vezetőknek is keményebben, magabiztosabban kellene dolgozniuk - figyelmeztet Chris Patten.