Könnyíteni kellene az euróövezet déli államainak adósságát, hogy ezzel megnyílhasson az út a gazdasági növekedés előtt, és a tartozások elengedésének terhét a hitelezőknek kell vállalniuk - jelentette ki Hans-Werner Sinn, a tekintélyes német Ifo gazdaságkutató intézet vezetője. Az 1997-es ázsiai pénzügyi válságot is csak adósságelengedéssel lehetett lecsillapítani, esély sem volt arra, hogy az adófizetők pénzéből visszafizessék a korábban felvett hiteleket.

Sinn szerint ezt a mintát kellene követni: az eurózóna háztartásai és vállalatai túlzottan eladósodottak, a bankok szintén, akárcsak az államok és a nemzeti bankok. Természetesen nem örömteli, amikor a hitelezők rájönnek, hogy nem kaphatják vissza a pénzüket, ám minél hamarabb néznek szembe ezzel a kellemetlen ténnyel, annál jobb. Adósságkonferenciát kellene összehívni Európában arról, hogyan lehetne elengedni a déli országok hiteleinek egy részét, miután a probléma több országot érint. A megoldást közösen kell megtalálni.

Idegesek

Sinn megjegyzése a Bloomberg szerint a Németországban erősödő aggodalmakat tükrözik azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt évek európai intézkedései korlátozott hatással járnak. Igaz ez az EU-IMF mentőcsomagokra, ezen belül a legnagyobbra, a két fordulóban Görögországnak nyújtott 240 milliárd eurós támogatásra is, továbbá az Európai Központi Bank (ECB) monetáris enyhítéseire, amelyekkel fel akarta pörgetni a bankok hitelezését.

Még azzal kapcsolatban is kétségek merültek fel, hogy helyesen döntött-e Angela Merkel német kancellár és európai vezetőtársai, amikor elhatározták, hogy a csorbítatlanul fenntartják az az eurózónát, azaz például segítenek Görögországnak is megtartani az eurót. Olaszország adóssága áprilisban 2,15 ezer milliárd euróra nőtt, ami megegyezik Németország 2013 végi tartozásaival - a két ország GDP-jéhez viszonyítva azonban egészen mást mutat ez Berlin, illetve Róma hitelképességéről. A görög államadósság - amelynek túlnyomó részét az eurózóna többi állama hitelezi - a GDP 175 százaléka, miközben a munkanélküliségi ráta még mindig 25 százalék.

Inkább ez, mint az

A dél-európai országok képtelenek voltak annyival csökkenteni áraikat és vállalataik költségeit, hogy visszanyerjék versenyképességüket. Inflációjuk ugyan lassul, ami biztos jele annak, hogy jó úton járnak, de tévedés arról beszélni, hogy az eurózónát defláció fenyegeti - mondja Sinn arra utalva, hogy az ECB újra és újra az árcsökkenés veszélyeire figyelmeztet. Mario Draghi jegybankelnök jelezte, hogy a bank kész kötvényeket, köztük állampapírokat vásárolni az infláció élénkítése érdekben.

Ennek alapján a Bloombergnek nyilatkozó elemzők háromnegyede szerint az ECB egy éven belül elkezd értékpapírokat vásárolni. Sinn szerint azonban a defláció rémének emlegetése csak porhintés, arra való, hogy megteremtse az indoklást a monetáris enyhítéshez, aminek valójában az az értelme, hogy pénz pumpáljanak bankokba. Ha azonban igaz, hogy csak erről van szó, akkor kérdéses, hogy az ECB-nek lépnie kell-e egyáltalán.

Az európai jegybanknak ugyanis nincs felhatalmazása arra, hogy a gazdaság olyan szegmenseibe irányítsa a tőkeáramlást, amelyekbe magától nem menne a tőke. Sinn javaslata, az adósságcsökkentés ugyanakkor ugyanúgy segíthetne bankok tőkehelyzetének javításában, mint az ECB pénzpumpája. Ezzel ugyanis kitakarítanák a bankok könyveiből a behajthatatlan hiteleket, felszabadítanák az erre képzett céltartalékot, ami bővítené szabadon felhasználható forrásaikat.