Minden viccben megbújik az igazság magva, különösen akkor, ha Vlagyimir Putyin poénkodik - kezdi elemzését a Moscow Times, amely az orosz elnök legutóbbi elszólásszerű tréfáját boncolgatja. Az Orosz Földrajzi Társaság díjátadó ünnepségén Putyin megkérdezte egy kilencéves kisfiútól, tudja-e hol húzódnak Oroszország határai?

A gyerek jó tanulóhoz illően elkezdte sorolni az országot határoló térségeket és országokat. Valahol a Bering-szorosnál tartott, amikor Putyin nem várva meg a válasz végét megadta a feleletet saját kérdésére: Oroszország sehol sem ér véget. Majd gyorsan hozzátette: ez persze csak egy vicc volt.

Nem véletlen

Nehéz egy ilyen megjegyzést pusztán poénnak tekinteni annak tükrében, hogy az államfő a tekintélyes földrajzi társaság ünnepségén sütötte el, hogy összhangban van az orosz vezetés geopolitikaijával, illetve hogy összecseng Putyin több korábbi megjegyzésével.

Például egyszer azt mondta, hogy a Szovjetunió pontosan megegyezett Oroszországgal csak más név alatt létezett. Máskor azt ígérte, hogy segíteni fogják a más országok területén élő orosz ajkú embereket, és ez egy olyan fogadalom volt, amelynek a gyakorlatban - Moldova és Grúzia esetén - a hadsereg bevetésével szerzett érvényt.

Történelmi gyökerek

Vlagyimir Putyin nézete a határtalan Oroszországról visszatérés az elmúlt évszázad gondolkodásához, amelyben az államok területük méretével és katonai erejükkel mérték nagyságukat, gazdagságukat - fejtegeti Daniil Dondurey kultúrantropológus. Vezetőik ennek megfelelően ezen a két területen akarták bizonyítani, hogy képesek növelni országuk befolyását.

Úgy tűnik, az orosz nemzet vezetője is egy időtlen birodalomként tekint Oroszországra, amelynek a mindenkori demográfiai, katonai és politikai feltételektől függően változékonyak a határai.

Semmi sem változott?

Oroszország története egy gyarmatosító ország története. Ahogy a hódításban előre haladt, úgy nőtt az irányítása alatt álló terület nagysága. Elfordul, hogy zsugorodik, máskor tovább bővül, de ez a folyamat a mai napig tart - írta a 100 évvel ezelőtt élt Vaszilij Kljucsevszkij történész. Nem ugyanezt mondaná-e hallva Putyin megjegyzését, ha ma is élne? - teszik fel a költői kérdést a Moscow Times szakírói.

A gyarmatosítás ugyan a múlté, ám a Kreml mai urai és az orosz társadalom jelentős része továbbra is nagy elégedettséggel gondol az ország néhai szuperhatalmi díszleteire és területi terjeszkedésére. És ez a gondolkodásmód tetten érhető Putyin történelemszemléletének változásában.

Nagyot változott!

Korábban szívesen hivatkozott Alekszander Szolzsenyicin íróra, mint olyan oroszra, aki az emberi élet megbecsülését helyezte a középpontba. Ennek szellemében az elfogadható életszínvonal, a jó színvonalú egészségügyi ellátás és oktatás biztosítását jelölte meg kormánya fő céljaiként. Miután kudarcot vallott ezek elérésében, a birodalmi álmok kergetésére váltott.

A Kreml ma arról akarja meggyőzni a társadalmat, hogy Oroszország az igazi értékek és a nagyság letéteményese. Hogy az oroszok világa határtalan, és ennek megfelelően azzal teljesedhet ki, ha új területeket is meg tud szerezni.