Óriási csalódást okozhat az amerikaiaknak egy olajipari szakember, aki közel negyven éve már nincs közöttünk - derült ki a Bloomberg cikkéből. Az illető Jan Arps, aki 1945-ben - akkor 33 éves volt - a British-American Oil Producing Co. mérnökeként kidolgozta azt a matematikai formulát, amely alapján meg lehet becsülni az olajkutak hozamát, előre lehet jelezni, mikor fog kiszáradni egy-egy kút.

Az Arps-módszer vált az iparágban a legszélesebb körben elfogadott megoldássá ezeknek a prognózisoknak az elkészítésére. A vállalatok erre alapozva becsülik meg várható profitjukat, ennek megbízhatóságára építve vesznek fel hiteleket és ennek alapján készítik el jelentéseiket készleteikről a hatóságoknak. Amikor Ed Royce kaliforniai republikánus képviselő március végén egy washingtoni meghallgatáson azt javasolta, hogy az orosz energiafüggőség mérséklése érdekében az USA kezdjen olajat exportálni Európába, ő is az Arps-formulában bízva gondolta úgy, hogy országa megengedheti magának ezt a gesztust.

Szakállassá vált módszer

A gond csak az, hogy az 1976-ban elhunyt Arps még csak nem is hallhatott az utóbbi években az olaj- és gáziparban forradalmat hozó hidraulikus rétegrepesztés technológiájáról. Az ő korában azokról a lelőhelyekről hozták felszínre a fekete aranyat, amelyekbe a mélyen lévő olaj a nagy nyomás hatására felszivárgott, míg az új módszerrel magukból a több ezer méteres mélységben lévő rétegekből passzírozzák ki - a fölülről benyomott vízzel és vegyi anyagokkal - az energiahordozót.

John Lee, a Houstoni Egyetem professzora ennek alapján úgy véli, hogy az Arps-módszer csak korlátozottan alkalmazható az olajpala- és a palagázkészletek meghatározására. A technológiai eltérések mellett az is torzítja a becslést, hogy viszonylag kevés újfajta kút hozama alapján kell a prognózisokat elkészíteni. Emellett azok a kis cégek, amelyek betörtek az új piacra, részben kevéssé felkészültek a pontos számítások elvégzésére, részben szándékosan is torzíthatják az adatokat, hogy javítsák imázsukat.

Csalódás lesz

Lee mindezek alapján arra figyelmezteti az amerikai nagyközönséget, hogy az USA újfajta módon elérhető olajkészletei jóval szerényebbek lehetnek annál, amint amit eddig feltételeztek róluk. Számos kút hosszú távú hozamát alaposan túlbecsülhették. Megjegyzései erősen megosztják az iparág szakértőit, ezért azt javasolta, hogy tartsanak konferenciát a különböző megközelítések szembesítésére.

Az Egyesült Államokban 2011 vége óta 40 százalékkal nőtt az olajkitermés a hírhedt olajpala-lelőhelyeknek köszönhetően. Az OECD energiaügyi tanácsadó szervezte, az IEA ennek alapján úgy véli, hogy 2015-re az USA lehet a világ legnagyobb olajtermelő országa. A Wood Macenzie ágazati tanácsadó cég szerint a Bakken mező kitermelése a jelenlegi napi 1,1 millió hordó olajról 2020-ra 1,7 millióra nőhet. Ugyanakkor az elmúlt hónapokban sok kis cég mérsékelte korábbi hozam-előrejelzéseit. Főként azzal indokolták a korrekciót, hogy néhány gazdagon termelő kút adatai alapján általánosítottak.

A szakértők számos megoldással kísérleteznek az Arps-módszer helyettesítésére. Akármit találnak is ki azonban, az palamezők tartalmának becslése várhatóan nem lesz sokkal pontosabb a közeljövőben. Egyikük egy újságírói kérdésre válaszolva úgy fogalmazott az új formulák megbízhatóságával kapcsolatban, hogy "jöjjön vissza tíz év múlva, akkor meg tudjuk majd mondani, melyik formula alapján tudunk jó becsléseket adni".