Rossz hír a kormányfőnek: az emberek tesznek a szövegére

Nem csupán a magyaroknak van elegük a politikai propagandából, hanem a több száz éves demokráciát üzemeltető briteknek is. Szakértők szerint egy cseppet sem foglalkoztatja őket a függetlenségi népszavazás körüli szózuhatag, egészen más alapján fognak döntetni.
Komócsin Sándor, 2016. április 30. szombat, 11:08

Már csak nyolc hét maradt a június 23-ai brit függetlenségi népszavazásig, ám a brit átlagemberek egyelőre nem sok figyelmet fordítanak a politikai és gazdasági elitet megmozgató referendumra - kezdi elemzését a Bloomberg. Sem az EU-ban maradás, sem a kilépés melletti propaganda nem gyakorolt számottevő hatást rájuk.

Ez rossz hír David Cameron miniszterelnöknek, aki minden bizonnyal elveszti állását, ha a nép a Brexit mellett teszi le a voksát, annak viszont örülhet, hogy a szavazók nem a feléjük záporozó érvek alapján fognak dönteni. Azt is jó hírként értékelheti, hogy valószínűleg pillanatnyi hangulatuknak - esetleges rossz kedvüknek - sem lesz jelentős szerepe abban, hová teszik az X-et

Érvek zuhataga

Az EU-ban maradás (Remain) kampányát vezető kormány minden háztartáshoz eljuttatta érvelését, amely a pénzügyminisztérium 200 oldalas jelentésén alapul. A lényeg: a gazdaság hosszú távon megszenvedné a Brexitet. A távozás (Leave) hívei viszont minden nap ezerszer elismétlik, hogy Nagy-Britanniának jobb lenne, ha önállóan tárgyalna kereskedelmi szerződéseiről és saját maga gondoskodna határai védelméről.

A közvélemény hangulatát szondázó vizsgálatok eközben ellentmondó eredményeket hoznak. Az ICM közvélemény-kutató intézet felmérése két százalékpontnyi előnyt mért a Leave tábornak, míg Matt Singh politikai bloggel meglehetősen pontosnak tartott mutatója csupán 20 százalék esélyt ad arra, hogy a britek a Brexitet választják.

Falra hányt borsó

Végül is tehát hiába agitálják Remain és a Leave párti politikai csoportok is a közvéleményt saját igazuk elfogadására, semmilyen irányba nem tudták elmozdítani a közhangulatot. Az elemzők úgy látják, hogy az emberek túlnyomó többsége nem aszerint fog dönteni, amit hall, hanem azserint, hogy kik állnak az egyik és a másik oldalon.

A legtöbb népszavazáson a résztvevők nem sokat tudnak azokról az ügyekről, amelyekkel kapcsolatban megkérdezik a véleményüket - fejtegeti Alan Renwick, a University College London politikatudományi professzora. Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne értenék meg a jól megalapozott álláspontokat.

Nem bonyolítják

A szakértő szerint a szavazók végül azért döntenek az egyes táborokban feltűnő személyiségek alapján, mert le akarják egyszerűsíteni a bonyolult vitát. Az egymást semlegesítő érvek közepette azt mérlegelik, kiben bízhatnak jobban. Ezzel helyettesítik azt, hogy nem tudnak teljes körű információt szerezni a tuti döntéshez.

Ha ez igaz, az a Remain csapatnak kedvez. Ez ugyanis soraiban tudhatja a jelenlegi és az összes még élő volt brit miniszterelnököt, egy kivételével az összes politikai párt vezetőjét és Barack Obamát, az USA elnökét is. A Leave oldal csak két politikus sztárt tud felmutatni: Nigel Farange-t, a brit függetlenségi párt (UKIP) vezetőjét és Boris Johnsont, London konzervatív polgármesterét.

Nem ezen a szavazáson

A Brexit hívei abban bízhatnak, hogy a sok celeb a túloldalon felszíthatja az emberekben az elitellenes hangulatot, ám Sara Hobolt, a London School of Economics politológus professzora úgy véli, nem a nagy tétet hordozó referendumok az ilyenfajta elvont tiltakozás megfelelő fórumai.

A nagy tét ugyanis nagyobb részvételre ösztönzi a választóközönséget, ugyanakkor a kockázat miatt visszatartja az voksolókat az egyszerű proteszt szavazástól. Emellett a mostani népszavazás esetén más is szól amellett, hogy az emberek ne pont ezen töltsék ki a vezetőikkel szembeni haragjukat.

Tudják, de nem értik

A szavazók természetesen tudják, hogy fontos kérdésről van szó, de jelentős részük nem érti, miért kell erről most népszavazást tartani - mondja Hobolt. A közvélemény nem igazán akart függetlenségi referendumot, ezt a döntést a konzervatív párton belüli belharcok szülték.

Cameron 2013-ban azért döntött a kiírása mellett, mert ezzel tudta kifogni a szelet az UKIP és az euroszkeptikus toryk vitorlájából, akik folyamatosan támadták.

A politológus felméréseket végzett a közvélemény alakulásával kapcsolatban, amelyekben azt találta, hogy az embereket nem nagyon érdekli a dolog. Amikor a Remain és a Leave kampány érveivel bombázta vizsgálati alanyait, azt tapasztalta, hogy gyorsan váltogatják saját véleményüket. Ez arra utal, hogy a közhangulat könnyen alakítható

De nem így van

Renwick azonban felhívja a figyelmet arra, hogy egy dolog az emberek morgolódása a dolgok állása miatt, és egy másik, hogy valóban akarnak-e ezeken változtatni. Ez van a hátterében annak, hogy a népszavazások általában - nem mindig - a státus quo fenntartását erősítik meg.

Hobolt egyetért ezzel. Szerinte a sok beszédből, amit a politikusoktól hallanak, csak néhány kulcsfogalmat fognak meghallani az emberek. Ilyenek lesznek a gazdaság, a bevándorlás és a szuverenitás.

Nagyon sok brit puhán euroszkeptikus - fejtegeti a szakértő. Több szuverenitást szeretnének nemzetüknek és kevesebb bevándorlót akarnak látni az országban. A szuverenitás azonban meglehetősen absztrakt fogalom. A legtöbb ember nem áldozná fel az állását a szuverenitás kedvéért.

HOZZÁSZÓLÁSOK