Rossz hírt közölt a brit fiatalokkal George Osborne, a londoni kormány pénzügyminisztere, amikor nemrégiben bejelentette, hogy a korábban előre jelzettnél gyorsabban emelkedik a nyugdíjkorhatár. Ez azt jelenti, hogy az a generáció, amely a költségvetési hiány csökkentésének legnagyobb terheit viseli, gondjai vannak az otthonteremtéssel, miközben nehezen talál munkát, tovább dolgozik azért, hogy megfelelő nyugdíjjogosultságot szerezzen.

Ez azonban csak a kisebb probléma - írta a Financial Times. A nagyobb az, hogy a jómódúak és a szegények várható életkorának különbsége, továbbá egészségi állapotuk eltérése miatt a korhatáremelés a szociális feszültségek erősödéséhez vezethet. És nem csupán a nagyon szegények kerülnek a vesztes oldalra, hanem az anyagi gondokkal küszködő középosztálybeliek is.

Változik vagy nem változik

Szakértők szerint 68 éves korukra az emberek kétharmadának van valamilyen betegsége. Feltételezve, hogy nő a nyugdíjkorhatár, amivel párhuzamosan az emberek átlagos egészségi állapota is javul valamelyest, egyre nagyobb lesz a különbség - vagy legalábbis nem csökken a jelenlegi eltérés - a rossz egészségi állapotban nyugdíjba vonuló gazdagabb és szegényebb emberek száma között.

Ez az összefüggés azt sejteti, hogy amit a kormányok a korhatár emelésével megspórolnak a nyugdíjkasszában, az elvesztik a szociális kiadások növekedésén. Tovább kell ugyanis fizetniük az egészségi állapotuk miatt munkanélkülivé váló emberek munkanélküli segélyét, illetve egészségügyi támogatását.

Még az optimista szakértők is csak azzal érvelnek ezzel szemben, hogy az új helyzetben semmi sem változik a korábbihoz képest - azaz nem várják a nyugdíjrendszerek feszültségeinek enyhülését. Állításuk szerint az átlagéletkor növekedése miatt a korhatár emelése csupán azt jelenti, hogy visszatér a 60-as, 70-es évekbeli helyzet, amikor hamarabb vonultak vissza az emberek, de hamarabb is távoztak az élők sorából.

Nem úgy van a'

Mások viszont felhívják a figyelmet egy további gondra is, nevezetesen arra, hogy a hosszabb munkában töltött idő miatt bonyolultabb feladattá válik az emberek navigálása a munkaerőpiacon. Különösen azok esetében lehetnek gondot - elsősorban a fizikai munkát végzőkről lehet szó -, akik nehezen maradhatnak korábbi állásukban 60 éves koruk felett.

A kormányok hajlamosak legfeljebb azzal törődni, hogy segítsék az átmenetet a tanulásból a munkaerőpiacra, ám ez a jövőben kevés lesz.