A világ fejlett gazdaságai válságokkal küszködnek és az EU vezetői bénázásukkal mindent megtesznek azért, hogy a helyzet még rosszabb legyen, ezért nehéz eltúlozni, milyen nagy a baj. Sokan mégis éppen ezt teszik: erősen felnagyítják a gondokat - véli Clive Crook, a Bloomberg publicistája. Arról beszélnek, hogy az 1930 évek óta nem látott gazdasági felfordulás a nyugati civilizáció gazdasági rendjét kérdőjelezi meg, és éppen arról van szó, mint a nyolcvan évvel ezelőtt, amikor a nagy depresszió megkérdőjelezte az ortodox közgazdasági elméletek helyességét.

A válság voltaképpen ideológiai krízis, amely azt mutatja, hogy maga a kapitalizmus alapjaiban rossz - írják sokan -, ám Crook nem ért velük egyet. Ha igazuk lenne, akkor sokkal jobban aggasztaná, mit hoz 2012, de szerinte a kapitalizmus válságáról szóló fejtegetések nagyon eltúlzottak.

Gyerekes lázadások

A rendszer válságának bizonyítékaként sokan hivatkoznak a múlt év demonstrációira. Lehet, hogy a forradalmárok titokban valahol szervezkednek, de népfelkelésnek semmi nyoma - válaszolja erre Crook. Az Occupy Wall Street az állandóan elégedetlen emberek meglehetősen nevetséges mozgalma - véli -, amelynek nincs programja, vagy ha résztvevői megpróbálnak valami ilyesmit összehozni, akkor ezerféle ötletük mentén azonnal szétspriccelnek.

A baloldal sehol nincs. Az USA-ban a demokraták attól tartanak, hogy a republikánusok a képviselőház után elhódítják tőlük a szenátust is, és a novemberi szavazáson megverhetik az előző elnökválasztást fölényesen megnyerő Barack Obamát. Be vannak rezelve annak ellenére, hogy a republikánusok a tavaly augusztusi költségvetési vitában tanúsított alkuképtelenségükkel majdnem csődbe taszították az államot és elnökjelöltjeik előválasztási harca megosztottságukat bizonyítja.

A baloldal szánalmas

A legutóbbi Gallup-felmérés azt mutatta, hogy az amerikaiaknak csak 41 százaléka gondolja úgy, hogy a társadalom alapvető törésvonala a jómódúak és a rászorulók között húzódik. A válaszadók 64 - ezen belül a demokratákra szavazók 48 - százaléka úgy véli, hogy a túlterjeszkedő kormány nagyobb veszély, mint a túlterjeszkedő piac. Ez az arány a válság ellenére rekordját közelíti.

Európában a baloldali pártok siralmas helyzetben vannak - állítja Crook. Lassan úgy tűnik, hogy minél nagyobb a gazdasági válság, a szavazók annál jobban büntetik a baloldali politikai erőket. A spanyol szocialisták például Franco 1975-ös bukása óta a legnagyobb vereségüket szenvedték el a tavaly novemberi választáson.

Jó, talán nem annyira szánalmas

Persze a dolog mögött erősen ott van, hogy az a politikai erő viszi el a balhét a válság miatt elkerülhetetlen megszorításokért, amelyik éppen a hatalomban van. Az amerikai és az európai szavazók talán tévednek, amikor a szocialistákat, korábbi szocialistákat és langyosan antiszocialistákat okolják a szenvedéseiket okozó gazdasági bajokért, de az, hogy helyettük jobboldali pártokra szavaznak, nem arra utal, hogy általában a kapitalizmussal szemben rendült volna meg a bizalmuk.

Hol vannak a nagyobb állammal, a vállalatok államosításával, a hazai termelők védelmével és az import korlátozásával kapcsolatos követelések - teszi fel a kérdés a jegyzetíró, aki persze nem Magyarországról beszél. A pénzügyi válság elmélyülésekor általános volt a vélemény, hogy nőni fog a protekcionizmus támogatása - ahogy az történt a harmincas években -, de ez egyáltalán nem jött be.

Nincs alternatíva

A ma ismert kapitalizmusnak - ami persze egy vegyes rendszer: a piaci kapcsolatokon, a nyereségérdekeltségen és a versenyen alapuló gazdaság jó adag állami beavatkozással leöntve - nincs alternatívája. Sok országban összeomlott az emberek bizalma a vezetőikben, de nem a gazdaság alapvető működési rendjében - véli Crook.

Ez igazából nem is meglepő. A látható alternatíva Kuba vagy Észak-Korea a maguk a kommunista, illetve sztálinista rezsimjeivel, vagy a bolivári forradalmat hirdető Hugo Chavez Bolíviája, amelyet csak az olajbevételek tartanak életben. Kína és India a vegyes gazdaság mellett döntött. Ráadásul a 2008-2009-es válság nem is volt világgazdasági krízis - az Európán és Észak-Amerikán kívüli országokban ebben az időszakban a business as ususal elve érvényesült, azaz a kapitalizmus úgy működött, mint máskor.

Különböző modellek vannak, nem eltérő rendszerek

Mindenki ismeri a különböző modelleket: az angolszászt, az európait, a svédet stb. Ezek eltérései azonban nem alapvetőek, lényegében az állam hozzájárulását érintik az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és más társadalombiztosítási rendszerekhez. Az ideológia azonban majdnem univerzális és a rendszerek képviselői nem vitatják ezt - fejtegeti a Bloomberg publicistája.

Az ortodox közgazdaságtant szélsőséges piacelvűséggel vádolják, amely szerint a piac láthatatlan keze mindent elrendez, bármilyen beavatkozás ebbe csak rontja a gazdaság működését. Aki azonban tanult közgazdaságtant, az tudja, hogy ez nem igaz. Ez a tudomány foglalkozik az eltorzult versennyel és más problémákkal, amelyek a jelenlegi válság okai közt szerepelnek.

A piaci buborékokról például megállapítja, hogy nehéz ezeket előre jelezni, kialakulásukat segíti, hogy nem tud profitot (állami adóbevételt, személyes jövedelmet) elérni, aki szembe megy a trendekkel, ezért amíg nem válik nyilvánvalóvá a baj, mindenki erősíti a káros folyamatokat.

Az emberarcú kapitalizmus se más

A szokásostól eltérő megközelítést választó iskolák, mint például a viselkedés-gazdaságtan (behavioral economics) részévé váltak a hagyományos közgazdaságtannak, de kérdés, hogy mennyire befolyásolják azt. Az emberi pszichológiával jobban számolni akaró irányzatnak két jelentős javaslata volt eddig. Az egyik, hogy hatékonyabb megtakarítási programokat kell indítani (azaz nem a belépés, hanem a kilépés lehetőségét kell felkínálni az embereknek), illetve meg kell könnyíteni a továbbtanulást. Ezek az ötletek azonban nem változtatják meg a kapitalizmus paradigmáját.

A válságra válaszul született javaslatok, a szigorúbb pénzügyi szabályozás, a jobb költségvetési tervezés, a kiadások terheinek jobb megosztása 99 százalékban a hagyományos közgazdaságtan eszköztárából válogatnak. Ez azért van így, mert ez az egyetlen komolyan vehető gondolkodási, társadalomszervezési keret, amelyre építeni lehet - véli Crook.

Csak proletárdiktatúrát ne

A kapitalizmus számos formája és modellje ismert, amelyekben közös, hogy mindegyiküket átfogják az ortodox közgazdaságtan elvei és módszertana - összegzi fejtegetését a publicista. A rendszer nem zárt, lehet és kell javítani rajta annak alapján, amit a működése közben tapasztalunk. Ugyanakkor amit ma átélünk, az nem ideológiai válság.

A Nyugatnak éppen annyira hiányzik egy intellektuális forradalom a megújulásához, mint a proletárdiktatúra, amely egykoron rendszerszintű alternatívát ígért a kapitalizmusra.